Formálisan a társasággá alakítás 1991-ben történt. Az új név BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. lett, de úgy, hogy ezt megelőzően az előprivatizáció céljára 62 üzletet elvontak a korábban monopolhelyzetű állami cégtől. Így az önállósult, majd privatizált cégek konkurensként jelentek meg a használtműkincs-piacon. Az átalakított cégnek 70:30 arányban két tulajdonosa lett, az ÁVÜ és a zálogkereskedelem finanszírozását végző K&H Bank.1 Az 1996-ban hatályba lépett új hitelintézeti törvény önálló működési lehetőséget is biztosított a zálogházaknak, vagyis mód nyílt ilyen célú pénzügyi vállalkozások alapítására.

A BÁV Rt.-részvények nyilvános forgalomba hozatalára 1997. szeptember 29-től október 10-ig került sor. 1997. december 4-én 2 millió db 1000 Ft névértékű, névre szóló törzsrészvényt bevezettek a Budapesti Értéktőzsdére. Ezzel sikerült is elérni, hogy a tulajdonosi struktúra kellően diverzifikált legyen, így a menedzsment uralmát ne korlátozza se külső szakmai befektető, se állami tulajdonosi felügyelet. Ebben a stratégiában fontos szerepe volt a MFB-nek, amely versenyeztetés nélkül a BÁV Rt. részvényeinek közel 40%-át tudta megszerezni.

1998 júniusában napvilágra került, hogy a BÁV részben képvásárlás, részben raktárhelyiségek bérlése kapcsán – végső soron legálisan, de politikailag elfogadhatatlan módon – több tízmillió forintot juttatott az MSZP-nek és az MSZOSZ-nek. Persze a menedzsment kötött hasonló üzleteket az 1. Orbán-kabinet idején is. 1999-ben a Bizományi reklámkiadásai 76 M Ft-ról 148 M Ft-ra emelkedtek, és az előző évhez képest megduplázódtak a cég őrzési-védelmi költségei is. A reklámra költött pénz zömét a Fidesz-közelinek mondott Mahir Cityposter Kft. (10.5.22.), illetve a később Magyar Nemzetbe olvadt Napi Magyarország című lap szerezte meg, a védelemért pedig a Defend Security Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft.-nek fizetett a BÁV.2

A választásokat követően, amelyeket a Fidesz nyert meg, 1998 októberében az MSZP-közeli Leisztinger Tamás tett nyilvános ajánlatot a cég részvényeire. Első körben közel 20%-nyi BÁV-részvényt sikerült is megszereznie, melynek révén – nagyjából felesben a fő tulajdonos MFB-vel – képviselőket delegálhatott a BÁV vezető testületeibe. Januárig az érdekeltségein keresztül (Arago, PV, Eravis) Leisztinger 50% fölé tornászta a részesedését, mire az MFB – határozott kormányzati parancsra, a menedzsment radikális cseréjét követően – bekeményített, és megpróbálta tárgyalásra bírni a holdingot résztulajdona eladásáról. Leisztinger az erősödő nyomásra – APEH-vizsgálat, a Hunguest Hotels részére az MFB által folyósított, hosszú lejáratú rekonstrukciós hitel felfüggesztése – 1999-ben kénytelen volt meghátrálni. Az eredeti árból 700 millió forintot engedve, 1999 márciusában az Arago 2,5 Mrd Ft-ért eladta részesedését. Az állami pénzintézet fő riválisának kiszorítását követően sem tétlenkedett: először is a tőzsdei kivezetésről döntött. A kisrészvényesek 1105 forintot kaptak a tőzsdei bevezetéskor még 1400 forintot érő papírjaikért. A BÁV 2000 júliusában búcsúzott a börzétől. A sajtóhírek szerint Leisztinger az értékesítéssel nem járt rosszul: kb. 800 M Ft körüli nyereségre tett szert.

Az MFB 2002 tavaszán – nem sokkal a választások előtt – a birtokában levő 95%-os részvénypakettet az OTP-nek, illetve a Fidesz-közeli nagyvállalkozó, Nagy Elek egyik cégének adta el. Így végeredményben a BÁV Rt. ismét magántulajdonba került.3 Más források szerint Nagy valójában csak átmeneti tulajdonos volt, a BÁV a Simicska–Töröcskei-páros kezébe került.4 25 évvel a rendszerváltás után Magyarországon már közel 600 zálogfiók működött, ebből a BÁV közel 100 zálogfiókot mondhatott magáénak.