Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.2.6. A Mafilm visszavásárlása

A magyar filmeket a 90-es évek elejéig három helyszínen készítették: a budapesti Róna (korábbi nevén Lumumba) utcai filmgyárban, a pasaréti és a Könyves Kálmán körúti stúdiókban.1 A Róna utcai stúdiók alapjait – Corvin filmgyár néven – még 1917-ben Korda Sándor rakta le. Vállalata 1928-ban tönkrement, és állami kézbe került: ekkor vette fel a Hunnia nevet. A 40-es évek elején Magyarország volt Európa 3. legnagyobb filmgyártója. A filmipar teljes államosítása után, 1949-től – a Pasaréti úti stúdiókkal összevonva – a hazai gyártókapacitás Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat néven működött. A céget 1956-tól ismét Hunniának hívták. 1964-től a Hunnia és Budapest Filmstúdiók összevonásával megalakult a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm).

1992-ben a Mafilm csődbe ment, a bíróság elrendelte a felszámolást. Ekkor Filmunió néven egy kizárólag állami intézményekből álló konzorcium szerveződött, amely a céget kivásárolta a felszámolótól. A konzorcium legnagyobb tulajdonosa az ÁV Rt. és a K&H bank volt (egyaránt 25,1%), valamint a Hungária TV Alapítvány (24,1%), a Magyar Mozgókép Alapítvány (14,6%), illetve az MBFB (10,1%). Ettől azonban a pénzügyi helyzet nem sokat javult, 1996-ban újra csődközeli állapotba került a vállalat. Ezt megelőzően viszont a részvények egy részét, köztük az MBFB 33%-nyi üzletrészét 35 M Ft-ért eladták egy amerikai–magyar filmesekből álló befektetői csoportnak, a TMA Kft.-nek. Ezzel kialakult egy vegyes tulajdonosi szerkezet, ami azután mindvégig konfliktusos módon funkcionált.

Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány 1997. április 9-i ülésén határozatot hozott a Mafilm (valamint a Mokép és a filmjogok) magánosításáról. Amikor meghirdették a gyárat, sok vevő jelentkezett, többek között egy amerikai, egy indiai cég, a TMA és egy – különösen jó ajánlattal – az MTM–SBS TV Rt. A filmes szakma szervezetei azonban tiltakoztak, mondván, hogy a TV2 be akarja kebelezni a filmgyárat. Az ÁPV Rt. eredménytelennek nyilvánította a pályázatot.

Amikor az 1. Orbán-kormány hatalomra került, nyomban leállították a privatizációt. Ők is arra hivatkoztak, hogy nem lenne jó, ha egy tv-csatorna kezébe kerülne a magyar filmgyártás „fellegvára”. Csakhogy ekkor már a filmgyár épületeinek jelentős részét a TV2-t működtető céget bérelték, vagyis bizonyos értelemben birtokon belül voltak. Így történhetett meg, hogy az épületekre vonatkozó bérleti szerződéseket – félig-meddig a színfalak mögötti tárgyalásokkal – átkonvertálták tulajdoni jogra.

2000 júniusában az ÁPV Rt. és az ugyancsak állami Magyar Mozgókép Közalapítvány közös vállalata, a Mafilm Befektetési Kft. a TMA-tól, illetve a TV2 mögött álló befektetőktől és a menedzsment tagjaitól vásárolta vissza a céget.2 A tranzakció részleteiről keveset lehet tudni. Például azt, hogy az egyik „amerikai” magánszemély, a TMA-t akkor már egyedül tulajdonló Helle László 100 M Ft-ot kapott az ÁPV Rt.-től. A visszaállamosítás fő motívuma az volt, hogy a Mafilm fóti telepén új gyártási központot lehet majd létrehozni – közel az M0-s autópályához. 2004-ben minderről törvény is született.3

2012-ben a céget nonprofit vállalkozássá minősítették át, miután felvette a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt. nevet. A cég még 2019-ben is állami kézben volt.

1	A Mafilm történetének igen részletes leírását lásd http://gervaiandras.hu/koenyvekm/filmgyari-capriccio/158-mafilm.html. Mi is ezt használtuk forrásként.
2	HVG, 2000. júl. 1.
3	2004. évi II. törvény a mozgóképről. Módosította a 2011. évi CLXIX. törvény 17. § (3).