Az első nagy fordulatot az jelentette, amikor az MVM-et arra utasították, hogy – a privatizált Mol és a Panrusgáz Gázkereskedelmi Zrt. konkurenciájaként – építse ki a gázüzletágat is. A társaságot felkészítették a szlovák–magyar határkeresztező gázvezeték megépítésére,2 hozzáférést kapott az olcsóbb gázforrást biztosító nyugati irányú összekötő vezetékhez, és a stratégiai készletből felszabadított földgázból is részesült, hogy támogatni tudja a kormányzat energiapiaci célkitűzéseit. A szlovák kérésre 2010-ben beindított projekt azután menet közben módosult: a több mint 40 Mrd Ft értékű megbízást a privatizált Olajterv nyerte; az MVM pedig az MFB egyik leánycégével együtt csak társtulajdonosa lett a gázvezetéket birtokló Magyar Gáz Tranzit Zrt.-nek (MGT). Később elvették az MVM-től ezt az 50%-ot is – előbb a Nemzetgazdasági Minisztérium, majd 2014 novemberében a Belügyminisztérium lett a tulajdonosi jogok gyakorlója. Mint később, 2015 nyarán, a vezeték üzembehelyezésekor kiderült,3 az MVM jól járt azzal, hogy elvették tőle a gázvezetéket, mert semmiféle piaci érdeklődés nem volt a szállító kapacitás iránt, és így az 2017 végéig csak költségeket generált, bevételt egyáltalán nem. Ezért a kormány 2018 elején azt a megoldást választotta, hogy a gázvezetéket – pontosabban a Magyar Gáztranzit Zrt.-t – versenyeztetés nélkül, 38 Mrd Ft-ért megvásároltatta a Mol egyik leányvállalatával, az FGSZ Földgázszállító Zrt.-vel és előre kifizettette vele a fennálló 34 Mrd Ft-nyi hiteltartozást. Ám a tranzakció csak papíron zajlott le, végül lefújták.4 2019 nyarán azonban újabb döntés született: a kormány mégis eladta a céget az FGSZ-nek – vagyis a Mol-csoportnak, és a megkapta a kért 38 Mrd Ft-ot is. Az újabb fordulat 2022 júniusában történt, az orosz–ukrán háború kitörését követően három hónappal: az FGSZ-t (vagyis a közel 6000 km nagynyomású földgázszállító távvezetékrendszert) a kormány ellentételezés nélkül állami felügyelet alá vonta.

Az MVM-re bízták a Déli Áramlat gázvezeték (7.2.3.) 200 Mrd Ft költségű magyar szakaszának megépítését,5 illetve az ún. AGRI-projektet is.6 Arról is döntés született, hogy az MVM fog tárgyalni a 2014-ben lejáró, hosszú távú magyar–orosz gázszerződés újrakötéséről is. Az elképzelésnek megfelelően – mint arról fentebb már beszámoltunk – 2013 folyamán az MVM megvásárolta az E.ON két földgázipari cégét.7 Ezek a döntések összességében sok százmilliárd forintnyi adósságot és fejlesztési elköteleződést jelentettek, s persze jelenős szellemi-vezetői kapacitásokat kötöttek le.8 Volt egy pillanat, amikor a földgáztárolás 70%-a és a földgáz-nagykereskedelmi piac mintegy 80%-a felett – formálisan – az MVM rendelkezett.9 Így, az MVM leányvállalataként jött létre a Magyar Földgáztároló Zrt. és a Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK) is.

A villamosenergia- és a gázüzletág MVM-nél beinduló összekapcsolódása lehetett az egyik magyarázata annak, hogy 2014 elején a Mol is kereste a villamosenergia-iparba való bekapcsolódás lehetőségét. Ennek jegyében a Mol 40%-os tulajdonában álló MET Csoport10 (lásd később) 24,5%-os tulajdoni hányadot szerzett a Dunamenti Erőműben. Az erőmű többségi tulajdonosa, a GDF Suez csak kisebbségi csomagot értékesített, de folytak a tárgyalások a szintén a nemzetközi GDF-csoporthoz tartozó Electrabel S.A. birtokában lévő 50,3%-os csomagról is. A vételárat nem hozták nyilvánosságra.11 A későbbiekben azonban világossá vált, hogy az MVM bekapcsolódása a gázimportba első helyen azt a célt szolgálta, hogy a Fidesz holdudvarába tartozó üzleti körök a MET Csoporton keresztül be tudjanak épülni a nemzetközi gázkereskedelembe, és a földgáz határokon átnyúló importjával és szállításával sok milliárd forintnyi arbitrázsügyletet bonyolíthassanak. 2020-ban – az E.ON-nal kötött stratégiai megállapodás logikája szerint – az MVM Csehország felé is terjeszkedni kezdett a legnagyobb cseh energiakereskedő cég, az innogy Česká republika a.s. (iCR) megvásárlásával.

Volt egy időszak, amikor az MVM-et – a Magyar Postával együtt – a 2. Orbán-kormány be kívánta vonni egy új, állami mobilszolgáltató finanszírozásába is. Ezért hozták létre 2012 közepén az MPVI Mobil Zrt.-t, a Magyar Posta 10, az MVM 45, és az MFB Invest 45 százalékos részesedésével. Az MPVI bruttó 12,7 Mrd Ft-ért még frekvenciát is vásárolt, a Fővárosi Törvényszék azonban hatályon kívül helyezte az NMHH frekvenciatenderének végeredményét, ezért az MPVI meg sem kezdhette a szolgáltatást.

Egy évvel később, 2013 decemberében a kormány újabb ötlettel állt elő: az MVM vásárolja meg a korábban a Matáv és a US West vegyesvállalata, a Westel 450 Kft. által használt, de azután már használaton kívül került és visszaadott, 450 MHz-es frekvencián való mobilszolgáltatás koncesszióját. A pályázaton az egyetlen induló, a 2012-ben alapított MVM Net Zrt. nyert a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által kiírt tenderen. A nyertesnek 8 hónapon belül egyes területeken már működő hálózatot kell kialakítania, és 20 hónapot kapott arra, hogy lefedje az ország területének 95%-át. A frekvenciasáv használatára 150 M Ft-ért 10 éves jogosultságot elnyerő cég kötelezettsége elsősorban a digitális közszolgáltatások fejlesztése volt. Ebből a tervből a 2018-as választásokig semmi sem valósult meg.12 Ezt követően viszont a kormány megnyitotta az utat az MVM Net magánosítása felé, méghozzá oly módon, hogy előbb a céget „átpakolták” az akkor már szintén állami tulajdonú Antenna Hungária portfóliójába, majd pedig az AH-t felvásároltatták a Mészáros Lőrinc üzleti köreihez kapcsolódó 4IG céggel.13

2018 végén a kormány az MVM-et közvetlenül is a sport útján történő politikai propaganda élvonalába állította: kijelölte, hogy a villamosenergiai cégcsoport szponzorálja az FTC valamennyi szakosztályát.

2014-ben a Miniszterelnökség alá tartozó MFB is alapított egy földgázkereskedő céget (MFB Földgázkereskedő Zrt.), amiről csak azt lehetett feltételezni, hogy az MVM és az államosított Főgáz konkurenciája lesz. Ez a cég végül nem csinált semmit másfél éven át, így azután 2016 tavaszán az Energiahivatal (MEKH) vissza is vonta működési engedélyét.14 Ugyancsak légvárra épült a 2015 februárjában, közel 3 Mrd Ft-os alaptőkével létrehozott Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt. (KAF) is. Ennek a szervezetnek is az lett volna a feladata, hogy a Lázár János vezette Miniszterelnökség számára háttérmunkát végezzen az energiaszektor irányítása során. Amikor ezt a feladatot a kormány áthelyezte a fejlesztési minisztériumhoz, a 39 főt alkalmazó KAF végképp munka nélkül maradt. Végül 2019 tavaszán felszámolásba tolta a céget az MNV Zrt.

2017 elején már nagyjából egyértelmű volt, hogy Lázár János elvesztette az energiaszektor irányításáért folyó kormányon belüli küzdelmet. Az MNV Zrt.-n keresztül – közvetetten – a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó MVM 2016/17 fordulóján tőkét emelt az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-ben, részesedése elérte az 50%-ot, és ezzel átvette az irányítást az államosított gázszektort működtető, újonnan alapított cégben. A Fideszen belül marakodás miatt lassan haladtak előre a tárgyalások a francia EDF által tulajdonolt Démász visszaállamosításáról is. Bár a franciák elvben késznek mutatkoztak visszaadni a számukra még mindig enyhe nyereséget termelő szolgáltatást, ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyar állam a hálózati infrastruktúrát is vegye meg. Végül a szerződést 2017 februárjában írták alá. A 121 Mrd Ft-os vételárból a vevő 6 Mrd-ot saját forrásból fizetett ki, 115 Mrd Ft-ot pedig az MVM-től kapott tőkeemelés, illetve hitel formájában. A tőkeemelés révén az MVM-csoport 50%-os tulajdonosa lett az ENKSZ-nak. 2017 novemberében a Démász nevet is elvették a cégtől, az új név NKM Áramszolgáltató Zrt. lett – és így már semmi sem emlékeztethette a közvéleményt az 1995-ös privatizációra. (Az NKM Áramszolgáltató viszont az ENKSZ leányvállalata lett.)

2020 nyarán az MVM Csoport lehetőséget (vagy utasítást?) kapott a külföldi terjeszkedésre. Az E.ON és az RWE európai piacátrendeződési terveihez igazodva bejelentették, hogy az E.ON-tól megvásárolják Csehország első számú földgázszolgáltató cégét, az innogy Česká republika (iCR) 100%-os tulajdoni részesedését. A tranzakció tartalmazta az innogy kapcsolt energiatermelési eszközeit, valamint a nagykereskedelmi és e-mobilitási portfólióját is. 2021-től az MVM és a hozzá tartozó vállalatok két ízben is új nevet kaptak (először: MVM Energetika, utána pedig ismételten csak MVM), és ezzel meg is szűnt a korábban bevezetett Nemzeti Közművek márkanév használata. 2021-től az MVM-csoport a 4 millió ügyfélre kiterjedő kiskereskedelmi – villamosenergia- és gázszolgáltatási – tevékenységet az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. néven folytatták. Ebben az időpontban az MVM már 90 tagvállalatból állt, és 15 ezer alkalmazottja volt. 2022-ben az MVM elindította biztosítási üzletágát is.

2021 tavaszán az MVM-csoport vezetője, Kóbor György elnök-vezérigazgató ismét napirendre tűzte a tőzsdei bevezetést, de nem tette hozzá (amiről a piac tudni vélt), hogy a kormány az MVM-részvények 49%-át szét kívánja ingyenesen osztani az egyetemi alapítványok között (5.6.2.). Ez végül nem történt meg. 2023-ban – minden érdemi indoklás nélkül – az újonnan kreált Energiaügyi Minisztérium irányítója, Lantos Csaba ismét lefejezte az MVM-csoport vezetőségét, és ez persze érintette az akkor már 100-nál is több többségi tulajdonú leányvállalatot, és talán azt a további 50-et is, ahol az MVM-csoport kisebbségi részesedéssel bírt. A tőzsdei bevezetés egy időre lekerült a feladatlistáról.