A kormány bankellenes politikájának volt egy olyan vetülete is, amit úgy lehetett interpretálni, hogy a Fidesz a bankok közötti egészséges versenyt pártfogolja. 2011 őszén a kormány kartellváddal gyanúsította meg a bankokat, mondván, hogy összehangolták üzleti stratégiájukat a devizahitelek ügyében. A kormánynak alárendelt GVH az elvárásoknak megfelelően 11 külföldi tulajdonban álló nagybank ellen eljárást indított és összesen 9,5 Mrd Ft büntetést szabott ki. Az első hallásra is abszurd vádakat, érveket és ítéleteket végül a Kúriának kellett megsemmisítenie. Erre persze csak sok év késéssel, 2016 decemberében került sor.1 Miután 2010-ben a kormány „kipaterolta” az EU és az IMF pénzügyi szakértőit,2 és folyamatosan arról beszélt, hogy a nagy bankokat államosítani kell, 2015. február 9-én – több hónapnyi titkos tárgyalás után, váratlanul – megállapodást kötött az EBRD-vel, amiben vállalta, hogy nem kíván közvetlen vagy közvetett többségi tulajdont szerezni a rendszerszinten jelentős bankokban, kivéve, ha a teljes bankszektor pénzügyi stabilitására leselkedik veszély. Amikor az állam megvásárolta a súlyosan veszteséges MKB bankot, majd később a folyamatosan nyereséges Budapest Bankot (10.5.20.), nyomban elhangzott az ígéret, hogy csak egy-két éves, átmeneti tulajdonlásról van szó.3 Nagy kérdés, hogy akkor mire föl zajlott ez a nagy bankállamosítás? Csak az elvi ígéret teljesítése volt a cél (50%-nál nagyobb magyar tulajdon), vagy a kormány eleve nem is szándékozott betartani ígéretét. 2023-ra kiderült: a kormány kevesebb bankot akart látni a piacon.4