Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.4.1. Nagy visszavásárlások a gáz- és olajiparban

„Lázár János minapi győzelemittas jelentése szerint […] »lényegében« visszaszereztük azt a vagyont, amit az 1995-ös szocialista kormány privatizált. Egy frászt. A kötelezettséget, a veszteséget igen, azt a nyakunkba vettük, a vagyont és a profitot pedig meghagytuk a külföldieknél, akik megtartják százmilliárdos vezetékrendszereiket és jól fizető üzleti ügyfeleiket. Így a jövőben, a Fidesz segedelmével, még több osztalékot talicskázhatnak ki.”

Marnitz József (2015)

Új helyzet van, csak nem vettük észre. Sem a politikai elit, sem a közvélemény nem vette észre, hogy – nagyjából – 2008-tól kezdve végbement egy alapvető fordulat a Magyarország számára releváns szénhidrogén-piacokon és a magyar gazdaság energiastruktúrájában is. 2005 és 2015 között az ország földgázfogyasztása 15 milliárd m3-ről 8,5 milliárd m3-re csökkent, és eközben tovább épültek a határkeresztező szállítókapacitások. Ennek következtében magyar szemszögből nézve lényegében megszűnt az orosz gázfüggőség! A politika síkján azonban maradt a régi beidegződés: a görcsös félelem. Mi lesz, ha nem lesz gáz?

Ebben az új helyzetben a Magyarországon is jelentős tulajdonosi pozícióval rendelkező nyugat-európai cégek – tetszik, nem tetszik – rákényszerültek a dezinvesztícióra. Amit lehetett, eladtak a nemzetközi portfólióból. Egyrészt azért, mert kellet a készpénzbevétel a korábbi hitelek törlesztéséhez, másrészt meg azért, mert az energia hagyományos technológiával történő termelése hosszú távon sem ígért nyereséget.1

* * * * *

2010 elején – közvetlenül a választások előtt – született megállapodás a Bajnai-kormány és az E.ON között arra vonatkozóan, hogy amennyiben az E.ON értékesíteni kívánja a Moltól megvett gázüzletágat (vagyis a földgáz nagykereskedelmét), arra 2016-ig a magyar félnek elővásárlási – pontosabban: visszavásárlási – joga lesz. Mint az a későbbi fejleményekből visszakövetkeztethető volt, ez a döntés az ellenzéki Fidesz-szakértőkkel egyeztetett lépés volt. Orbán Viktornak ugyanis 1998 óta dédelgetett szándéka volt a gázpiac feletti kormányzati uralom visszaszerzése. Ugyancsak egyeztetett akció volt a Mol 22%-os részvénycsomagjának visszavásárlása az orosz Szurgutnyeftyegaztól 2011 júliusában (6.7.15.). Erről külön országgyűlési határozat is született.2 Az 1,88 Mrd eurós összeget3 a kormány a 2008-ban felvett EU/IMF-hitel fel nem használt részéből fizette ki.

A 2010-es fülkeforradalom4 után fél évre befagyasztották a gázárat. Ebből néhány szakértő nyomban azt a következtetést vonta le, hogy a kormány valójában azt akarja elérni, hogy az E.ON önként és nyomott áron adja vissza a számára csak veszteséget termelő üzletágat a magyar kormánynak.

Az első hírek már 2011 nyarán megjelentek a sajtóban. Ekkor derült ki, hogy a kormány nem a Molt, hanem az MVM-et jelölte ki vevőnek, az MNV Zrt. pedig le fog mondani az elővásárlási jogáról. Az MVM 800 M €-t kínált az E.ON Földgáz Trade, illetve az E.ON Földgáz Storage Zrt. részvényeiért, de az eladó 1,2 milliárdot kért.5 Ám az ügylet csak nem ment előre. „Pillanatokon belül visszavásároljuk az E.ON-t a németektől” – mondta 2012 augusztusában Orbán Viktor egy nyilvános beszédében.6 Ez tehát nem volt teljesen új hír, de az a tény, hogy a miniszterelnök mondata a készülő visszaállamosítási tranzakcióról nagy figyelmet keltett. Már csak azért is, mert a pongyola megfogalmazás többet sejtetett, mint csupán az E.ON gázüzletágának visszaállamosítása. A „pillanatokon belül” kitétel is pontatlannak bizonyult. 2012 végéig a magyar kormány csak odáig jutott, hogy

november utolsó napján Orbán Viktor szándéknyilatkozatot írt alá az Országházban az E.ON elnök-vezérigazgatójával. Mint utólag kiderült, a felek már ekkor megegyeztek a 875 millió €-os vételárban;
a földgázellátásról, illetve az MNV Zrt.-ről szóló törvény módosításával7 az Országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a jövőben kizárólag állami tulajdonban működhet biztonsági földgáztároló.

Az E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt. (EFS), amely az ország területén négy föld alatti gáztárolót működtetett, összesen 4,2 milliárd m3 kapacitással, folyamatosan nyereséges volt. A 2008-as évet kivéve minden évben fizetett osztalékot is, öt év alatt összesen 61,8 Mrd Ft-ot. Ezzel szemben az E.ON Földgáz Trade Földgázkereskedelmi Zrt. (EFT) 2006-os megvétele után mindössze egyetlen évben tudott profitot termelni, az első évben 46 Mrd Ft volt a mérleg szerinti mínusz, és még 2011-ben is 606 M Ft veszteséget könyvelhetett el, miközben több mint 300 M Ft adót fizetett be az államkasszába.

A gáznagykereskedő cég megvásárlása ezen túlmenően jelentős kockázatot jelentett. A cég egyik legnagyobb terhe azon túl, hogy az állami szabályozás miatt a drágán megvett orosz gázt olcsón kellett értékesítenie, a Gazprommal élő hosszú távú szerződés egyik előnytelen kitétele volt. Az orosz fél kikötötte, hogy a magyar nagykereskedőnek bizonyos minimális mennyiséget akkor is át kell vennie, ha arra nincs szüksége, vagy ha nem veszi át, akkor is ki kell fizetnie (take-or-pay). A másik oldalról nézve persze ebben semmi rendkívüli nem volt: így működnek a hosszú távú szerződések.

Ez egy darabig nem okozott problémát, a válság hatására megcsappant magyar gázfogyasztás miatt azonban az E.ON már évek óta nem tudott megfelelni a minimumelvárásnak sem. Bár a szerződés értelmében az át nem vett gázt is ki kellett fizetni, a nagy német multi elérte az oroszoknál, hogy a több száz milliárd forintnyi kötbért egyelőre mégse kelljen kifizetnie.8 2013 elején a költségvetést is módosították annak érdekében, hogy az állam egy ilyen kockázatos üzletben kezességet vállalhasson. Március 28-án írták alá az MVM és az E.ON közötti szerződést 870 M €-ról, amelynek egyik pontjaként az MVM vételi opciót szerzett az orosz–német kézben lévő Panrusgáz Zrt. E.ON által birtokolt részvényeire is – kb. 1 Mrd Ft értékben. A versenyhivatali hozzájárulásra egészen augusztusig kellett várni, miközben az MVM-ben még arról sem született döntés, hogy miből fogják kifizetni a vételárat.9 A társaság augusztus 15-i közgyűlésén jelentették be, hogy az MVM 300 M €-s hitelre számít a Bank of Chinától.

A tranzakció zárása 2013. szeptember 30-ig húzódott. Teljes értéke 281,3 Mrd Ft volt (≈ 950 M € – vagyis több, mint a tervezett 870 millió €), ebből 20 Mrd Ft a két társaságnál lévő készpénzállomány kiváltására szolgált. A 260 Mrd Ft-os vételárból 110 Mrd Ft-ot tett ki a részvények ellenértéke, míg a fennmaradó 150 Mrd Ft a kötelezettségek átvállalása volt. Egészen biztos, hogy a magyar állam – pontosabban az MNV Zrt. – utasítására elfogadott ár irreálisan magas volt, mert sokféle kockázattal egyáltalán nem számoltak a döntéshozók.10 A 2013 szeptemberére kalkulált hivatalos értékbecslés, amit a Credit Suisse bankház készített, a két cég együttes értékét mínusz 1245 millió és legfeljebb plusz 389 millió € közötti ársávban határozta meg. Az MVM és az MNV Zrt. belső dokumentumaiból az is kiviláglott, hogy mindkét cég döntéshozói teljes mértékben tisztában is voltak a túlfizetéssel.11 Ezért gondosan „lefedezték” magukat: az MNV Zrt. utasítást kapott a részvényesi jogok gyakorlójától, Német Lászlóné minisztertől,12 az MVM pedig az MNV Zrt.-től kapott írásbeli felhatalmazás alapján hozta meg döntését.

Az MVM saját forrásból 51 Mrd Ft-ot, az MNV Zrt. – tulajdonosi kölcsön formájában – 71 Mrd Ft-ot tett bele az üzletbe, a számla nagyobb részét, 159 Mrd Ft-ot viszont csak banki hitelből tudta kifizetni a villamosművek.13 Pár nappal később, 2013. október 17-én azonban az is kiderült, hogy valójában a tranzakció még ennél is többe került: az MVM ugyanis 60 Mrd Ft tulajdonosi kölcsönt kellett, hogy nyújtson az újonnan megvásárolt cégnek.14 Ez egyértelműen annak a jele volt, hogy a társaság súlyosan veszteséges és másképpen a működés nem fenntartható.15

Az E.ON visszavásárlásának ügyét az MSZP szakértői közvetlenül összekapcsolták az ún. rezsicsökkentési kampánnyal, amelynek az ötlete egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnevezésű, 2003-ban alakult politikai párt (röviden: Jobbik) kútfejéből pattant ki a 2010-es választások előtt néhány nappal (6.2.11.). Logikai alapon és egyes fideszes politikusok parlamenti megszólalásaiból azt a következtetést vonták le, hogy valójában az E.ON és az Orbán-kormány között egy titkos háttérmegállapodás köttetett. Ennek alapján a magyar állam a villamosenergia és a gáz lakossági árának csökkentéséből keletkező veszteségért azzal kárpótolta az E.ON-t, hogy az MVM a gázcégeket jóval a tényleges piaci értékük feletti áron – 110 Mrd Ft helyett 274 Mrd Ft-ért – vásárolta meg.16 Ha ez valóban így történt, akkor az egyenértékű lett volna az E.ON-nak nyújtott burkolt állami támogatással, ami nyilvánvalóan beleütközött az EU-direktívákban rögzített szabályokba. Ezért az MSZP vezetői közvetlenül az Európai Bizottság versenyhatóságánál tettek panaszt,17 amely pár héten belül el is indította a vizsgálódást.

Gáztárolókat vesz és ad a kormány. A gáztörvény – korábbi, 2008-as – módosításából18 az is következett, hogy a Mol részesedését az 1,9 milliárd m3-es algyői biztonsági tárolókat működtető cégben, az MMBF Földgáztároló Zrt.-ben a magyar állam köteles lett megvásárolni. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások el is kezdődtek, ám 2013 októberében úgy került aláírásra az adásvételi szerződés, hogy a fizetés részleteiről nem született megállapodás.19 Végül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az év utolsó munkanapjain engedélyezte a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) az ügyletet.20 Az MFB éppen a versenyjogi aggályok miatt került a képbe – valószínűleg csak átmeneti időre. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy az algyői tároló az MNV Zrt.-hez kerül. Csakhogy mivel az MNV az MVM tulajdonosa is – ez is versenyjogi aggályokat vetett fel, hiszen így közvetve minden tároló az MNV Zrt.-hez tartozott volna. (A többi, mintegy 4,4 milliárd m3 tárolására alkalmas hazai mezőt az állami MVM tulajdonában lévő MFGT jegyzi.) A vásárló ezért az MFB lett,21 a pénzügyi forrás pedig külföldről felvett, államilag garantált hitel volt (mert az MFB sohasem foglalkozott betétgyűjtéssel). Valójában az MFB mellett az ugyancsak állami irányítású Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) is tulajdonos volt – csak annyiban történt államosítás, hogy a tőzsdén jegyzett Mol egy államháztartáson belüli intézménynek adta el a részvényeit.22

A tranzakciót 2014. január 14-én sikerült lezárni – erről a Mol közleményt is kiadott, de az eladási ár titokban maradt. Lapjelentés szerint az állam végül 140 Mrd Ft-ot fizetett a Mol tulajdonában álló telepért.23 A döntéssel gyakorlatilag a teljes magyarországi gáztároló kapacitás állami kézbe került. A kormány korábban azt mondta, azért kell százmilliárdokat költeni a gáztárolók megvásárlására, hogy ezzel is növekedjen az ellátásbiztonság. Valójában azonban ennek éppen a fordítottja történt: a korábbi három hétre elegendő mennyiség helyett 2014 elején csak néhány napig kitartó gázkészlettel rendelkezett az ország. A 2. Orbán-kormány ugyanis (részben) ezeknek a készleteknek a segítségével igyekezett fedezni a rezsicsökkentés költségeit.24 A piac egyébként azt is tudni vélte, hogy az államnak azért fontos a tároló megvásárlása, hogy azt továbbadhassa a Gazpromnak.25 Végül nem ez történt: a Gazprom a tárolókat nem vásárolta meg, csak bértároltatást végeztetett, nagyságrendileg 700 millió m3-t – 2014/15 telén, majd 2017/18 fordulóján. Így ez a nagy üzleti lehetőség fuccsba ment. Meglepő módon a 2015-ös Putyin-látogatás idején Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy az oroszok nem is kérték, a magyar fél pedig nem is szándékozott volna átadni a tulajdonjogot.26 A 2015/16-os tél folyamán az is kiderült, hogy a négy nagy tárolóból kettő technikai problémákkal küzd, lassan be is kell őket zárni.

Mint egy jól ismert energetikai szakember megfogalmazta: „[V]ettünk négy jó nagy lyukat a földben, amit most nehéz kihasználni”27 (10.1. ábra). De – persze – nem lehetetlen. A tárolókban ugyanis más országok számára is lehet bértárolást végezni. Lehet, hogy ezzel is összefüggött a 2018 novemberében hozott döntés, mely szerint vissza kell módosítani a gáztárolókra vonatkozó törvényt, és így akár magántulajdonba is kerülhetnek. 2019 nyarán meg is történt a tulajdonváltás bejelentése. Az eddigi kisebbségi tulajdonos, az MSZKSZ 19,9 Mrd Ft-ot fizet az MFB-nek az MMBF 51%-os állami részért. A tranzakció pikantériájához tartozik az a tény is, hogy 2019 nyarán a félállami MSZKSZ-t Bártfai Béla, Bártfai-Mager Andrea a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter férje vezette.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_2895/#m1266peam3_2895 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_2895/#m1266peam3_2895)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_2895/#m1266peam3_2895)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

10.1. ábra. Az MVM által birtokolt földgáztárolók, 2015

Egyéb tervek és tárgyalások. 2014 márciusában – pontosan egy hónappal a választások előtt – a sajtónak kiszivárgott egy hír, miszerint az MVM és az E.ON Hungária Zrt. elvi, nem kötelező szándéknyilatkozatot írt alá az E.ON lakossági gáz-, illetve áramszolgáltató tevékenységét ellátó cég, az E.ON Energiaszolgáltató Kft. államosítására. Ezen túlmenően tárgyalni fog a két fél az E.ON által üzemeltetett, korábban a Kögáz, illetve a Ddgáz tulajdonában álló mintegy 18 ezer km-nyi gázvezeték tulajdonjogáról is. 2015 áprilisában nyilvánosságra került, hogy a GDF Suez – pontosabban: jogutóda az ENGIE International Holding B.V. – is beadta a hatóságokhoz az egyetemes gázszolgáltatás visszaadására irányuló kérelmét, ám az Égáz és a Dégáz privatizációja során megszerzett 23 ezer kilométeres gázhálózatról még egy jó ideig nem mondott le. Az állami árszabályozás miatt egyre nagyobb veszteségeket felhalmozó két gázszolgáltató sorsáról folyó tárgyalások több mint három éven át tartottak, és csak 2018 januárjában született megállapodás a két cég lakossági és vállalati ügyfélköre, illetve a földházhálózat visszaállamosításáról. A Nemzeti Közművek cégcsoporthoz csatlakozott, korábban már összevont két regionális földgázelosztó társaság neve május 2-ától NKM Észak-Dél Földgázhálózati Zrt. lett a korábbi Égáz és Dégáz helyett. Utolsóként a Tigáz olasz tulajdonosai adták fel a magyar piacot, de a vezetékeket egy ideig ők is megtartották, mivel a vételárról nem sikerült megállapodni a magyar állammal. Végül a Tigázt és a hozzá tartozó földgázhálózatot a Svájcból irányított, Fidesz-közeli MET vásárolta meg, és ezt követően a svájci cég az ugyancsak Svájcban élő ex-Mol-os Lakatos Benjámin tulajdonába ment át,28 majd pedig – 2019 júliusában, tőkeemeléssel – 50%-os tulajdoni hányadot szereztek a cégben Mészáros Lőrinc cégei.29 Innentől kezdve a cég Opus Tigáz néven működött tovább. Vagyis de jure itt sem történt visszaállamosítás, csak annyi, hogy egy külföldi tulajdonú céget különféle magyar magántulajdonosok vásároltak meg.

A 2. és 3. Orbán-kormány, szabályozási monopóliumával visszaélve, az ország egész területén visszavette a lakossági fogyasztók gázellátását azoktól a nyugati befektetőktől, akik 1995–96-ban beszálltak ebbe az üzletágba. Visszaadták a szolgáltatási engedélyüket azok az alternatív szolgáltatók is, amelyek más ágazatból vagy más országokból jöttek, de szintén láttak fantáziát a lakossági gázüzletben. Ezt tette például az Emfesz 2012-ben (6.2.4.4.) és a Magyar Telekom is, melyeknek a legjobb üzleti éveikben 200 ezer, illetve 60 ezer lakossági ügyfelük volt.30 Így 2016. október 1-től az ország minden háztartása és számos kisebb-nagyobb közüzem is a visszaállamosított, csak nevében budapesti Főgáz ügyfele lett – akár akarta, akár nem. Megszűnt a piaci verseny. Az államé lett a teljes hazai gáztároló rendszer is.

1	Lásd erről részletesen, magyar nyelven Székffy (2017) kitűnő tanulmányát.
2	41/2011. (VI. 24.) OGY hat. a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársaság törzsrészvényeinek magyar állam javára történő megvásárlásának jóváhagyásáról.
3	Az államháztartás elszámolási rendszerében ez 498,3 Mrd Ft-tal lett elszámolva.
4	Orbán Viktor nyomán. A kifejezést a választási győzelemre értette. Egy-két évig a Fidesz kommunikációs szótárában még szerepelt a kifejezés – később elfelejtődött (HVG, 2016. dec. 22.).
5	http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/07/15/kuszobon_az_E.ON_gazuzletaganak_allamositasa/
6	A miniszterelnök Kőszegen, a Tranzit – Fesztivál a határon elnevezésű közéleti rendezvényen mondott beszédet (MTI, 2012. aug. 25.).
7	2012. évi CCXVIII. törvény a földgáz biztonsági készletezéssel összefüggésben egyes törvények módosításáról.
8	Ha az orosz fél egyszer benyújtja a számlát, a cég lényegében összeroppan, az MVM mint tulajdonos viszont – az ún. konszernjogi felelősség miatt – kénytelen lesz helytállni ezért az adósságért.
9	HVG, 2013. aug. 17.
10	Ebben a legnagyobb tétel a take-or-pay kockázat volt, mert a szerződés tárgyalásakor az orosz fél nem közölte saját jogi álláspontját; világos volt, hogy a magas árat az EU tiltott támogatásként fogja értelmezni; és még azzal is számolni kellett (volna), hogy a nagy sürgősséggel levezényelt társasági közgyűlések formai értelemben szabálytalanok voltak.
11	Az MNV Zrt. szakértői által készített, 2013. január 24-i feljegyzés két fő problémára utalt: (i) „megállapítható, hogy a két társaságra megállapított értéktartományba a jelenleg ismert vételár csak a legkedvezőbb feltételek feltételezése esetén esik, és ezáltal nem tükrözi az ügyletben rejlő kockázatokat”; (ii) „az állami szerepvállalás felveti a tiltott állami támogatás nyújtásának kockázatát, ezért az illetékes szakértők bevonásával a problémakör részletes vizsgálatot igényel”.
12	Az igazgatóság ennek birtokában ülést sem tartott, a szavazás faxos eljárással történt.
13	NSZ, 2014. jan.6.
14	A nyilvánosságra került adatokból nehéz megállapítani, hogy végül is az E.ON nyert vagy veszített azzal, hogy 9 éven keresztül birtokolta a gáztárolókat és a gáznagykereskedő céget, a Mol egykori gázüzletágát. A pénzügyi értelemben 2006-ban lezárult tranzakció idején 1,2 Mrd €-nyi vételárról írt a sajtó, de ebben a számban egy 600 M € nagyságú adósságállomány átvállalásának kötelezettsége is beleértendő volt (6.7.12.).
15	http://index.hu/gazdasag/2013/10/17/meg_65_milliardot_kell_betolni_a_megvett_E.ON_cegekbe/
16	A vételár kifizetése egyébként egészen 2014. szeptember 30-ig húzódott.
17	Lásd az MSZP energiatagozata elnökének, Podolák Györgynek a cikkét (NSZ, 2013. nov. 15.).
18	A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. tv. 124/B §.-a alapján a biztonsági földgáztárolónak a magyar állam közvetlen vagy közvetett többségi tulajdonában kell állnia.
19	2013. okt. 8. https://www.mfb.hu/aktualis/sajtokozlemenyek/mol-ertekesitette-strategiai-gaztarolot-tulajdonlo-mmbf-zrt-ben-levo
20	http://index.hu/belfold/2013/12/28/mehet_a_gaztarolok_teljes_allamositasa/
21	Valójában persze az MFB is állami tulajdonú, az állam tulajdonjogát Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolta, aki ebben az időszakban egyben az MNV Zrt.-t is felügyelte. A kormányt nyilvánvalóan az a cél vezette, hogy a hirtelen ötletként felmerült javaslatot az Európai Bizottság versenyjogi alapon ne kifogásolhassa.
22	Ez is egyike volt az adósságstatisztikák megszépítésére irányuló (window-dressing) kísérletnek. A magyar kormány éveken át vitában állt az Eurostattal, de a végén – mint számos más hasonló esetben – végül is az Eurostat nyerte a „csatát”, s ezért 2019 őszén 2015-ig visszamenőleg korrigálni is kellett a költségvetési hiány és államadósság idősorait.
23	http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/az_allame_lehet_az_algyoi_gaztarolo/2363777/?utm_source=rssfeed&mredirect=1
24	Miután a hatóságilag befagyasztott földgáz- és villamosenergia-árak nem fedezték a termelő és elosztó cégek tényleges költségeit, az ügy előbb az Európai Bizottsághoz, onnan az Európai Bírósághoz került. Hét évnyi késéssel, 2020 júliusában a bíróság a magyar állam ellen ítélt, megállapítva, hogy a Magyarországon hatályos villamosenergia-törvény és földgáztörvény nem teszi lehetővé a nemzeti szabályozó hatóság számára, hogy a rendszerhasználati díjak megállapításakor figyelembe vegye a rendszerüzemeltetők összes, ténylegesen felmerülő költségét, továbbá az is jogsértés, hogy a cégeknek nem volt módjuk a hatóság döntését rendes bíróság előtt megtámadni.
25	NSZ, 2013. máj. 31.
26	NG, 2015. febr. 19.
27	Márta Imre nyilatkozatát lásd www.index.hu, 2016. szept. 8.
28	Népszava, 2018. jún. 26.
29	https://www.portfolio.hu/vallalatok/energia/uj-nagytulajdonosa-lesz-a-tigaznak.12.331301.html
30	NSZ, 2016. febr. 5.