A 2011-es választások után a szándék megmaradt, az eszközök durvultak. 2011 őszén Tarlós István meglehetősen nyilvánvaló politikai szándékkal átadta a Fővárosi Főügyészségnek a Vízművek és a Csatornázási Művek privatizációs dokumentációját. S láss csodát: az iratok áttanulmányozása során bűncselekmény gyanújára utaló adatok merültek fel, ezért hűtlen kezelés gyanúja miatt a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) gazdaságvédelmi főosztálya nyomozást indított ismeretlen tettes ellen a 14 évvel korábban történt tranzakciók ügyében.1 Ezzel párhuzamosan Tarlós tárgyalást kezdeményezett a francia befektetőkkel a Vízművek visszavásárlásról. Az ajánlat meglehetősen nyomott árat tartalmazott: a privatizációs vételár egyharmadának megfelelő összeget ajánlott Tarlós.2

2012 elején a főváros újabb kifogással állt elő. Azt állította, hogy a Vízműveket működtető Hungáriavíz Zrt. francia–német irányítás alatt álló menedzsmentje nem gondoskodott kellően a tűzoltáshoz használt 32 ezer fővárosi tűzcsap folyamatos karbantartásáról, és ez olyan súlyos szerződésszegés, aminek alapján az egész szerződés felbontható. A vádra persze válasz is született. A Vízművek szerint csak a csapok 7,8%-a volt működésképtelen, míg további 18%-nál kisebb hibákat észleltek – de a hibák felderítése után ezeket is kijavították. Nagy kérdés, hogy ilyen kifogás alapján fel lehet-e jogszerűen bontani a privatizációs szerződést. Mindenesetre februárban Tarlós felhatalmazást kért és kapott a fővárosi közgyűléstől a szindikátusi és menedzsmentszerződések felmondására.3

Végül nem ez történt. A Fővárosi Önkormányzat úgy egyezett meg a külföldi befektetőkkel, hogy 10 évvel a határidő lejárta előtt, 2012 folyamán 12 Mrd Ft-ért vásárolja vissza a Fővárosi Vízművek 1997-ben átadott 25%-os részvénycsomagját, továbbá átvállalja cég 2,5 Mrd Ft-os hiteltartozását. Ez valamivel kevesebb, mint a 25 éves szerződésben előre meghatározott visszavásárlási ár volt (16,5 Mrd Ft). Az csak később derült ki, hogy a fővárosnak erre egyáltalán nem volt pénze, ezért a cég saját maga fizette ki a külföldi tulajdonosokat, amihez persze a cégnek sem volt saját forrása, ezért bankhitelt vett fel.4 De jure tehát ebben az esetben sem államosítás történt, hiszen a visszavásárolt kisebbségi részvénycsomag nem az államhoz került. A cég helyzetét nemcsak a felvett bankhitel terhe nyomta ezt követően, de az is, hogy az víziközmű-törvény hatályba lépése nyomán a társaságtól elkerült – és önkormányzati tulajdon lett – az a mintegy 70 Mrd Ft értékű eszközvagyon is, amely közvetlenül az ivóvíz kitermelését szolgálta. További veszteség forrása volt a rezsicsökkentés, melynek nyomán a társaság árbevétele 4 Mrd Ft/év nagyságrendben csökkent.5 A főváros a Csatornázási Művek korábban eladott 25%-át is szerette volna visszavásárolni, de a tárgyalások 2015 végéig nem jártak eredménnyel, mert a francia Veolia ragaszkodott ahhoz, hogy 2022-ig, a koncessziós szerződésük lejártáig benn maradjanak a magyar piacon.6

A tranzakció egyébként nagyon bonyolult volt. A Vízművek több lépcsőben jutott hozzá a BKSZT 100%-os tulajdonrészéhez. 2011 novemberében a fővárosi cégeket összefogó közműholding, a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK) vásárolta vissza a Degrémont vezetésével működő Csepel 2005 FH Konzorciumtól a BKSZT 49,8%-át (az operatív vezetői jogokkal együtt). Ezután a Fővárosi Vízművek (amelyet időközben a főváros szintén visszavásárolt a francia és német befektetőktől) vásárolta meg az üzletrészt a BVK-holdingtól 137 M Ft-ért. Végül a Vízművek harmadik lépcsőben 138 M Ft-nyi részvényt adott a tulajdonos Fővárosi Önkormányzatnak a BKSZT 50,2%-os tulajdonrészéért. A záró lépés az volt, hogy 2013 közepén a BKSZT beolvadt a Vízművekbe.9

Nem is fejeződött be. 2013 decemberében – szinten titokban, néhány nappal karácsony előtt – az MVM 42 Mrd Ft-ért (≈ 170 M USD-ért), vagyis az eredeti vételárnál jóval magasabb összegért vásárolta vissza az RWE Gas International B.V.-nek korábban eladott 49,83%-os részvénycsomagot. Ezzel a Főgáz de facto 100%-ban a kormányzat kezébe került, miután 50% + 1 db részvény az ugyancsak Fidesz-irányítás alatt álló fővárosnál volt. Az RWE-nek vélhetően nagyon elege lett a magyarországi működésből: szemben a többi gázszolgáltató cég tulajdonosával, az RWE a 4800 kilométernyi csőhálózatát is eladta a magyar félnek.

Más kérdés, hogy a visszavásárlási szerződést jogi értelemben csak 2014 áprilisában sikerült lezárni.10 Több jel mutatott arra, hogy a főváros vezetése a kormány kérése ellenére is vonakodott átadni az MVM-nek a részvények másik 50%-át – feltehetően ez állt a tranzakció útjában. Két nappal a 2014-es önkormányzati választás előtt azonban kapitulált Tarlós István főpolgármester. Igaz, közben a koncepció is kétszer változott: a részvények előbb egy átmeneti, rövid időre az MNV Zrt.-hez, majd az MFB-hez kerültek. Pontosabban szólva a részvények 81,6%-át közvetlenül az MFB, 18,23%-át az MFB egyik leánycége, az Invest Zrt. kapta meg. A kisbefektetők részaránya 0,17% volt csupán.11 Az MNV Zrt. büdzséjét bruttó 79 Mrd Ft-tal terhelte meg ez a tranzakció, ugyanakkor az MFB-nek történt eladás nyomán 41,8 Mrd Ft bevétele is keletkezett. Ez az összeg úgy jött ki, hogy a 41,8 Mrd Ft-os közvetlen vásárlási költségen túl az MVM Zrt. által végrehajtott 37,3 Mrd Ft-os tőkeemelést is az MNV Zrt. finanszírozta. 2017 júniusában azután az MFB lemondott a Főgáz-részvényekről, azok 100%-ban az ENKSZ-hez kerültek, méghozzá úgy, hogy ezzel egyidőben az ENKSZ nevet váltott. Az új cég név Nemzeti Közművek Zrt. (NKM) lett. Ha viszont egy cég tulajdonosa az állam, akkor erre a cégre tetszőleges költségeket lehet „rápakolni” – például a profi labdarúgás szponzorálását. Ez történt a visszavásárolt Főgáz esetében is: 2015 nyarától ez a vállalat l beállt az FTC kiemelt szponzorainak sorába.12

Pár hónappal később azonban a Főgáz név is eltűnt a piacról, helyette a cég a NKM Földgázszolgáltató Zrt. nevet vette fel – azaz immár a cég eredeti neve sem emlékeztethetett senkit az 1995-ös privatizációra. Azután 2019 nyarán ez a cég is megszűnt: az NKM földgázszolgáltató és áramszolgáltató társasága összeolvadással egyesült, az új cég neve NKM Energia Zrt. lett. Maga az NKM pedig belekezdett abba, hogy felvásárolja a vidéki távfűtőműveket. Az egyik ilyen tranzakció, amely nyilvánosságra került, az oroszlányi fűtőmű megvásárlása volt 2018 áprilisában. A vételár titokban maradt.13