Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések


A társadalombiztosítási alrendszerek megszüntetése

A 2012. január 1-én életbe lépett Alaptörvény teljes mértékben megszüntette a társadalombiztosítás – vagyis a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás – rendszerének még megmaradt, viszonylagos függetlenségét a központi költségvetéstől, jogalapot teremtve arra, hogy pillanatnyi politika elhatározásoktól vezérelve a kormány tetszése szerint állapítsa meg a nyugdíjakat, a gyógyításra rendelkezésre álló pénzösszeget, a rokkantak ellátmányát,1 illetve a munkanélküli segélyezés feltételeit.2 2017-ben megszűnt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az Országos Nyugdíjfolyósító igazgatóság (NYUFIG); feladataikat a Nemzeti Családtámogatási és Társadalombiztosítási Hivatal (NCSTH), valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Hivatal (NEAK) vette át. Történt mindez azután, hogy 2010/2011 fordulóján – éppen egy évvel korábban – a 3 millió magánnyugdíj-pénztári tag 97%-át visszakényszerítették a tb-elven működő úgynevezett 1. pillérbe (10.5.6.). 2019 közepén az „adminisztratív terhek csökkentése” indoklással megszűnt a természetbeni és a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék és a munkaerőpiaci járulék elkülönített kezelése is.

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave