Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

10.11.1. Miért, miért, miért?

Hogy pontosan mi történt az állami vagyonnal 2010 után, azt a kortársaknak igen nehéz volt nyomon követni, miután egy 2015 májusában elfogadott salátatörvény keretében az Országgyűlés kiterjesztette az állami tulajdonú vállalkozások adatainak titkosítását.1 Minthogy nem láthatunk bele a döntéshozók fejébe, és csak kevés olyan memoár született, amely elárulná az egyes döntések hátterét, utólag is csak sejteni lehet, hogy milyen megfontolások vezettek az újraállamosításhoz és az újra-központosításhoz.

Orbán Viktor miniszterelnökként is sokszor egymásnak ellentmondó célokat próbált elérni, melyek interpretációját tovább bonyolítja, hogy Orbán számos alkalommal nyilvánvalóan nem mondott igazat sem az okok, sem a célok tekintetében. Ezért azt, hogy végső soron mikor mit gondolt valójában, majd a késői utókor történészei fogják feltárni. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik: Orbánt világnézeti alapon nem lehet besorolni sem baloldali, sem jobboldali gondolkodónak. Egy sor olyan döntést foganatosított, amelyet a hagyományosan baloldal MSZP is helyeselt, vagy ha direktben nem is támogatott, más körülmények között akár maga is bevezetett volna. Ha már dichotómiát keresünk, akkor a zárt és a nyitott társadalom közötti választás adja meg Orbán gondolkodási keretét. Egyáltalán nem véletlen, hogy 2014 után direktben szembefordult az Európai Unióval és a nyílt társadalom Soros Györgytől származó koncepciójával.

Az egyik hosszú ideig találónak vélt magyarázat szerint Orbán politikájának lényege a magántulajdonosok közötti hatalomátrendezés szándéka volt. Több fontos példája volt annak, hogy egy visszaállamosított cég gyorsan új tulajdonosokhoz került, olyanokhoz, akik a Fideszhez közel álltak. Példa erre a takarékszövetkezetek és az MKB tranzitállamosítása, az egykori Párizsi Nagyáruház, a későbbi Divatcsarnok története.2 Valami hasonló zajlott a nyilvánvalóan manipulált termőföldárverések során is, mert a földek jelentős része Fidesz-közeli nagygazdákhoz került. Ám a szétosztott földterület összességében sem volt jelentős (6.2.15.), és egyébként sem államosított földek újraeladása történt, hanem olyan földeké, amelyek „megmaradtak” állami tulajdonban.

* * * * *

Okok és okozatok. Az antiliberalizációs jogalkotás és a privatizált vagyon visszaállamosítása szorosan összefüggött, méghozzá két irányból is. Egyfelől oly módon, hogy a külföldi magántulajdonosok látva a magyar kormány piacellenes beavatkozásait, kifejezetten keresték annak a lehetőségét, hogy a magyar állam kisebbségi tulajdont szerezzen a cégükben, és ezzel mintegy megvásárolják az állami jóindulatot. Ennek a megfontolásnak a jegyében tárgyalt a kormánnyal éveken keresztül az egykori MÁV-cég, új nevén Rail Cargo Hungaria, amely túlnyomórészt az osztrák vasút, az ÖBB tulajdonában volt.3 (Mint utólag kiderült, ezt a taktikát követte az osztrák Erste Bank is, amikor 15%-os tulajdoni hányad erejéig „becsábította” a magyar államot is a tulajdonosi körébe. 2023 végén az Erste ezt a 15%-ot 88 Mrd Ft-ért visszavásárolta a magyar államtól.) Ám a Rail Cargo Hungaria ezzel csak időt nyert: 2021-ben kiderült, hogy a Fidesz holdudvarába tartozó befektetői csoportok közül több is (Habony Árpád és körei, Hernádi Zsolt és körei, Mészáros Lőrinc) rástartolt a vasúti áruszállítási piacra, és állami segítséggel megpróbálta einstandolni a Rail Cargo évek óra stabilan működő piacait – például a Mátrai Erőmű felé irányuló szénszállításokat.4

Másfelől viszont arra is volt példa, hogy miután a kormány nem tudta kierőszakolni, hogy egy külföldi multinacionális cég eladja magyar leányát kormányhoz közeli magyar vállalkozóknak, az adott cégre „személyre szabott” adókkal próbálta meg a külföldi tulajdonosokat más véleményre hangolni. Ez volt az RTL-csatornára kivetett reklámadó politikai háttere. Ez a fajta zsarolás nemcsak a gyakorlatban, de az elvek szintjén is manifesztálódott. Erről 2012 őszén – egy zártkörű rendezvény nagyszámú hallgatósága előtt – a következőképpen fogalmazott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki tulajdonképpen csak megismételte Orbán Viktor 2005-ben, még ellenzékben tett nyilatkozatát, amit 10.5. fejezet mottójaként is idéztünk. „Megmondtuk: aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén – energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek. Ez kiszámítható, csak nem szeretik.”5

Ebben a kontextusban több elemzőnek is feltűnt, hogy a 2. Orbán-kormány gyors ütemben meghozott intézkedései kísértetiesen emlékeztettek az 1945 utáni időszak (1.1.1.) államosításaira: az ún. stratégiai pontok ellenőrzése, a közérdek hangsúlyozása az állítólag monopolhelyzetű energetika, a bankok és általában a nagyvállalatok ellenében.6 Minden bizonnyal ezeket az érveket a kormányban és a kormánynak dolgozó közgazdászok többsége komolyan is gondolta. De nem volt igazuk. A sarcolással büntetett vállalkozások és cégek többsége korábban sem működött extraprofittal, nem volt monopolhelyzetben, sőt még oligopolhelyzetben sem (pl. patikák, trafikok). Valójában, egyfelől, az történt, hogy a kormány olyan szolgáltató és termelő cégek ellen lépett fel, amelyek működése helyhez kötött (vagyis nem exportálható termékeket gyártanak), s ezért nem tudnak kimenekülni a kormány szorításából, nem vihetik át a termelésüket egy szomszédos országba.7 Másfelől viszont a kényszerek nyomán változtak a tulajdonosok személyei is – új emberek lettek a trafikok, pálinkafőzdék, játéktermek tulajdonosai.

21: Fidesz-mese Magyar Bálint összefoglalásában

„A Fideszt, mint legkisebb falusi fiút, népmesei hevülete hajtotta, hogy elinduljon a gazdagságot jelentó aranyrészvényt megkeresni. De sehol sem találta, mert a két gonosz, a »komcsi« és a »multi« már elorozta. Bolyongása közben összetalálkozott és frigyre lépett a kommunizmus időszakában maradék vagyonából is kisemmizett és a rendszerváltás során is hoppon maradt történelmi keresztény középosztálybeli úrilánnyal. Elhatározták, hogy igazságot szolgáltatnak maguknak, és megszerzik a jussukat – bármi áron.”8

Matolcsy György hatása. Véleményem szerint a tények inkább azt támasztják alá, hogy Orbán szeme előtt végső célként nem saját vagy elvbarátainak a meggazdagodása lebegett. Nem a tranzitállamosítás volt az általános cél. A maga világképe szerint ő igenis az ország gyarapodását szerette volna biztosítani. Csakhogy ő elvi alapon nem hitt az állam közvetett irányítói képességében, a normatív szabályozásban, a világos és egyértelmű szabályokra épülő jóléti állam modelljében. Hűbérúrként, egyszemélyi vezetőként ő maga kívánt osztogatni mind a társadalmi csoportok, mind az egyes vállalatok, vállalkozók vonatkozásában. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság még inkább megerősítette őt harmadik utas, kisgazda-szellemiségű, antikapitalista nézeteiben. Nyilatkozatai szerint a nemzetközi tapasztalatok azt mutatták, hogy a természetes monopóliumokat nem lehet szabályozással kordában tartani – ezért a megoldás az állami tulajdon, az állami tervek és stratégiák érvényesítése. És nyilván azt is komolyan gondolta, hogy a magánkézben lévő monopólium sokkal rosszabb, mint az állami kézben lévő.9 Ez kb. az a szint, ahol a közgazdaságtan a 20. század első évtizedeiben tartott, s miután Orbán szisztematikus módon soha nem tanult közgazdaságtant, érthető, hogy az ennél újabb elméletekről (6.2.2.) fogalma sem volt.

22: Orbán Viktor a monopóliumok állami szabályozásáról

Idevágó közgazdasági nézeteit a miniszterelnök 2012-ben a Wall Street Journal hasábjain fejtette ki. Nagyon világosan, de tévesen.

„Amikor minden jól megy, az állam szerepét a gazdaságban korlátozni kell. Amikor válságban vagyunk, más a helyzet. De az államnak a természetes monopóliumokkal kapcsolatban – például azzal, hogy a gázvezeték vagy az áram eljut az emberek lakásába – még akkor is van némi szerepe, amikor minden jól megy. Az államnak ezeket vagy megfelelően kell szabályoznia, vagy meg kell tartania és működtetnie kell a monopóliumokat. Az EU megpróbálta ezt versenyszférává tenni, de ez alapvetően lehetetlen.” 10

Ezzel az érveléssel az a probléma, hogy Orbán nem vetett számot azzal, hogy amennyiben az állam nemcsak egy, hanem több ágazatban is ugyanezt a logikát követi, akkor végeredményben olyan nagy közvetlen befolyással fog rendelkezni a gazdaságban, ami már nagyon közel viszi a rendszert a szocialista tervgazdasághoz. Ezt az érvet korábban – Hayek (Hayek, 1944; Hayek, 1991) nyomán – már korábban bemutattuk (6.2.2.).

A monopóliumokkal kapcsolatos nézeteinek megerősítését Orbán elsősorban Matolcsy Györgytől hallhatta sokszor és nagy nyomatékkal. A 90-es évek második felében az egykori MDF-es gazdaságpolitikus a Privatizációs Kutatóintézet nevű, néhány fős cégben dolgozott, rendszeresen részt vett a nagyobb állami tulajdon mellett kardoskodó Magyar Energetika Társaság fórumain, és ezáltal a „nemzeti energetikusok” legfontosabb politikai összekötőjévé vált. Az 1998-as választásokra készülődve Matolcsy egy energetikai program kidolgozására kérte fel ezt a csapatot – élén Járosi Mártonnal, Lévai Andrással, Petz Ernővel –, amelyben ők már akkor nagyobb állami szerepvállalást, centralizációt, a privatizáció leállítását, az MVM és a minisztérium megerősítését sürgették, valamint deklarálták azt az elvet, miszerint energiaszolgáltatásra minden magyar állampolgár jogosult. A tervekből azonban ekkor még semmi sem valósult meg, mert az 1998-as kormányalakítás idején Matolcsy semmilyen posztot nem kapott. Befolyása csak 1999-től nőtt meg, amikor bekerült Orbán tanácsadói közé, majd 2003-ban még inkább, amikor az egykori ifjú MSZMP-s formálisan is belépett a Fideszbe.

Érdekes módon Orbán Viktor jobbkeze11 több mint 600 oldalas monográfiájában, amely kifejezetten a 2010–2014 közötti időszakról szól, a jelen tanulmányban bemutatott diszkriminatív gazdaságpolitikai intézkedésekről lényegében egyetlen szót sem ejtett.12 Könyvének két egymástól távoli helyén csupán két, tárgyunk szempontjából releváns érvet említett. A kisebb fontosságú érve az, hogy 2010 és 2012 között az MNB ellenállása miatt volt szükség diszkriminatív beavatkozásra, mert nyilvánvaló volt, hogy a költségvetési konszolidációt monetáris politikai fordulat nélkül kell megvalósítani.13 Miután 2013-ban Matolcsy átvette a bank irányítását, ez az érv automatikusan okafogyottá vált.

Fontosabb érve az önszabályozó piac kritikájához kapcsolódik. Bár név szerint nem hivatkozik Marxra, de Matolcsy valójában A tőke szerzőjének közel 150 éves alapgondolatához tért vissza. Marx kapitalizmuskritikájának az volt a kiindulópontja, hogy a piacgazdaság a tőkésosztály létezésével, a profitmotívum megteremtésével, a fizetőképes kereslet torzító-fékező hatásával felesleges kerülőutat kényszerít rá a társadalomra. A kereslet és a kínálat egyensúlyát csak utólag teremti meg ahelyett, hogy a termelés közvetlenül a fogyasztók szükségletének kielégítésére irányulna. Ugyanez a gondolat Matolcsy szavaival: „Állami szabályozásra van szükség akkor, ha a piac utólag korrigál, mert az utólagos korrekciónak elméletileg is nagyobb lehet az ára, mint egy előzetes állami szabályozásnak.” Sőt – tette ehhez hozzá egy furcsa félmondatban –, „gyakorlatilag mindig ez a helyzet”.14 Az „utólagos” szó használata önmagában is árulkodó: A tőke egy nevezetes helyén Marx szó szerint ugyanezt írja, csak a latin a posteriori kifejezést használva.15

Mi tagadás, furcsa érzés ezzel az egyedi állami beavatkozásokat igazoló érveléssel a szocialista tervgazdálkodás 70 éves tapasztalatainak ismeretében újra találkozni. A marxi elméletet és a tervgazdaság tényleges gyakorlatát jól ismerő magyar reformközgazdászok már 1970-es évek végén felismerték, hogy az állam közvetlen gazdaságirányító tevékenysége ugyancsak kerülőút, mert közvetlenül az állam sem ismerheti a fogyasztók millióinak valódi szükségleteit, preferenciáit. Másképpen megfogalmazva: a gazdaság állami irányítása is lehetséges – mint Bauer (1981a) ezt találóan megfogalmazta –, „ez is egyfajta működőképes alkalmatosság, amely azonban jóval csikorgóbb gépezetnek bizonyult”, mint a piac közbeiktatásával működő utólagos szabályozás.16 Akkor miért használja a marxi érveket Matolcsy? További magyarázat helyett álljon itt egy nevezetes idézet Keynes (1936) Általános elméletének utolsó lapjairól: „Azok a »gyakorlati emberek«, akik menteseknek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamelyik rég elhunyt közgazdász rabszolgái.”17 Ez a levezetés Matolcsyra egészen biztosan érvényes.

Az is tény, hogy Matolcsy György – és talán az ő befolyásának hatására – a miniszterelnök is láthatóan megkedvelte a központinak látszó, valójában azonban decentralizált, összehangolatlan és ezért szükségszerűen ágazati és területi szétforgácsoltságot eredményező tervezés gyakorlatát (1.2.1.). Az első ilyen „terv” az egész nemzetgazdaságot átfogó Széchenyi-terv volt, amelyet Matolcsy György 2000-ben mint az 1. Orbán-kormány gazdasági minisztere fogadtatott el. Hasonlóan átfogó koncepciónak szánták a Szent István-tervet, amelyet az akkor még ellenzékben lévő Orbán Viktor „rendelt meg” a Professzorok Batthyány Körétől (2005), s amelyet a Matolcsyhoz közel álló Magyar Szemle Alapítvány adott ki. A 2010-es kormányváltás után már sorra születtek a jobban vagy kevésbé ismert történelmi személyiségek nevével összekapcsolt ágazati és regionális tervek.18

10.24. táblázat. Az Orbán-korszak ágazati és regionális tervei

Elnevezés	Ágazat/régió neve	Meghirdetés éve	Érvényességi idő	Előzmények – folytatás
Semmelweis- terv, I. változat	egészségügy	2010	2011–2014	„Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja” (2003)
Rombauer-terv	Ózd környékének fejlesztési terve	2010/2011
Semmelweis terv, II. változat	egészségügy	2011		A dokumentumot formálisan felülírta a 2015 januárjában elfogadott „Egészséges Magyarország 2014–2020” c. dokumentum.
Új Széchenyi Terv	teljes nemzetgazdaság	2011	2011–2020	Előzménye, a Széchenyi-terv 2000-ben került meghirdetésre, Matolcsy György (Fidesz) gazdasági miniszter kezdeményezésére.
Széll Kálmán- terv	„Összefogás az adósság ellen”	2011	2012–2020
Magyar Növekedési Terv	nemzetgazdaság + kiemelt ágazatok	2011	2010–2030
Magyary Zoltán-terv	közigazgatás fejlesztési program	2011
Széll Kálmán- terv 2.0	teljes nemzetgazdaság	2012	2012–2020	Az angol és a magyar nyelvű változat jelentős mértékben eltért egymástól.
Darányi Ignác- terv	vidékfejlesztés	2012	2012–2020
Wekerle Sándor-terv	a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája	2012	2012–2020	Ennek részeként került meghirdetésre 2011-ben az Új Csángó Cselekvési Terv Moldvában, 2013-ban a Mikó Imre-terv Erdélyben, 2014-ben, illetve 2017-ben a Baross Gábor-terv Dél-Szlovákiában és az Egán Ede-terv Kárpátalján.19
Mandalat-terv	a nemzeti kultúra továbbélése a digitális technológia korában	2012		A programot Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár kezdeményezte. Az ennek keretében létrehozott MaNDA 2016 végén megszűnt.
Hajós Alfréd- terv	Az egyetemi-főiskolai sport szakmai programja	2013	2013–2020
Jedlik-terv	szellemi tulajdon védelme	2013	2013–2016
Jedlik Ányos- terv	hazai e-mobilitás fejlesztése	2015
Kvassay Jenő- terv (KJT)	vízgazdálkodás, árvízvédelem	2013–2015	2014–2030	„Új” Vásárhelyi-terv, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (2003–2004).
Balázs Mór-terv	Budapest közlekedés-fejlesztési stratégiája	2014	2014–2030	A BKK által készített dokumentumot 2015-ben fogadták el.
Nemzeti Hauszmann- terv	a budai Várnegyed megújításáért indított rekonstrukciós program	2014	2015–2024	A projekt fő célja a miniszterelnöki hivatal és rezidencia Várba telepítése
Rómer Flóris- terv 20	a magyar épített örökség védelme a Kárpát-medencében, Mo.-n kívül	2015	n. a.	A Miniszterelnökség irányítása alatt. A terv lebonyolítását a Teleki László Alapítvány végzi.
Zrínyi 2026 program 21	haderőfejlesztés	2016*	2017–2026
Irinyi-terv	iparstratégia az ország újraiparosítása érdekében	2016	2016–2020	2005 óta Irinyi János- Program néven fut egy K+F tevékenységet támogató országos program a Nemzeti Innovációs Hivatal (2015-től Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) keretein belül.
Új Főnix Terv	Debrecen város távlati terve	2016	2016–2040	A Főnix Terv 2004-ben került meghirdetésre, Kósa Lajos (Fidesz) polgármesteri időszakában.
Kisfaludy-terv	300 Mrd Ft-os turizmusfejlesztési terv	2017	2019–2030
Jedlik Ányos- terv 2.0	hazai elektromobilitási stratégia	2019	2020–2030
Családvédelmi akcióterv	pénzintézeti szektor, építőipar, gépjárműkereskedelem	2019. július 1-től	2019–2022

Lényegében hasonló elvi alapon születtek a különféle ágazati vagy akár termékszintű országos programok is – csak valamilyen okból a kormányzati kommunikáció a „stratégia”22 vagy a „cselekvési program”23 kifejezést választotta a „terv” helyett.

Orbán Viktor a bér- és jövedelempolitikában is nagymértékben szimpatizált a hosszú távra kigondolt tervezéssel. Ennek fontos példája volt az ún. életpályamodellek kidolgozásával és bevezetésével kapcsolatos döntések sorozata – vagyis az a politikai ígéret, hogy egyes társadalmilag különösen fontosnak gondolt szakmák esetében (könyvtáros, pedagógus, rendőr, tűzoltó, egyetemi oktató, kutatók stb.) évtizedekre előre meg lehet és meg kell mondani, hogy milyen jövedelem és beosztási fokozat emelkedésére számítson egy pályakezdő. Ez a koncepció már a Fidesz 2006-os választási programjában is benne volt – amit azután szolgai módon az MSZP is beépített 2010-es választási programjába. Ezen a ponton nem nehéz felfedezni a folytonosságot a késő kádári rendszer paternalizmusával,24 ami azt sugallta, hogy az átlagemberek és az állam által kinevezett menedzserek is csak végezzék szorgalmasan, gondolkodás és kockázatvállalás nélkül a munkájukat. Ne akarjanak beleszólni a jövő alakításába – vagyis a politikába –, mert Orbán Viktor elgondolásai alapján minden szakmai és társadalmi csoport jövője „sínen van”.

És végül fontos hangsúlyozni, hogy a külföldi cégek visszavásárlása több fontos esetben elsődlegesen külpolitikai célokat szolgált. A magyar állam irreálisan magas áron olyan német és amerikai cégeket vett meg, amelyektől a tulajdonosaik valójában nagyon is szerettek volna megszabadulni – csak éppen a tőkepiacok nem lettek volna hajlandóak magas árat fizetni a részvényekért.

1	Eszerint a köztulajdonban álló energetikai cégek szerződései 5–30 évig nem ismerhetők meg, ha ez az érintett cégek számára versenyhátrányt okozna vagy jogos pénzügyi gazdasági és piaci érdekeket sértene (HVG, 2017. dec. 7.).
2	Ezt a műemlékértékű, Andrássy úti ingatlant az Orco Budapest Kereskedelmi Zrt.-től vásárolta meg az MFB leányvállalata, az MFB-Ingatlanfejlesztő Zrt. kb. 3 Mrd Ft-ért, miután a cég csődbe ment és képtelen volt törleszteni az MFB felé fennálló hitelét. A nyilvánosság teljes megkerülésével azután ezt az ingatlant 2016 nyarán egy liechtensteini állampolgár vásárolta meg (HVG, 2017. márc. 2., 53).
3	Figyelő, 2015. 4. szám.
4	HVG, 2021. máj. 20., 66–68.
5	Matolcsy 2012 novemberében a svábhegyi református templomban tartott előadást, melyről hangfelvétel is készült (168 Óra, 2012. nov. 30.). 2013 januárjában nagyjából ugyanezt a gondolatot ismételte meg Matolcsy a Heti Válasz hasábjain – ez már nagyobb feltűnést is keltett (www.index.hu, 2013. jan. 17.).
6	Voszka (2013a).
7	Major (2013) ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen az ún. hálózatos szolgáltatók (pl. az áram- és gázszolgáltatók) vannak szükségszerűen zsarolható pozícióban.
8	Magyar (2013: 60).
9	2009 nyarán – még ellenzéki politikusként – egy hosszabb, elméleti igényű tanulmányban egészen odáig ment el, hogy a piac működését elvi síkon szembeállította a többség, „az emberek” érdekeivel: „[A] piac csak a tőkével rendelkezők érdekeit védi, mert a piac meghatározó szereplőinek nem érdeke a tőkével nem rendelkezők védelme, sőt gyakorta ezzel ellentétes érdekeik vannak” (Orbán, 2009).
10	The Wall Street Journal, 2012. júl. 18.
11	Ezt a hasonlatot Orbán maga használta egy sajtónyilatkozatában 2010. október 5-én, amikor a sajtóban megjelent az a „hír”, hogy Matolcsy megválik a nemzetgazdasági miniszteri pozíciójától. „Matolcsy György a jobbkezem” – válaszolta Orbán a távozásról szóló hírekre reagálva. – Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani.” Majd hozzátette, „mi mindig is úgy gondolkoztunk Matolcsy miniszter úrral, hogy a munkamegosztás közöttünk az úgy fest, mint Németország újjáépítésekor. Tehát, hogy a miniszterelnök az kvázi Adenauer és a gazdasági miniszter meg kvázi Erhard”. „Ez szerénytelenül hangzik, de a struktúra így fest. Sosem vált meg egyik a másiktól” – tette hozzá (http://www.origo.hu/itthon/20101005-orban-matolcsy-gyorgy-a-jobbkezem.html).
12	Lásd Matolcsy (2015). Ugyanakkor a Matolcsy által szerkesztett Polgári Szemle c. folyóiratban a bankelnökhöz nyilvánvalóan szellemileg közel álló Jánossy Dániel (2014) erre az összefüggésre is kitér. Szerinte a „makroszintű gazdaságpolitika eszköztárában a normatív mennyiségi eszközökkel egyenrangúvá kell tenni a diszkrecionális, szelektív minőségi eszközöket. Idetartoznak például a mainál jóval tágabban értelmezett biológiai és mentális egészségvédelmi, természeti és kulturális örökségvédelmi programok, előírások, foglalkoztatási, szociális és regionális egyenlőségi követelmények, fenntarthatósági szempontok stb.”
13	Id. mű: 206.
14	Id. mű: 584.
15	Marx (1867: 334).
16	Id. mű: 172. Érdemes felidézni, hogy a „csikorgó gépezet” metaforája Kornai (1957) első könyvéből származik, de megtalálható későbbi műveiben is.
17	Id. mű: 407.
18	Csillag–Mihályi (2010).
19	Egán Ede (1851–1901) volt az egyik legfőbb forrása annak a szelektív antiszemitizmusnak, amely nem a zsidóság egésze, hanem a galíciai zsidóság ellen irányult. Lásd Népszava, 2020. jún. 6., 10.
20	http://www.romerterv.hu/romer-floris-terv/
21	A részleteket Simicskó István honvédelmi miniszter vázolta 2017 januárjában (http://www.honvedelem.hu/cikk/61339).
22	Jó példa erre a 2012-ben meghirdetett „sertésstratégia”, amely öt éven belül az állomány megduplázását tűzte ki célul: 3 millióról 6 millióra. Ezt a célt szolgálta – egyebek között – a sertéshús kedvezményes áfája is. A célokból semmi sem valósult meg: 2019 végén a sertésállomány 14%-kal kisebb volt, mint 2011-ben.
23	Erre példa a 2016-ban elfogadott Nemzeti Autóbuszgyártás Cselekvési Program, amelynek az volt a célja, hogy három éven belül évi 1000-1200 busz gyártására képes gyártókapacitás épüljön ki Magyarországon. De ilyen volt a Szent Erzsébetről elnevezett Erzsébet-program is, amely a gyermeküdültetési rendszer átalakítását eredményezte.
24	Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban állította Kornai (1983) ezt a fogalmat a hazai társadalomtudományi gondolkozás középpontjába.