Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések


10.4. Visszaállamosítások az energiaszektorban, 2004–2022

„A populista baloldal és jobboldal 15 éve együtt teszi tönkre Magyarországot.”
Az 1994–98 között lezajlott privatizációs folyamat egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a vertikálisan integrált, 100%-ban állami tulajdonban álló villamosenergia-ipari holding, a Magyar Villamosművek Tröszt egymással versenyezni képes, nagyobb részt magántulajdonú cégekre bomlott (6.5.). A gyakorlatilag 100%-ban állami tulajdonú MVM kezében négy erőmű részvényei maradtak – erőteljesen különböző arányban: Paksi Atomerőmű (99,95%), Vértesi (42,91%), Mátrai (25,49%) és Dunamenti Erőmű (25,0%).2 Ezt a nagy tulajdonosi átalakulást a privatizációs szervezet, az ÁV Rt. irányította méghozzá úgy, hogy folyamatos csatában állt szinte az egész villamosenergia-ipari lobbival. Ennek következtében az eredeti privatizációs koncepció nem tudott teljes mértékben megvalósulni. Fontos – de az előbbihez képest – kisebb jelentőségű változás volt a hat regionális gázszolgáltató vállalat ugyanekkor lebonyolított privatizációja (6.6.).
A privatizációkkal párhuzamosan zajlott a szabályozási szféra EU-konform liberalizációja is. Bár közelről nézve ez a folyamat lassúnak tűnt, nemzetközi összehasonlításban végül is inkább gyorsnak volt mondható. Az OECD 2008-ra vonatkozó elemzése szerint, ha az energiaszektor liberalizációját egy 0–6 közötti skálán mérjük, akkor Magyarország az első volt a posztszocialista országok között.
 
10.2. táblázat. Az árupiacok liberalizációjának mértéke az OECD-országokban, 2008
Ország
Nemzetgazdaság
Ezen belül: energiaszektor
OECD-átlag
n. a.
2,69
OECD-minimum
0,96*
0,59**
Magyarország
1,54
1,94
Csehország
1,50
2,68
Szlovákia
1,52
3,02
Észtország
1,37
3,28
Lengyelország
2,04
3,73
Megjegyzés: Liberalizációs index (0 – 6 skálán): 0 = teljes liberalizáció; 6 = teljes állami szabályozás
* Hollandia ** Nagy-Britannia
 
1998-tól kezdve a Fidesz meghatározó gazdasági szakemberei ideológiai megfontolások alapján elsietettnek és szükségtelennek tartották az 1995 végén végbement nagy energetikai privatizációkat. Még azt is vitatták, hogy a költségvetésnek egyáltalán szüksége volt-e ezekre a bevételekre. Így érvelt – például – Matolcsy (1998d) is, és ez szerepelt a Fidesz 1998-as választási programjában is.
Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy az 1. Orbán-kormány hatalomra jutása után, 1998 nyarától kezdve a villamosenergia-lobbi újraszervezte a pozícióit, és fokozatosan megszerezte az MSZP energia-szakértőinek nyílt és egyöntetű támogatását is. A vertikális holding visszaépülése a 8 éven át kormányzó MSZP–SZDSZ-koalíció idején is folytatódott (2002–2010). Ez elsősorban az MSZP etatista tradícióinak és vonzalmainak volt a következménye,3 de tény az is, hogy a 90-es évek végén az SZDSZ-ben is kitapintható volt az állam szerepének bővítésére vonatkozó elképzelések térnyerése.
 
Új világgazdasági helyzet – kétszer is. Részben a gázpiac átalakulása, az olajárak csökkenése és a villamosenergia-ár összeomlása miatt a hazai villamosenergia-szektor is teljesen új helyzetbe került (6.5.14.). A 2007 közepén kirobbant nemzetközi pénzügyi válság, az ezt követő általános recesszió, illetve a fukusimai erőműbaleset (2011) nyomán a trendek megtörtek. Csak két adat: a német piacon a zsinóráram átlagára 2008-ban 65 €/MWh volt, ez 2016-ra 29 euróra csökkent; az amerikai piacokon jegyzett olajár (WTI) 2008 májusában 127 USD/hordó volt, ez 2015 végére 37 dollárra zuhant vissza, vagyis itt még nagyobb arányú volt a világpiaci árcsökkenés.
Ily módon hirtelen feleslegessé váltak olyan termelőkapacitások, amelyek pár évvel korábban készültek el, és még inkább azok, amelyek még csak a tervezőasztalon léteztek (10.3. táblázat). Ez nem csupán magyar probléma volt, a nyugat-európai nagy cégek is hasonló gondokkal küszködtek.4 Mi több, a nyugat-európai kapacitástöbbletek olcsó import formájában a magyar piacon is elérhetők voltak, és ezáltal a helyzet még súlyosabbá vált. 2014-ben a behozatal aránya 31% volt.5,6
 
10.3. táblázat. Tervezett és elhalasztott erőműépítések, 2010–2013
Forrás: Kaderják Péter előadása a Magyar Közgazdasági Társaság 2013. évi vándorgyűlésen.
 
2021 végén viszont az ellenkező irányba fordult az energiapiac. A korábbi feleslegek miatt lelassultak, leálltak a fejlesztések és a pótlások, s amikor a koronavírus-járvány okozta minirecesszióból7 kilábalt a világgazdaság, hirtelen energiahiány lépett fel, ami azonnal áremelkedést okozott. Az olaj tőzsdei ára – például – 90 $-ra szökött fel 2022. január végére. Hat héttel később – jórészt az orosz–ukrán háború nyomán – a tőzsdei ár már 135 dollárnál járt.
1 Bokros Lajos Facebook-bejegyzése, 2025. aug. 5., http://mandiner.hu/cikk/20150805_bokros_lajos_ki_tette_tonkre_magyarorszagot, részletesebb kifejtésben lásd Bokros (2016).
2 Az MVM és a Mol történetének szisztematikus összehasonlítását lásd Mihályi–Sztankó (2015) tanulmányában.
3 Mint azt Bokros (2015) meggyőző módon bizonyította, a Medgyessy-kormány 2002-től kezdve a gazdaságpolitika számos egyéb területén is a Fidesz demagóg kampánystílusát követő, populista intézkedéséket tett.
4 The Economist, 2013. okt. 12.
5 2014-ben az ország két legnagyobb villamosenergia-termelő erőműve, a paksi és a mátrai 89, illetve 74%-os kihasználással tudott csak működni, a Dunamenti Erőmű viszont csak 2%-kal, a csepeli 12%-kal. Az elsősorban hőtermelésre ráállított erőművek közül a budapesti, az ajkai vagy az oroszlányi 30-40%-os kapacitáskihasználást tudott felmutatni. Az E.ON korszerű gönyűi erőműve 18%-ot ért el (NSZ, 2015. aug. 1.).
6 Részben az új helyzet, de még inkább a 2010-es kormányváltás ténye a kormány szemében elegendő indok volt arra, hogy 2030-ig szóló új stratégiát, hivatalos nevén Nemzeti Energiastratégiát dolgoztasson ki, amit azután az Országgyűlés 2011-ben el is fogadott. De a tényleges folyamatokat ez a dokumentum a valóságban egyáltalán nem befolyásolta – mindig ad hoc döntések születtek.
7 A járvány 2020 januárjától kezdett terjedni és 2022. március közepéig tartott. Magyarországon a népegészségügyi korlátozó intézkedéseket 2002. március 7-től vonták vissza.

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave