Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.5.7. Államosítás és tulajdonátcsoportosítás a pénzügyi szektorban

„Az Orbán-kormány 2010 óta folyamatosan és látványosan demonstrálja a bankrendszerrel szembeni lépéseivel, hogy még európai uniós tagországként is mekkora mozgástere van egy rezsimnek arra, hogy politikai célokból rendszeresen belenyúljon a gazdaság egy versenypiaci szektorába, súlyos pénzeket vonjon el, jelentősen módosítsa a tulajdonviszonyokat […].”

Urbán László (2017)

Orbán Viktor nem 2010-ben vette fejébe először a hazai nagybankok államosítását.1 Már 2008-ban is tett olyan nyilatkozatot, hogy a maga részéről „nem ellenezné” az OTP visszaállamosítását (6.9.7.3.). Meglepő módon ezt a kijelentést Orbán az ellenzék vezéreként nem egy vidéki választói gyűlésen tette, hanem a BÉT vezetői előtt, méghozzá olyan politikai helyzetben, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként éppen harcban állt a Csányi Sándor vezette OTP-vel.

10.8. táblázat. A bankrendszer privatizációjának és visszaállamosításának mérföldkövei, 1975–2023

1975	Képviseleti irodát nyit az első külföldi bank, a Creditanstalt.
1979	Pártdöntés a kétszintű bankrendszerről.
1984	Jogszabályi döntés a kétszintű bankrendszerről.
1986	Döntés a biztosítási monopólium megszüntetéséről.
1987–88	Megkezdi működését a kétszintű bankrendszer.
1987–88	Megkezdi működését a kétszintű bankrendszer.
1989	Az Inter-Európa Bank (IEB) tőkeemeléses privatizációja. Bankprivatizációs moratórium meghirdetése.
1990	A Hungária Biztosító privatizációjának 1. szakasza. Az ÁÉB 50%-ának privatizációja.
1991	Két kisbank privatizációja. Három kisbank csődje. A bankkonszolidáció kezdete.
1992	Az Állami Biztosító privatizációjának 1. szakasza. Vállalati hitelkonszolidáció.
1994	A bankkonszolidáció folytatása. MKB-privatizáció, az első banki papír (IEB) bevezetése a BÉT-re.
1995	Az OTP tőzsdei privatizációja (1. szakasz). Budapest Bank-privatizáció.
1996	Az MHB privatizációja.
1997	A Takarékbank, K&H Bank, Mezőbank, PK Bank privatizációja.
1998	A Postabank konszolidációja, Princz Gábor leváltása.
2003	A Postabank, Konzumbank privatizációja. FHB-privatizáció 1. szakasza.
2007	Befejeződik az FHB privatizációja.
2008–2012	A nemzetközi pénzpiaci- és bankválság, valamint a különféle bankadók ellenére egyetlen jelentős magyar bank sem került csődbe.
2008–2012
2013–2016	A takarékszövetkezeti szektor kényszerállamosítása.
2014	Az MKB visszaállamosítása.
2015	A Budapest Bank visszaállamosítása.
2016–2019	Az MKB 2. privatizációja, az állam 15%-os részesedést vásárol az Erste Bankban.
2020	Döntés születik az MKB, a Takarékbank és a Budapest Bank összevonásáról.
2023	De facto összevonásra kerül öt bank; létrejön a Nemzeti Bank Holding (NBH).

Forrás: HVG, 2017. máj. 4., napi sajtó.

A 2008-as pénzügyi válság hatása. A Magyarországra begyűrűzött nemzetközi pénzügyi válság egyik következménye volt, hogy a nagy bankok portfóliójában jelentős mennyiségű bukott vagy bukással fenyegető hazai ingatlanhitel halmozódott fel. Ennek a problémának a kezelésére jött létre a Magyar Reorganizációs Követeléskezelő Zrt. (MARK), ami tulajdonképpen az 1992-es hitelkonszolidáció idején már egyszer felmerült „rossz bank” vagy más néven „bankkórház” koncepció (6.9.4.) újraélesztett, ingatlanprojektekre specializált változata volt. A bank 100%-os tulajdonosa az MNB lett, és vezetői is az MNB legfontosabb irányítói közül kerültek ki. A MARK megalapítása nem ment egyszerűen, mert az EU tiltott állami támogatásnak tartotta a konstrukciót, aminek a lényege az lett volna, hogy az MNB 300 Mrd Ft-ot ad a MARK-nak, hogy megvegye a kereskedelemi bankok bukott ingatlanhiteleit – a tervek szerint kb. 300-500 nagyobb ingatlan- és projekthitelt. A vonatkozó jogszabály szerint a programban való részvétel önkéntes volt, ugyanakkor a MARK minden, a feltételeknek megfelelő portfólióra kötelező vételi ajánlatot tett.

Mire azonban minden felmerült elvi és jogi problémára megoldást talált az állam, és az EU is zöld utat adott a projektnek – ez 2016 februárjában történt –, az ingatlanpiac megfordult, így a bankok már nem látták érdemesnek berakni bukott hiteleiket a MARK portfóliójába. Az egy időben 80 alkalmazottat is bevető MARK feladat nélkül maradt. 2017-ben napirendre került a MARK értékesítése. Már csak azért is, mert az utolsó pillanatban az EKB úgy foglalt állást, hogy a jegybanknak nem lehet ilyen jellegű követeléskezelője. Végül a céget egy cseh pénzügyi holding, az APS Investment vette meg.2

Mindez nem így történt volna, ha a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság –egy rövid lejáratú sokkon túl – súlyosan érintette volna a magyarországi pénzintézeteket, miként az Európa-szerte és az Egyesült Államokban is általános volt. A válság a magyar bankokat alaposan feltőkésített pozícióban érte, így bankmentésre, bankállamosításra, sőt magára a MARK-konstrukcióra sem volt szükség. Az amerikai és az európai bankok által kibocsátott, ún. toxikus papírok sem okoztak gondok – mert a magyar bankok ilyet alig tartottak. A túlzott hitelezés persze számos nagybanknak átmeneti veszteséget okozott, de ezeket az anyabankok alaptőke-emelés formájában odaadták leányaiknak.

A tőzsde államosítása. Amikor a bécsi tőzsde stratégiát váltott, és meg kívánt szabadulni a BÉT-részvényektől, egy külső szakértő 19 Mrd Ft-ra értékelte az egész BÉT-et (5,4 millió részvényt).3 Ennek megfelelő árat, 13,2 Mrd Ft-ot fizetett az MNB, amikor 2015 végén korábbi kisebbségi tulajdonhányadát 75,8%-ra növelte (3.6.2.5.).4 A bécsiek motivációját viszonylag könnyű volt megfejteni: nem sikerült a nagy terv, a kelet-európai tőzsdék egyesítése és felfuttatása. Egyfelől azért nem, mert a legnagyobb piac, a varsói tőzsde nem volt hajlandó beállni a sorba, másrészt azért, mert az egész kelet-európai tőkepiac lassabban fejlődött a vártnál – sőt inkább visszafejlődött.

Nehezebb kérdés, hogy a kormányzatnak mi szüksége volt a tőzsde megvásárlására. A hivatalos megnyilatkozások részben egymásnak is ellentmondtak. Említésre került, hogy a BÉT-tel olyan nagy bajok vannak, hogy csak a kormányzat tud fordítani a helyzeten (pl. azzal, hogy nagy állami vállalatokat visz a tőzsdére), de az is, hogy a BÉT-et a kis- és középvállalatok bevezethetősége érdekében kell átalakítani. Érvként merült fel az is, hogy a tőzsde állami tulajdonlása nem példa nélküli: a sanghaji tőzsde is állami tulajdonban van.5 Szempontként merült fel, hogy a BÉT tulajdonlásán keresztül az MNB a KELER-ben is többségi tulajdont szerzett.

Még 2015 folyamán új vezetést állítottak a BÉT élére – ami önmagában még nem lett volna meglepő. Inkább az okozott meglepetést, hogy a BÉT elnöke az a Nagy Márton lett, aki egyébként az MNB első alelnöke volt – vagyis egyidejűleg két fontos pozíciót töltött be. Miután az MNB 2013-ban magába olvasztotta a PSZÁF-ot,6 a jegybank a tőkepiac szabályozásáért is felelősséget vállalt. Ebben az értelemben tehát az a tény, hogy a tőzsde tulajdonlása és felügyelete egy kézben összpontosult, az összeférhetetlenség minősített esetének számított.7

A Giro visszaállamosítása. 2014 tavaszán az MNB 9,5 Mrd Ft-ért megvásárolta a Giro elszámolóház kinn lévő részvényeit. A hír meglepetést keltett, mert korábban az MNB vezetése inkább azt kommunikálta, hogy kész megválni a részvényeitől.8

A bankközi elektronikus pénzátutalásokat végző Giro Rt. teljes körű működése 1994. november 18-án indult. Akkor a cég tulajdonosai között volt a jegybank és az akkori nagybankok.9 2015 elején az MNB részesedése 8%-os volt, a többi részvény 21 banknál, illetve néhány kistulajdonosnál volt. Miután 2014 áprilisában a vételi ajánlatot a nagytulajdonosi kör elfogadta, a már meglévő 8,09%-os részesedéssel együtt a részvények 86,21%-ának tulajdonosa lett. Ezt követően július elején az MNB megszerezte a kistulajdonosok részvényeit is, így a Giro 100%-os tulajdonosa lett. A cég IG-jét és FB-jét zömmel aktív MNB-s felsővezetőkkel töltötték meg.

Az MNB hivatalos indoklása az volt, hogy a Giro megvétele után a piaci szereplők számára olcsóbb lesz az átutalás.10 Hogy ez valóban így történt-e, azt nehéz megállapítani, de az tény, hogy a vezető tisztségviselők honoráriuma jelentősen megemelkedett a tulajdonosváltás után.11 A területet jól ismerő szakemberek szerint valójában az MNB célja az lehetett, hogy a kormányzat – mind a Bank, mind a bűnüldöző szervek – könnyebben hozzáférhessen a banki átutalások egyébként szigorúan védett egyedi adataihoz. A bankok részben ezért is ellenezték a Giro eladását, a vételárat is kevesellték, de a Matolcsy György vezette MNB az erő pozíciójából tárgyalt a kereskedelmi bankokkal.

A lakás-takarékpénztári rendszer megszüntetése. A lakás-takarékpénztárak (LTP) működését Magyarországon egy 1996-os törvény engedélyezte. Ez írta elő az állami támogatás mértékét, a betéti kamatot, a kiutalási időszak hosszát, a betétkezelésre vonatkozó befektetési politikát stb. 2018 októberében – teljesen váratlanul – a 4. Orbán-kormány sürgősségi eljárással, egyéni képviselői indítvánnyal a benyújtást követő 24 órán belül életbe léptette azt a törvényt, amely (felmenő rendszerben) teljes mértékben megszüntette az ilyen típusú megtakarításhoz kapcsolt állami támogatást. Ekkor a piacot négy pénzintézet birtokolta: a Fundamenta,12 az OTP, az Erste és az Aegon. A kormány a bankok extraprofitjára hivatkozva szántotta be a rendszert. A lakás-takarékpénztár az egyik legnépszerűbb megtakarítási forma volt Magyarországon, a lakosság közel 13%-ának volt élő szerződése. A népszerűség oka a magas hozam volt, amit az állami támogatás jelentett: évente a befizetett összeg 30%-a, de maximum 72 ezer Ft.13

1	A bankrendszer visszaállamosításának monografikus feldolgozását lásd Várhegyi (2023) könyvében.
2	A MARK kezdeti történetének volt egy statisztikai „leágazása” is. A kormánynak az volt a szándéka, hogy a bankmentés miatti kormányzati kiadások egy részét itt dugja el és ezzel is javítsa a költségvetés egyenlegét. Az Eurostattal a vita 2017 őszéig tartott, akkor a KSH meghátrált és a MARK – egyébként végül nem is jelentős – kiadásait a kormányzati deficit részeként számolta el.
3	A BÉT értékének fontos építőeleme volt ekkortájt a KELER Zrt. 46%-os részvénycsomagja, maga a BÉT, mint nyereséget termelő üzleti vállalkozás, továbbá a birtokában volt 0,5 Mrd Ft készpénz is
4	A HVG 2015. dec. 19-i számában 8 korábbi tőzsdeelnök fejtette ki véleményét a tranzakcióról. Igazán éles hangú kritikát csak ketten fogalmaztak meg (Bokros Lajos és Száz János), a többiek igyekeztek optimistán és diplomatikusan fogalmazni.
5	http://444.hu/2015/11/24/kiderult-azaz-nem derult-ki-hogy-miert-kellett-13-milliard-forintert-allamositani-a-tozsdet
6	Ezt olyan jogi technikával valósították meg, hogy az MNB nem lett a PSZÁF jogutóda. Ennek még a PSZÁF-fal kapcsolatos kártérítési perek során lehet jelentősége. Lásd Kasnyik (2017: 165–198).
7	A BÉT megvásárlása a PSZÁF miatt is problematikus volt; a központi bank egyszerre volt értékpapírok forgalmazója és a forgalmazói piac felügyelője. A tranzakcióval kapcsolatos tiltakozását Bokros Lajos a Financial Times 2015. dec. 10-i számában megjelent cikkében fejezte ki. A tranzakciót utólag vizsgálni kezdte az EU pénzügyi biztosa is.
8	2014-ben a Girón kívül még két fontos infrastruktúra működött, amely a pénzügyi szektort és a fogyasztókat kiszolgálta: a VIBER (Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer) és a KELER-csoport (KELER Zrt. és KELER KSZF Zrt.) által működtetett értékpapír-elszámolási és kiegyenlítési rendszer. Ezek közül a VIBER-t kezdettől fogva az MNB üzemeltette – bár nem volt a tulajdonában. A KELER-csoportban az 1993-as megalakításakor az MNB 50%-os tulajdonos volt, majd 2004-ben 53%-ra növelte ezt a részesedést.
9	A Giro Rt. elődjét, a Budapesti Giro- és Pénztáregylet Rt.-t 1893-ban hívták életre, működését 1948-ban az államosítás szüntette meg.
10	http://www.portfolio.hu/vallalatok/it/elarulta_az_mnb_miert_kerul_nemzeti_kezbe_a_bankok_rendszere.198482.html
11	MaNcs, 2015. júl. 9.
12	A kormányzat által szándékosan rontott működési feltételek nyomán a cég német tulajdonosai 2023 őszén az NBH banknak adták el az akkor még nyereséget termelő pénzintézetet.
13	Ebben az ügyben 51 ellenzéki képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult, de panaszukat az AB 2019 nyarán elutasította. Az AB szerint a kifogások nem alkotmányjogi, hanem politikai természetűek, így az AB nem szólhat bele a kérdésbe. Azt is elutasították, hogy alkotmányos jogok sérültek volna, szerintük az Országgyűlés „egyértelmű és megfelelő súlyú, alkotmányosan is értékelhető indokát adta a lakás-takarékpénztárakra vonatkozó szabályozás megváltoztatásának."