Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.5.7.4. Demján Sándor bankja, a Gránit Bank

Az 1985-ben alapított Általános Vállalkozási Bank (ÁVB) jogutódáról van szó, amit 1992-ben a német Westdeutsche Landesbank (WestLB) vásárolt meg (6.9.). A bankot 2010 januárjában felvásárolta a Wallis Zrt., aminek égisze alatt Milton Bank Zrt. néven működött tovább.

Alig három hónappal később, 2010. május 7-én Demján Sándor a PSZÁF engedélyével a Magyar Tőketársaság Zrt. nevű cégén keresztül vette meg a bankot, és a Trigránit nevű építőipari óriásvállalata után Gránit Bankra keresztelte át. A bank elnöke Bartha Ferenc lett,1 vezérigazgatója pedig Hegedüs Éva.

Demján ezután – több részletben – összesen 20%-nyi részvényt adott el, mígnem 2013. június 20-án a Nemzetgazdasági Minisztérium (vagyis az állam) tőkeemeléssel 2,58 Mrd Ft-ért 49%-nyi tulajdonrészt vásárolt fel. A mendzsmentjogok ugyanakkor továbbra is Demján és tulajdonostársai kezében maradtak. 2015 végén – a piaci megfigyelők számára váratlanul – Demján kiszállt a bankból, részvényeit Hegedüs Évának – pontosabban egy, az ő tulajdonában álló cégnek – adta el. Az ehhez szükséges hitelt a már államosított MKB Bank adta.

Ezzel egy időben az állam 1,7 Mrd Ft-nyi, a Fidesz-közeli – de ugyanakkor erős szakszervezeti háttérrel is rendelkező – Pannónia Nyugdíjpénztár pedig 1,4 Mrd Ft-nyi összeggel tőkét emelt. A korábbi szabályozás szerint a Pannónia Nyugdíjpénztár nem szerezhetett volna tulajdont a Gránit Bankban, egy 2015. december 17-én hatályba lépett rendeletmódosítás viszont lehetővé tette, hogy ne csak nyilvánosan forgalmazott részvényt vásárolhassanak a nyugdíjpénztárak, hanem tőzsdén kívüli bankot is. A rendeletmódosítás kifejezetten a Gránit Bankra szabottnak, Lex Gránit Banknak tűnt minden megfigyelőnek. Ugyancsak kiszállt a bankból Nyúl Sándor, aki évtizedeken át Demján munkatársa, barátja és üzleti partnere volt. Az ő részvényei Hegedüs Éva gyermekeihez kerültek.

Az ekkor elhangzott ígéretek szerint az állam célja a privatizációval a bank tőzsdei bevezetésének segítése volt. 2017 júliusában a kormány váratlanul bejelentette, hogy megkezdi a Gránit Bankban meglévő állami részesedések értékesítését. A kisebbségi részvénycsomag értékesítése két szakaszban, nyilvános értékesítési eljárás keretében fog megtörténni, először 36,5%-ot fognak eladásra kínálni. A részvényeket birtokló NGM-nél arra számítottak, hogy a befektetett 4,3 Mrd Ft-nál jelentősen nagyobb összeggel zárják a tranzakciót.

De végül nem ez történt, 2017 utolsó napjaiban az állami részvénypakett 4,5 Mrd Ft ellenében a vezérigazgatóhoz, Hegedüs Évához került. Vagyis itt is tranzitállamosítás történt valójában, az állam pedig csak annyit kapott vissza, amennyit az utolsó körben betett a bankba. A nyilvános, kétfordulós privatizáció nehezen sikerülhetett volna rosszabbul: a kiszállásnál nem volt verseny, csak egy kötelező érvényű ajánlat érkezett, Hegedüs Éváéké. De valójában ez sem lehetett meglepetés az NGM számára, hiszen tudhatták, hogy Hegedüs Éva – cégén keresztül – olyan elsőbbségi részvényeket birtokol, hogy az ő egyetértése nélkül nem lehetett volna stratégiai döntéseket hozni. Más szóval, a versenyeztetés merő színjáték volt csupán.

2020. december 30-án jelent meg a hír, hogy a Gránit Bank többségi részvénypakettjét – 57,03%-nyi részvényt – Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István vásárolta meg. Nagy kérdés, hogy Tiborcz cége, a BDPST Zrt., amely valójában Hegedüs Éva cégét, az E.P.M. Tanácsadó Kft.-t szerezte meg, amely eddig a bank részvényeit tulajdonolta, mindkét fél számára előnyös üzletet kötött vagy ez volt az egyetlen lehetséges módja az alultőkésített Gránit Bank életben tartásának. Ez utóbbi lehetőség mellett szólt az az egyidejűleg bejelentett hír is, miszerint a bank vezetői munkatársainak 16,7 Mrd Ft értékben további MRP-részvényeket bocsát ki a bank – vagyis ezen a módon is emeli a bank alaptőkéjét. A piacot ismerők már 2018-ban arról írtak, hogy a Gránit Bank finanszírozta Tiborcz BDPST ingatlanos projektjeit – vagy Tiborcz lényegében saját hitelezőjét vette meg.