Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.3.2. A Szabad Föld átmeneti államosítása

Az 1945-ben kommunista pártlapként indult újság, a vidék hetilapja vágyott privatizációs célpont volt, hiszen bőven félmillió fölötti példányszámmal érte meg 1989–1990 fordulóját. A valaha szövetkezeti parasztságnak szánt, sokáig a Hazafias Népfronthoz tartozó kiadvány sorsa ezért igen kacskaringós volt. Cégjogi szempontból a lap a rendszerváltás előtt a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozott.1

1. privatizáció. A lapot 1990 januárjában a Demján Sándor által képviselt kanadai CEIC Holding vette meg, amely aztán bevitte egy új cégbe, a Szabad Föld Rt.-be.

1. visszaállamosítás. A következő évben – részben egy leányvállalatán keresztül – az állami tulajdonú Magyar Hitel Bank (MHB) vette át a céget többségi tulajdonosként, ám garantálta „a lap szellemi és anyagi értékeit”. 1992-es a kinyomtatott átlagpéldányszám 568 ezer volt (az előző évi 675 ezer!), ebből 543 ezer példány el is fogyott. A cég nyereséges volt: 1991-ben 31 M, 1992-ben 39 M Ft-ot hozott. Ezt követően szétvált a Szabad Föld tulajdonosi (alapítói) és kiadói joga: az előbbi maradt az rt.-nél, míg az utóbbi az ugyancsak MHB-érdekeltségű Mai Nap Rt.-hez került bérleti díj (1994-ben 175 M Ft) ellenében. Ettől kezdve tulajdonképpen minden gazda pénzcsináló gépnek használta a Szabad Földet.

1995 elején az Állami Vagyonkezelő Rt. vette meg az MHB-lapokat (a Szabad Földnél az rt. részvénytöbbségét), majd miután visszavették a kiadói jogot is, eladásra hirdették meg. A nyertes – ugyancsak még 1995-ben – az állami tulajdonban álló Postabank-csoport lett (ekkor a példányszám mintegy 440 ezer volt). A Postabank mellé a következő évben az MSZP által létrehozott József Attila Alapítvány került, amely az egyik alapító részvényes, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) részét vette meg (és Annus József szocialista parlamenti képviselő került a lap élére).

2. privatizáció. A következő kanyar az 1998-as kormányváltás következménye: a József Attila Alapítvány 1999-ben a svájci Ringier-csoportnak adta el a részét, s ezt követően az új részvényes és a csőd szélére került, állami irányítású Postabank-csoport küzdött-pereskedett a lapért. Jellemző a Szabad Föld iránti vágyakra, hogy a Fidesz-MPP 1999. májusi kongresszusán is szóba került a lap: Homa János képviselő a baloldali érdekkörből való „kiemelését” javasolta. Ez sikerült is: a lap kiadói jogát áttették egy Postabank-cégbe, kicselezve így a Ringiert is.

A következő lépés már a Magyar Nemzet kiadójának, a Nemzet Kft.-nek juttatta a kiadói jogot: egy 2000-ben kelt bérleti szerződés alapján 11 évre, mintegy évi 150 M Ft-ért. Az új, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Liszkay Gábor által vezetett kiadó 2001 elején átalakította a lapot (keddről péntekre került a megjelenés, a vidéki hetilap jelzőjét „független”-ről „családi”-ra változtatták) és közös tv-rádió műsorújságot adtak ki a Magyar Nemzettel.

2. visszaállamosítás. 2003 őszére a Szabad Föld Rt. ismét az ÁPV Rt. tulajdonába került, miután az 2006-ig halasztott fizetéssel átvette a részvényeket a Magyar Fejlesztési Banktól, amelynek cége, a Bodrogköz Kft. 2000-ben szerezte meg azokat a civakodó Postabank–Ringier-párostól. Ez a helyzet azt jelentette, hogy a lap 2002 tavaszától úgy volt ellenzéki, hogy közben állami tulajdonban volt (ahogy 1994 után a Magyar Nemzettel is megtörtént). Más kérdés, hogy az 1. Orbán-kormány idején kötött szerződés miatt az új kabinet nem „férhetett hozzá” könnyen a 2003 negyedik negyedévében már csak 151,7 ezer példányban fogyó, a Magyar Nemzetből is ismert Gajdics Ottó felelős szerkesztésében megjelenő laphoz. Sajtókörökben 2003 nyarán-őszén azonban már híre ment, hogy a kormányzat mindenképpen szeretné „kiszabadítani” a Szabad Földet. Erre novemberben sor is került: ekkor a Geoholding-cégcsoporthoz tartozó Szabad Lap Kft. vette át az újság megjelentetését, sajtópiaci hírek szerint mintegy 250 M Ft-os lelépési díjat fizetve a Liszkay-féle Nemzet Kft.-nek (ami jól jöhetett a kiadónak a Magyar Nemzet megjelentetéséhez). Ez irányváltással is járt: a vezetőket lecserélték, illetve menesztették, és Tamás Gábor személyében új főszerkesztőt hoztak a Népszabadságtól.

Ezt követően a Szabad Föld a Geoholding-cégcsoport zászlóshajója volt, mely hetente, vidéken több mint 360 000 olvasó kezébe jutott el. A divízió soraiban helyet kapott valamennyi kiadvány: a két magazin – a Vidék íze szakácskönyvsorozat, az Élet Egészség könyvtársorozat, a Szabad Föld könyvtársorozat és a Kalendárium. Igyekeztek szólni mindenkihez, aki vidéken él, illetve érdeklődik a vidék iránt, az egészségesebb és értékesebb életre vágyókhoz, az idősebbektől a fiatalokig. A következő években a Szabad Föld példányszámesése folytatódott: 2016 őszén már csak 70 ezer példányt lehetett eladni. Ezen a ponton a Geomédia a lapot, továbbá a Népszavát és Vasárnapi Híreket eladta egy osztrák bejegyzésű cégnek, amely mögött Puch László és más – magukat megnevezni nem kívánó – magyar baloldali tőkések álltak. 2019-ben viszont a Szabad Föld – több más lappal együtt – a KESMA alapítványhoz került (10.5.32.).