1992 októberében a vagyonkezelő 8,6 M USD-s szerződést kötött a Soros György és Andrew Sarlos nevéhez kapcsolód Első Magyar Alappal (EMA), amelynek képviselője akkortájt Róna Péter volt (8.3.6.).1 A szerződés értelmében a vasúti vendéglátást 192 településen, illetve pályaudvaron korábban végző Utasellátó Vállalat egységeinek haszonélvezeti joga 30 évre – 2022. december 31-ig – a frissen létrehozott Resti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Kft.-re szállt. Az alap 85, a MÁV 15% tulajdonos lett a kft.-ben, amely 1993 decemberében alakult át részvénytársasággá. Mint befektető az alap 8,6 M USD-t (≈ 720 M Ft) fizetett a MÁV-nak, vagyis ún. decentralizált privatizáció történt (3.6.3.).2

„Még Antall József keresett meg azzal, hogy a MÁV azonnal fizetésképtelenné válik, így jó volna, ha előállnánk valamilyen ötlettel” – emlékezett vissza az üzletre Róna sok év távlatából. Ő New York példáját követve állt volna neki a pályaudvarmentésnek – vagyis a nemzeti építészeti örökség részét képező paloták shopping centerré alakításának. A szerződés szerint a Resti vállalta, hogy az első öt évben 30 M USD fejlesztést hajt végre a pályaudvarokon, illetve hogy 25 éven át évi 100 ezer dollárnyi franchise-díjat utal a MÁV számlájára, továbbá, hogy az első öt nyereséges évben 2 M USD-nek megfelelő tanácsadási-tervezési munkát végez a vasúttársaságnak. E három vállalás nem teljesült. „Három hét alatt világossá vált, hogy nincs az a befektető, aki az állomásfőnökök korrupciós hálózatán át tudna törni. Fejlesztési elképzeléseinket a MÁV-bürokrácia szabotálta el, úgyhogy azóta fennen hirdetem: aki valamit is kezdeni akar a vasúttal, először is rúgjon ki minden állomásfőnököt meg az összes szakszervezet összes vezetőjét” – magyarázta utóbb a helyzetet Róna.3

A magyarországi tevékenységét megszüntető EMA 2003 tavaszán vált meg 85%-os tulajdonrészétől, amely először a CBA-tulajdonos Krupp József cégéhez, a Krupp és Társai Kft.-hez került, amely részvénypakettjének közel harmadát pár héttel később átadta a Lázár és Fiai Kft.-nek.4 A CBA két másik résztulajdonosának cége, Breier László Resdan-Invest és Krupp József Kiron-Invest néven működő kft.-je 2005 októberében szállt be a társaságba, amelynek vezérigazgatója már 1993-tól, vagyis a tulajdonosváltás előtt 10 évvel is Gazdag Ferencné volt.

A 2. Fidesz-kormány 2012 elején döntött az akkor már évek óta napirenden lévő terv, a Resti Kereskedelmi Zrt. visszaállamosításának végrehajtásáról. Két magyarázatot is adtak. Az egyik, hogy a vasúti közlekedés megújítása jegyében felszámolnák a pályaudvarokon, vasútállomásokon uralkodó elhanyagolt állapotokat. Más kérdés, hogy 1993-ban ugyanilyen volt a helyzet – akkor ezzel indokolták a privatizációt. A másik indok, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kormányablakokat kívánt nyitni a pályaudvarokon is, hogy a 2013-tól létrejövő járási székhelyeken könnyen megközelíthető helyszíneket biztosítson az állampolgároknak az ügyintézésre.5

Tény, hogy a Resti Zrt. visszaállamosítása nélkül a kormány nem csinálhatott volna semmit a szóba jöhető 188 vasútállomás 337 ingatlanán a 2022-ig érvényes haszonélvezeti szerződés miatt. A vállalkozásnak kizárólagos joga volt az épületek hasznosítására és a bérlők kiválasztására, hiába akarná tehát felszámolni a kormány a lepukkant talponállókat vagy kormányablakokra cserélni a kínai üzleteket, egyiket sem tehette volna meg. További komplikációt jelentett a szerződésnek az a kitétele, miszerint a bérben üzemeltetett szolgáltató cégek épületeinek felújítása, karbantartása mindvégig a MÁV feladata volt, illetve maradt volna. Volt más baj is a Restivel. Mint az 2011-ben napvilágra került, a CBA-ban tulajdonos vállalkozói kör több más cége mellett a Resti Zrt.-n keresztül is tekintélyes összegeket utalt a 2006-os csempészési ügye miatt ismertté vált Egymásért Alapítványnak. Breier László és Krupp József öt másik cége adományain túl a Resti 65 M Ft-ot fizetett a titkosszolgálati kapcsolatokkal is bíró alapítványnak, amelynek kurátorát, Földesi Szabó Lászlót milliárdos csempészés és sikkasztás miatt 2010 decemberében első fokon 7 év börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság.

A kormányzat és a hozzá politikailag közel álló üzleti kör megállapodása nem ment könnyen: a tulajdonosok ugyanis a 104 M Ft alaptőkéjű, és az elmúlt években átlagosan 500-600 M Ft közötti adózott eredményt elérő társaság piaci értéke alapján akarták beárazni a 85%-ot, és piaci hírek szerint nagyjából 7-8 Mrd Ft-ot kértek volna. A KIM azonban egy értékbecslésen alapuló, jóval alacsonyabb vételárral kalkulált, és végül ez az 1,9 Mrd Ft-nyi összeg került az előszerződés tervezetébe. A jó kapcsolat megőrzése miatt a kényes tárgyalások nehézségeit egy, az egyeztetések menetét ismerő kormányzati forrás az egyik internetes portálnak azzal illusztrálta, hogy „sokkal egyszerűbb lett volna olyan partnerekkel tárgyalni, akiknél a barátságra nem kell vigyázni”. Ugyanezen forrás szerint a kormány nem akarta „birtokvédelmi csatatérré tenni a pályaudvarokat”, vagyis igyekezett a nem túl előnyös üzlet után, illetve annak ellenére is jó viszonyban maradni a volt tulajdonosokkal, akik a tervek szerint bérlőként – vendéglátóipari egységek üzemeltetőiként – visszatérhetnének az általuk korábban tulajdonosként kezelt ingatlanokba. Az 1,9 Mrd Ft-os vételár a tervek szerint legfeljebb két év alatt megtérül. Hogy ez megvalósult-e vagy sem, arról nincs hír. Arról azonban volt, hogy a Resti 2014. január 1-gyel beolvadt a MÁV Vagyonkezelő Zrt.-be.