Kérdés persze, hogy ezen állítását mikor fogalmazta meg először – akárcsak saját maga számára is – a miniszterelnök, és persze az is, hogy mennyire gondolta ezeket végig. Azt akarta mondani, hogy az állami tulajdonú cégeknek a jövőben 0 nyereséget kell megcélozniuk? És ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy amennyiben a múltban nyereségesek voltak, akkor árat kell csökkenteniük, ha pedig veszteségesek voltak, akkor az államnak kell kipótolnia a 0 profitszint eléréséig a veszteséget? Orbán közeli munkatársa, Lázár János, amikor egy alkalommal egy nyereséges állami cég, a Főgáz helyzetét értékelte, úgy fogalmazott, hogy a nonprofit működés csak annyit jelent, hogy „az állam nem veszi ki a nyereséget a cégből”.3 Az mindenesetre tény, hogy amikor a politikai koncepció törvényjavaslattá formálódott, akkor még a szöveg tele volt a „nonprofit” kifejezéssel, de mire a törvényt elfogadták,4 ezt a szót utólagos módosítókkal szépen kigyomlálták.5 S amikor megjelent az államosított gázszolgáltató cégek első beszámolója – 2017 májusában –, a mérlegadatokból kiderült, hogy a cégek nyereséget termeltek, amit a tulajdonos állam minden fenntartás nélkül, osztalék formában kivont a cégekből.6 Sőt, a Démász esetében a kivont osztalék még nagyobb is volt, mint a cég éves nyeresége – vagyis a pénzkivonás a cég tartalékainak rovására történt.7

Utólag sem könnyű meghatározni, hogy e két deklarált célon túlmenően melyek voltak a 2010–17 közötti hazai visszaállamosítási kampány legfontosabb valódi vezérlő elvei. 2018 tavaszán céljait a foglalkoztatási statisztika dimenziójában fogalmazta meg Orbán: olyan gazdaságot szeretnénk – mondta –, ami úgy néz ki, mint a német, a cél, hogy a GDP 50%-át magyar családi vállalkozások adják, a magyar dolgozók 60–65%-a pedig ilyen hazai tulajdonú cégekben és üzemekben dolgozzon.8 Pár évvel később, 2020-ban kormányzati célként fogalmazódott meg az is, hogy a magyar kutakból nyert ásványvizek 50%-át magyar cégek palackozzák és ne külföldiek.9 Ennek érdekében olyan jogszabályokat dolgoztak ki, amelyek eléggé lerontják a külföldi cégek profitabilitását, s ezzel kikényszerítik a magyar piacról való visszavonulásukat.

2022 tavaszán a kormány célként fogalmazta meg a kórházak beszállítói piacának lenyúlását is. Varga Mihály pénzügyminiszter egy iparági beruházás átadó ünnepségén nagyon is konkrétan fogalmazott: „Két olyan sokkal, két olyan változással szembesültünk az elmúlt két esztendőben, amelyek meg tudták erősíteni, hogy jó úton járunk és helyes döntéseket hoztunk. Egyik a koronavírus volt, a másik a most zajló háború. Mind a két változás azt erősítette meg, hogy az önellátásra igenis szükség van.” A miniszter emlékeztetett arra is, hogy amikor tételesen átnézték, hogy a kórházi adósságállomány miből áll össze, azzal a „döbbenetes ténnyel” szembesültek, hogy a magyar kórházi egészségügyi ellátásnak körülbelül 80 százalékát külföldi tulajdonú cégek szállítják. A nemzetközi piacoktól, ellátási láncoktól, nagyvállalatok üzleti érdekeitől nem lehet függővé tenni, hogy mi történik a magyar egészségügyi ellátó rendszerben. 10

A fentieket mind számbavéve, meglátásom szerint, Orbán Viktor miniszterelnök szeme előtt valójában 10 cél is lebeghetett:11

Jelentős mértékben az elitcsere szempontjai határozták meg az EU-s források elosztását, és – kb. 2013-tól kezdve – a civil szervezetek ellen irányuló lejárató kampányokat is. Fontos szerepet kaptak ebben az elitcsere-kampányban a vállalkozói érdekképviseletek is:

Orbán Viktor erről a keresztény-nemzeti tradicionalizmus ideológiai talaján álló, szükségszerűen szűk, de új elitről már 2009 szeptemberében teljes nyíltsággal beszélt, a nevezetes kötcsei beszédében16 – melynek kulcsszava is az „elit” és az „erő” volt17 – , sőt már abban az 1994-es Debreczeni-interjúban is, ahol 8-10 kiválasztott magyar nagyvállalkozó politikai támogatásának fontosságáról beszélt, s amelyet az előző fejezetben már idéztünk (9.1.5.).18 Hasonló módon foglalt állást több alkalommal is a Fidesz másik ideológia által vezérelt politikusa, Kövér László is.19 A Fideszt belülről is jó ismerő Tölgyessy Péter meggyőzően érvelt amellett, hogy a „régi elit” leváltásának és egy, a személyéhez „garantáltan” hű, új elit megteremtésének szükségessége valójában már 1994 óta alapcél volt Orbán számára. Az elitcsere, az őrségváltás egyfelől hatalomtechnikai lépéssorozat volt, másfelől egyfajta szavazatvásárló, politikai-ideológiai ígéret is. Tölgyessy szavait idézve: „El kell venni a rosszaktól a tulajdont, a javakat, az álláslehetőségeket, az életlehetőségeket, a sajtót, a gazdaságot, mindent, és oda kell adni a jó magyaroknak. A jó magyarok a Fideszhez közel álló elitek, akik majd jó teljesítményt fognak nyújtani, és ezzel a Fidesz ideológiája szerint tulajdonképpen az összes magyar jól jár majd.”20 E megfontolás mentén alakították át a kormányzat népesedéspolitikai ösztönzési rendszerét, a frekvenciaszabályozást, a közterületek elnevezését, a papí pénzeken szereplő magyar hírességek kiválasztását stb. Ez egy az egyben a feudális adományok logikája szerint levezetett taktikai meggondolás volt (1.1.1.1., 9.1.5.).

Az elitcserét a kormányzat visszamenőleges hatályúan is érvényesítette. A 2. Orbán-kormány vezette be, hogy az Országgyűlés egyes bizottságai albizottságokban vizsgálták a korábbi kormány tevékenységét.21 Sőt ennél is továbbment: 2013 és 2016 között, négy év alatt, 2200 utcát és közterületet neveztek át. Például az Úttörő utcanevet 93 helyen cserélték le 2012 és 2016 között. Az utcanévcsere 2016 után is folytatódott.22 Ugyanennek a kampánynak volt a része az „önkényuralmi jelképek” – elsősorban a „vörös csillag” használatának – értelmetlen és a nemzetközi jogba ütköző kriminalizálása is.23 Az sem véletlen, hogy a papírpénzekről eltűnt Ady Endre, Bartók Béla és Kossuth Lajos portréja.

2018 novemberében Liszkay Gábor irányításával megkezdte tényleges működését a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány névre hallgató kváziminisztérium, amely gyakorlatilag az összes Fidesz-irányítású médiumot visszaállamosította és összevonta,30 méghozzá oly módon, hogy a korábbi magántulajdonosok (pl. Mészáros Lőrinc, Schmidt Mária, Habony Árpád) önként, ellenszolgáltatás nélkül adták át médiumaikat az Alapítványnak.

A „keleti nyitás” jelszavának jegyében már a 2. Orbán-kormány is nyíltan oroszbarát politikát folytatott, ám kezdetben ez sem tűnt éles fordulatnak a korábbi kormányok viselkedéséhez képest.44 Az sem keltett különösebb feltűnést – bár egy percig sem volt titok –, hogy a Fidesz történetének második belső konfliktusa is Orbán Oroszország-politikája miatt tört ki (ti. Simicska Lajos szakítása Orbán Viktorral 2015-ben45). Az pedig csak a 2022. évi országgyűlési választások előtt pár nappal került napvilágra, hogy az orosz titkosszolgálat 2012-ben feltörte a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szigorúan titkos hálózatait – vagyis az oroszok ellenségként tekintettek Magyarországra.

Sokak számára kifejezetten úgy tűnt, hogy a keleti nyitás koncepciójában igenis van racionális gazdasági megfontolás, nevezetesen a szénhidrogénárak világpiaci szárnyalása. 1998 és 2014 között az olaj hordónkénti világpiaci ára 12 $-ról 105 $-ra emelkedett; ezért nem volt teljesen alaptalan azt remélni, hogy Oroszország és az olajban gazdag, posztszovjet államok hajlandók lesznek nagy volumenben Magyarországgal kereskedni és egyben kedvező árakat is alkalmazni.

Másfelől az államosítások, illetve az állami cégek szoros központi irányítása azt a célt is szolgálta, hogy a Fidesz-kormányok az Országgyűlés és a közvélemény megkerülésével, költségvetésen kívül, az állami cégeknek kiadott utasításokkal juttassanak sok tízmilliárd forintos nagyságrendben pénzt a határon túli magyar pártoknak, intézményeknek, lapoknak, portáloknak stb.47 Még arra is volt példa, hogy a magyar állam romániai ingatlant vásároljon.48

A Kína felé történő nyitás is része volt ennek a stratégiának. Ez szinte semmilyen eredményt nem hozott, kivéve azt, hogy a 2. Orbán-kormány 2016 végére tető alá hozta a nagyrészt kínai hitelből finanszírozott Belgrád–Budapest vasútvonal korszerűsítését előirányzó gigaprojektet.49 2012-ben az Orbán-kormány azt is erőltette, hogy Magyarország kerüljön be az ENSZ Biztonsági Tanácsába, amihez nyilvánvalóan szükség lett volna orosz és kínai támogatásra is. De ebből nem lett semmi. Ugyancsak kihagyták Magyarországot az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) alapításából, valamint a 16 + 1 Befektetési Alapból, amelyet Kína és 16 európai ország hozott létre 2016 novemberében.

Az Orbán-féle „keleti nyitás”-nak volt egy múltba kacsintó, ámde a viccek határát súroló aspektusa is: visszautalás a 20. elején Magyarországon népszerű „turanizmus”-ra, egy olyan – egyébként tudományosan minden alapot nélkülöző – eszmerendszerre (1.1.12.13.), amely egyszerre jelenthet egyfajta magyar imperializmust és jelentheti azt a gondolatot, hogy mi magyarok a Kelet előretolt bástyája vagyunk, ősidőktől fogva genetikai és nyelvi rokonságban vagyunk a japánokkal,50 a mi küldetésünk a Nyugatot visszavezetni a jó útra stb.51 Ennek jegyében 2018 szeptemberében Magyarország megfigyelői státuszt kért és kapott a 2012-ben alapított Nemzetközi Türk Akadémiában, amely Kazahsztánt, Törökországot, Azerbajdzsánt és Kirgizisztánt tömöríti,52 és 2017-től látványosan javultak a magyar–török államközi kapcsolatok is.

2013-ban a kormány megalapította a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-t (MNKH), amely 18 ázsiai és afrikai országban nyitott képviseletet. 2016 során a kormány meghirdette a „déli nyitás” politikáját is, melynek keretében Latin-Amerikában, Afrikában és DélKelet-Ázsiában sorra nyíltak a magyar kereskedő házak. 2017 végére bebizonyosodott, hogy ezek nem tudnak hozzájárulni a magyar exporthoz, ezért többségüket, 14 céget gyorsan be is zártak. Számos jel mutat arra, hogy a 3. Orbán-kormány figyelme ezen belül is néhány országra korlátozódott (pl. Jordánia, Dubaj, Abu-Dzabi, Szaúd-Arábia). Ezek a kereskedőházak részben állami, részben magántulajdonban voltak, így lehetőség volt arra, hogy az állami pénzek magánzsebbe vándoroljanak.53 Azután belátták, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme, így 2018 nyarán – miután több tízmilliárd forintnyi állami pénz veszendőbe ment – döntés született arról, hogy az egész hálózatot bezárják.54