Mint erről már szót ejtettünk, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János 2010 és 2017 között egyre szélesebb vállalati kör felett szerezte meg a közvetlen irányítást, s ezzel kisebbítette az MNV Zrt., illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium befolyását. 2016 elején már a Miniszterelnökséghez tartozott a Magyar Fejlesztési Bank (és ezen keresztül az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató, amely a visszavásárolt gáz- és áramszolgáltatók, továbbá az algyői gáztároló tulajdonosa lett), a Paks II. projekttársaság, és igényként felmerült Paks I. elhappolása is az MVM-től, illetve végső soron az MNV Zrt.-től.1 2014 nyarától ugyancsak Lázár portfóliójában volt a Magyar Posta Zrt. állami tulajdonú részvénypakettje is. Kétévnyi pünkösdi királyság után Lázár elvesztette „birodalma” jó részét. Hogy a Miniszterelnökség birodalomépítési tervei miről szóltak, talán már soha nem derül ki, a Lázár–Seszták-harc ugyanis Lázárék csapatának látványos fegyverletételével zárult, a korábbi NFM-minisztert, Németh Lászlónét nyugdíjazták, és több állami cég élén fejek hullottak. A terület Matolcsy közeléből kapott új vezetőt, majd a Némethné felügyelte cégeket végül el is vették a Miniszterelnökségtől. Lázáréknak mindent át kellett adniuk Seszták Miklósnak, az NFM új irányítójának: az MFB és a Posta mellett az ENKSZ-t és a KAF-ot is. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek és Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszternek is volt bizonyos mozgástere a hozzájuk rendelt banki és vállalati portfólión keresztül. 2018 után viszont Lázár került ki a hatalomból, az állami cégvagyon átkerült az újonnan alakult Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, a gazdaság számos területén nagy befolyással rendelkező Palkovics Lászlóhoz. A lényeg az, hogy az állami vagyonkezelő, az MNV Zrt. soha nem volt annyira súlytalan, mint 2010–2022 között. Ilyen értelemben tehát az újraközpontosítás sem volt egyértelmű tendencia.