2016-ban kezdett kirajzolódni a turizmus centralizációjának és részleges államosításának programja.1 Ennek első lépése az egyébként állami tulajdonú Magyar Turizmus Zrt. megszüntetése és a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. felállítása volt. Ez utóbbi számára 500 Mrd Ft fejlesztési pénzt és egy kormánybiztost jelölt ki a kormány. A távolabbi terveket Orbán Ráchel – a miniszterelnök lánya – és egy háromfős tanácsadó testület koordinálta.2 A 2016 decemberében elfogadott turisztikai fejlesztési törvény megteremtette a jogi lehetőségét annak, hogy a kormány által kijelölt ún. turisztikai térségekben egy-egy állami cég vegye vagyonkezelésbe az állami ingatlanokat, és új szállodákat is építsen. Mindezt az a gondolatmenet alapozta meg, hogy a turisztikai szolgáltatókra a verseny káros volt, mert árcsökkentésre kényszerültek, így nem maradt pénz a fejlesztésre.

 

A Magyar Művészeti Akadémia is gazdagodott. Az Antall-kormány által 1992-ben alapított Magyar Művészeti Akadémia (MMA) – kezdettől fogva a jobboldali, konzervatív művészek és közéleti személyiségek gyűjtőhelye volt. Formailag az MMA az MTA 1949-ben megszüntetett Széptudományi Alosztályának lett a szellemi jogutóda. Ténylegesen az MTA-val egyenrangú intézmény csírája volt, és egyúttal konkurenciája is a pár hónappal korábban az MTA által önálló, társult intézményként létrehozott Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (SZIMA).

 

Az Írószövetség elvesztette székházát. Az 1945-ben alakult Magyar Írók Szövetsége a rendszerváltás óta sikertelenül lobbizott azért, hogy tulajdonba kapja a Bajza utca 18. szám alatt található 1300 m2-es székházát, amelyet az 1950-es évek óta használt, az ott működő könyvtárat, éttermet és saját iratanyagait. Ez nem járt sikerrel, csak annyi kedvezményt kapott, hogy 2014-től a szervezetnek nem kellett bérleti díjat fizetnie a tulajdonos önkormányzatnak. 2019-ben viszont a szervezet lényegében minden elvesztett, amikor a vezetés engedett a kormány nyomásának, és így az épület a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, a történeti értékkel bíró 70 folyóméternyi iratanyag pedig a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Lelvéltárhoz került.7

 

Az MNB kortárs műalkotók munkáit vásárolta. Matolcsy György elnöksége idején a Nemzeti Bank, elszíva a forrásokat a múzeumoktól, betört a műkincspiacra is. Erről a nyilvánosságot szinte alig tájékoztatták. Az első részletesebb híradásból8 azután kiderült, hogy az addig elköltött 3,5 Mrd egy részét nem kortárs alkotók műveire (pl. Rippl-Rónai, Bortnyik, Korniss műveire) költötték, és az is, hogy a tranzakciók lebonyolítására az MNB egy külön céget alapított (MNB Ingatlan Kft.). Az MNB így „feltöltött” kortárs gyűjteménye 2021 közepén már 678 tételből állt. Az egész akció egyik nem titkolt célja az volt, hogy ezzel a fajta mecenatúrával ellensúlyozza azt, hogy „a pandémia miatt a magyar kultúra ezen szegmense olyan ütést kapott, melyből aligha tudott volna felállni”, és – egyébként is – „a jegybank már a társadalmi felelősségvállalásai programjában is lefektette a művészet pártolásának elveit”. Másfelől az is fontos részlet, hogy a műtárgyak jelentős részét az MNB nem közvetlenül a művészektől, hanem 15 galériától vásárolta meg. A vásárlási javaslatokat egy 3 fős, művészettörténészekből álló kuratórium készítette elő, de a végső döntés az MNB igazgatóságának hatásköre. Utólagos elemzések szerint az MNB – pontosabban a pénzügyi tranzakciót lebonyolító MNB-Ingatlan Kft. – a kortárs műalkotásokért jóval a piaci ár feletti összegeket fizetett.

 

Az MTA vagyonvesztése. A kormányzati hatalom kiterjesztése során jelentős vagyonvesztést szenvedett el a Magyar Tudományos Akadémia is, amely 1994-ben az akadémiai törvény alapján – afféle kárpótlásként – formálisan is tulajdonjogot szerzett 25 általa használt, nagy értékű ingatlanra (10.12.).9 Bő egy évtizeddel később, 2007-ben az Akadémiára bízott teljes ingatlan vagyon – tehát nemcsak az elidegeníthetetlen törzsvagyon – a vagyontörvénnyel (Vtv.) az MTA tulajdonába került. A 2010-es választást követően a budai Várnegyedben lévő kutatóintézetek többségét a kormány elköltöztette. Számos további, korábban önállóan működő kutatóintézetet összevontak, megszüntettek.10 Helyükre minisztériumokat és kormányhivatalokat telepítettek.11 2018 nyarán – a 2019-es költségvetés tárgyalása során – derült ki, hogy a kormány az intézetek költségvetési támogatásának nagyobb részét megvonja, illetve az újonnan megalakított Innovációs és Technológiai Minisztériumon (ITM) keresztül kívánja folyósítani, ezzel is csökkentve az MTA és az alatta működő tudományos kutatóintézeti hálózat12 viszonylagos autonómiáját. 2020 nyarán az ITM bejelentette, hogy négy kutatási-fejlesztési területen (ipar és digitalizáció, kultúra és család, egészség, valamint biztonságos társadalom és környezet) 18 nemzeti laboratórium kialakítása kezdődik meg. A kaboratóriumok egyebek mellett az autonóm rendszerek, az éghajlatváltozás, a mesterséges intelligencia és a virológia témaköreivel foglalkoznak majd. Zömük fővárosi központtal működhet, de közülük több kötődik majd a szegedi ELI szuperlézerközponthoz. Első ránézésre is világos volt, hogy ezek a laboratóriumok az egykori MTA-intézetek helyére pályáznak majd. De később a „laboratórium”-koncepciót ad acta tették.

Pár év távlatából visszatekintve egyértelmű, hogy az államapparátus átszervezése két, egymással ellenkező logika mentén haladt 2010-től kezdve. Egyfelől a hatalmi jogosítványok alkotmányos átrendezése után újraelosztó költségvetési ernyőszervezetek születtek – elvben más-más igazgatási feladattal, más-más módszer alkalmazásával, eltérő számú áttételen és lépcsőn keresztül, de a gyakorlatban hasonló végeredménnyel jártak. Ilyen szervezetek volt például az alap formában működtetett szervezetek:

továbbá

ügyeinek irányítására létrehozott új vagy átalakított intézmények.

 

2015 végén a kormány bejelentette, hogy fél éven belül bevezeti az „állami tisztviselői kar” intézményét is, majd pár héttel később azt is, hogy 73 állami háttérintézményt kíván megszüntetni. A listán sok olyan intézmény is szerepelt, amelyet egy-két évvel korábban a 2. Orbán-kormány hozott létre (pl. Nemzeti Befektetési Ügynökség, NSZFH). 2015 folyamán Lázár János kancelláriaminiszter felvetette azt a lehetőséget is, hogy a kormány elvonja a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban (KNPA) a radioaktív hulladékok tárolására és az atomerőművek lebontására felhalmozott több mint 250 Mrd Ft-nyi tartalékot is – de 2020 végéig ez nem történt meg.

terén, és a szakfeladatokkal kapcsolatos vezetői döntéseket olyan hivatalnokokra bízza, akiket alig vagy egyáltalán nem köt semmiféle szakmai hivatástudat és akik esetében számítani lehetett a feltétlen párthűségre.

 

 

Nemcsak nem lett kisebb, de értelemszerűen olcsóbb sem lett az állam még akkor sem, ha az államosított egészségügyi és oktatási alkalmazottakat nem vesszük figyelembe. A kormányzat és a törvényhozás működésére 2010-ben 1321,1 Mrd Ft-ot költött az akkori kormány az adófizetők pénzéből. 2018-ban az államháztartásból „általános közösségi szolgáltatásokra” 2238,9 Mrd Ft ment el – vagyis 900 Mrd Ft-tal nőtt a költés, miközben az infláció csak 14,7 százalék volt. Még jelentősebb a növekedés, ha az állami működési kiadások teljes mértékét, a rendőrségi és honvédelmi kiadásokat is nézzük, ez esetben a 2010-es 2071 milliárd forintról az éves kiadás 3480 Mrd Ft-ra hízott.53