Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.10. ÖSSZEFOGLALÁS, 2010–2024

„A pincétől a padlásig átépítettük az ország épületét.”

Kövér László (2017) 1

Az állam vagyoni körének bővülése nem 2010-ben kezdődött, hanem korábban. Az Orbán-rezsim újraállamosító politikája több dimenzióban is folytatása volt a legjelentősebb baloldali párt, az MSZP által kormányon is követett populista gazdaságfelfogásnak és gazdaságpolitikának. Ez leginkább az energiaszektorban volt tetten érhető,2 de az MSZP lényegében elfogadta a Fidesz bankellenes akcióit is. Ám túl a szűkebb értelemben vett gazdasági kérdéseken Bauer (2017) okkal hívta fel a figyelmet arra, hogy az MSZP és a Fidesz konszenzusa számos más fontos kérdésben is érvényesült.3 A mottóként választott Kövér László-idézet erre az összefüggésre utal – kiterjesztő módon, és erősen túlozva is, de lényegét tekintve okkal és joggal.

Az Eurostat számára készített makroszintű elszámolás szerint az állami részvényvagyon 2010 és 2019 között, nominális értéken, 3138 Mrd Ft-ról 6848 Mrd Ft-ra nőtt, azaz közel 4 ezer Mrd Ft-tal (84%). Ez a 4 ezer milliárdos adat – mint arra már e fejezet elején utaltunk (10.5.) – kb. 1000 milliárd forinttal nagyobb szám, mint az a 3 ezer milliárd, amihez mi a 2010–2019 közötti tételes adatok összegyűjtése során jutottunk. Erre a részvényvagyon inflációs felértékelődése, illetve a folyamatos tőkeemelések adhatják meg a magyarázatot.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_4806/#m1266peam3_4806 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_4806/#m1266peam3_4806)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_4806/#m1266peam3_4806)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

10.32. ábra. Az állam részvényvagyonának növekedése, 2010–2019 (millió Ft)

Megjegyzés: Az államháztartás (general government) konszolidált adatai. Részvények és üzletrészek együttesen (equity).

A 2008/2009-es nemzetközi pénzügyi válság után, 2010-ben Magyarországon az állam részvényvagyona – GDP-arányosan – az egyik legalacsonyabb volt az újonnan csatlakozó EU-országok között. Mint a már korábban idézett Eurostat-adatokból kitűnik, a privatizációs folyamat előrehaladottsága tekintetében csak Szlovákia előzött meg minket. A 11,8%-os érték alacsonyabb volt, mint az EU–28 tagországának átlaga (15,4%). 2019 végére a helyezések jelentősen megváltoztak: Magyarország a középmezőnybe zuhant vissza. Hat országban alacsonyabb, 4 országban magasabb volt az állami részvényvagyon aránya.

10.21. táblázat. Az állam által tulajdonolt részvényvagyon az éves GDP százalékában, 2010–2019

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_4814/#m1266peam3_4814 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_4814/#m1266peam3_4814)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_4814/#m1266peam3_4814)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Színkód: Zöld (időben csökkenő részarány); bordó (időben növekvő részarány).

Forrás: Eurostat.

Ebben a fejezetben részletes elemzéssel megmutattuk, hogy Orbán Viktor erőszakos államosítási akciói jogi értelemben véve az esetek túlnyomó többségében nem voltak kisajátításnak tekinthetők. A kormányzat a törvények módosításával, árszabályozási eszközökkel és/vagy fenyegetéssel vette rá ellenfeleit a megadásra.4 Többnyire kivásárlás történt. Sőt, a legnagyobb tranzakciók alapján kijelenthető, hogy többségükben „sweetheart deal”-ek voltak – vagyis inkább az eladók jártak jól, a magyar állam mindent túlfizetett.5 A kormány az adófizetők pénzén Moszkva (Mol), München–Berlin (MKB, Origo hírportál), Washington (Budapest Bank), Bécs (Erste Bank, BÉT, Union biztosító), Hága (Aegon biztosító), Bern (Syma csarnok) politikai támogatását igyekezett megvásárolni.6 Hasonlóképpen több esetben is a reálisnál négyszer-ötször magasabb, „politikai árat” fizettek a vevők egyes médiumok megvásárlásakor (pl. Origo internetes hírportál, Pannon Lapok Társasága). Ilyenkor az történt, hogy a médiapiac uralása érdekében kormányközeli magáncégek hajlandók voltak mélyen a zsebükbe nyúlni, és – mint egy a piacot jól ismerő szereplő megfogalmazta – „ki lenne az a bolond, aki, ha ilyen árakkal kínálják meg, nemet mond?”7 Arra is volt példa, hogy az állam – pontosabban az MNV Zrt. – olyan ingatlant vásárolt, amire semmi szüksége nem volt; a cél egy kiszemelt befektetői csoport gazdagítása volt.8

Szemben a közvélekedéssel, a jelen fejezetben azt is megvilágítottuk, hogy az államosítások tényleges makrogazdasági jelentősége sokkal kisebb volt, mint amit a napi hírek nyomon követése alapján az átlagos újságolvasó gondolhatott. A magyar gazdaság dinamizmusát továbbra is a multinacionális cégek adják. 2009-ben – árbevétel alapján számítva – az 50 legnagyobb hazai cég között még 7 magyar volt, 2018-ban csak 6, az 50 legnagyobb exportáló cég között 2009-ben egy magyar tulajdonú vállalkozás volt, 2018-ban kettő – vagyis a változás mértéke jelentéktelen.9

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_4827/#m1266peam3_4827 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_4827/#m1266peam3_4827)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_4827/#m1266peam3_4827)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

10.33. ábra. A kormányzat által tulajdonolt részvényvagyon az éves GDP százalékában, 1998–2019 (%)

Forrás: Eurostat.

Azt is megmutattuk, hogy az államosítások költsége az államháztartás maastrichti egyenlege szempontjából indifferens volt – ezért is mert bátran élni ezzel a gazdaságpolitikai eszközzel a kormány. Az persze igaz, hogy az elköltött közel 4 ezer milliárd Ft – ceteris paribus – rontotta az állam nettó adóssági pozícióját, csak éppen ez a mutató nem volt a folyamatos brüsszeli monitorozás tárgya.

Az újraállamosítási kampánynál súlyosabb és nehezebben korrigálható hatásokkal jártak Orbán újra-központosítási intézkedései. Végső soron ezt szolgálta a diszkriminatív, piac- és versenyellenes jogalkotás (10.5.6.). Ez viszont az MSZP korábbi, 2002–2010 közötti működésére sokkal kevésbé volt jellemző. Az újra-központosítás ugyanis nemcsak a gazdaság versenyszféráját érintette, hanem ennél sokkal szélesebb kört. Mint az Orbán-rendszer egyik fő ideológusa – Tellér (Tellér, 2009; Tellér, 2014) – megfogalmazta, az egyik legfontosabb feladat az, hogy az „államgépezetet teljesen szét kell szedni, és újra össze kell rakni”. Ez az újra-központosítás valóban meg is roggyantotta a III. köztársaság alkotmányos rendjét, a települési önkormányzatok relatív autonómiáját, a közoktatást és a felsőoktatást,10 az egészségügyet, a tudomány intézményeit és a média függetlenségét is.11 Ezek korrekciója sokkal több időt fog igényelni, mint az államosítások következményeinek visszafordítása egy újabb privatizációs hullámmal.

A 2010 utáni fejleményeket a magyar történelem perspektívájából szemlélve, Ungváry Krisztián (2014) gondolatát továbbvíve, úgy is fogalmazhatunk, hogy a nemzeti vagyon kilencedi újraelosztására tett kísérletnek kell tekintenünk az Orbán-rezsim működését (10.1. táblázat). Az újdonság abban állt, hogy ez az újraelosztási kísérlet nem rasszista és nem osztályharcos ideológiára épült, hanem az absztrahált „mi” és „ők” megkülönböztetésére.12 Bárki javára és bárki ellen alkalmazható volt. Csak „másoktól” kellett elvenni, hogy „nekünk” legyen – mert „eddig ti voltatok hatalmon, most mi jövünk”.13

Összességében mégsincs ok a teljes elkeseredésre. Az Orbán-korszak magántulajdon-ellenes és piacromboló politikája felmérhetetlen károkat okozott, de nem tudta átalakítani az országot „pincétől a padlásig” – miként azt a jelen alfejezet mottója szerint Orbán legközvetlenebb harcostársa megfogalmazta. Nem következett be az 1990 után felhalmozott családi vagyonok lenullázódása, mint ahogyan az a korábbiakban többször is megtörtént. Várhegyi (2018a) találó megfogalmazása szerint az orbáni kapitalizmusellenes reformok éppen azon logika mentén voltak lényegében eredménytelenek, miként az 1968-as reform a szocialista rendszer átalakításával vallott kudarcot. Akkor az állami tulajdonlás és a Szovjetunióhoz való nagyon erős és közvetlen politikai kötődés miatt nem lehetett elérni a kitűzött reformcélokat, most a multinacionális vállalatok jelenléte és Magyarország NATO-, illetve EU-tagsága jelent áttörhetetlen akadályt az ellenreformok számára.

1	Hozzászólás Nagyatádon 2017. márc. 29-én a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) kerekasztal-beszélgetésén.
2	Mint a Malév utolsó visszaállamosítása kapcsán bemutattuk, az akkori pénzügyminiszter, Oszkó Péter folyamatosan egyeztetett a Fidesz legfelsőbb vezetőivel – s mint maga is elismerte, nem csak Malév-ügyben, de a Mol-részvények visszavásárlása kapcsán is (6.3.2.6.).
3	Figyelemre méltó, hogy a lengyel privatizációt közelről nyomon követő lengyel szakértők szerint hasonló folytonosság mutatható ki a 2007–2015 között kormányzó Polgári Platform–Néppárt koalíció és a 2015-ben hatalomra került kormányzó párt, a Jog és Igazságosság pártjának rezsim-tulajdonfelfogása között (Kozarewski–Bałtowski, 2017).
4	A jövő szempontjából ezen a területen is történt egy fontos, pozitív fejlemény. 2015 nyarán az EU Bírósága – a szerencsejáték-koncessziók elvonásával kapcsolatos perben – elvi érvénnyel kimondta, hogy a magyar állam a jogalkotással okozott károk miatt is perelhető.
5	Ezt a megoldást Várhegyi Éva „lelépési pénz”-nek nevezte. Ez is találó kifejezés (MaNcs, 208. máj. 3.).
6	A folyamatnak ez a része sok tekintetben hasonlított a francia szocialisták 1981–82-es államosítási kampányára. Akkor rövid idő alatt 49 nagy céget, illetve pénzintézetet vásárolt meg a kormány. Mint az utólagos elemzés – Langohr–Viallet (1986) – kimutatta, az átlagos prémium +20% volt, de volt olyan cég, amelynek tulajdonosai 44%-kal kaptak többet részvényeikért, mint amennyi a reális piaci ár volt ( Bevezetés). Az efféle szívességi államosítások hatásán túlmenően a Orbán-kormányok fegyverzetvásárlással is igyekeztek megszerezni Washington és Berlin politikai támogatását. Ez 2019 utolsó napjaiban vált az ellenzéki sajtó egyik fontos témájává, miután német oldalról erre vonatkozóan adatok jelentek meg a német médiában, miszerint 2019 első félévében Magyarország volt a német fegyverek legnagyobb vásárlója: 1,76 milliárd euróért (kb. 573 milliárd forint) rendelt új eszközöket a magyar hadsereg (https://nepszava.hu/3042851_talpig-tankban-magyarorszag-vette-a-legtobb-fegyvert-a-nemetektol).
7	Az idézet Pallagi Ferenc újságírótól, lapigazgatótól származik, aki ezt nyugdíjba vonulása alkalmából hozta nyilvánosságra. A fenti idézet folytatásaként Pallagi még ezt is mondta: „Az állam számára nem is nagy pénzről van szó. Eddig körülbelül 100 millió dollárt tett bele a Fidesz strómanjain keresztül a médiumok felvásárlásába, nem kell még egyszer ennyi, hogy az övé legyen az egész kóceráj” (HVG, 2016. nov. 10.).
8	A budapesti Pollack Mihály téri mélygarázs megvásárlásának háttere csak 2019-ben derült ki, az ún. Borkai-botrány kapcsán. A 3,65 Mrd Ft-os vételár háromszorosa volt a reális értéknek; a haszon egy Kagemi névű luxemburgi céghez került, amely a szintén győri Paár Attila és Tiborcz István köréhez állt közel. A szerződéseket a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda intézte (https://blog.atlatszo.hu/2017/07/nem nyomoznak-a-pollack-mihaly-teri-melygarazs-ugyeben/).
9	Saját számítás a HVG évente kiadott Top 500 hazai vállalat listái alapján.
10	Mint egy felsőoktatási szakértő, Kenesei István szellemesen megfogalmazta: „Magyarországon gyakorlatilag egy állami egyetem van, sok-sok kampusszal Soprontól Békéscsabáig.” Helyzetértékelő cikkeit lásd ÉS, 2016. júl. 18., nov. 18., 2018. jan. 26., 2020. nov. 6. és 20., 2021. jan. 12., 29.
11	2016 novemberében megszűnt az egyébként „bűnben fogant” Class FM magánrádió (9.7.3.), az utolsó országos lefedettségű, nem állami rádiócsatorna is. Ettől kezdve már csak négy csatorna volt fogható országosan, ez pedig a Magyar Rádió négy adója, a Kossuth, a Petőfi, a Bartók és a Dankó. Utoljára 1991-ben volt olyan, hogy az összes országos rádiófrekvencián az állam rádiói szóljanak. (Az akkori Juventusnak sikerült annyi frekvenciát szereznie, hogy közel országosnak volt mondható a lefedettsége.) Hivatalosan 1997-ben indult a magyar országos kereskedelmi rádiózás, ekkor került magánkézbe az addig állami Danubius és indult el új vetélytársa, a Sláger Rádió.
12	Id. mű: 26–27.
13	Ezt a szállóigévé vált fordulatot először Kerényi Imre színházi rendező és igazgató használta még 2013-ban. 2018-ban ezt Orbán maga is megismételte Tusnádfürdőn tartott szokásos évi programadó beszédében.