Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.1. A fő célok teljesültek

„Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem csinálják szabadon, nem magukválasztotta, hanem közvetlenül meglevő, adott és örökölt körülmények között. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára.”

Marx Károly 1

Megannyi új és eredeti ötlet, sokféle kezdeményezés – és mégis, három évtized távlatából elmondható, hogy az előzetes tervek közül semmi sem úgy és olyan mértékben vagy arányokban valósult meg, ahogyan az eredeti javaslatban szerepelt.

Könyvem egyik kiinduló tétele volt, hogy 1989 után az egykori állami vállalatok központilag vezényelt, gyors privatizációjának – az akkori körülmények között – nem volt sikerrel kecsegtető alternatívája. Ha a kormány mással próbálkozott volna, akkor az állami vagyont ellenőrizetlen körülmények között – aki bírja, marja alapon – széthordták volna.2 Ezt a kényszert az Antall-kormány és a III. Magyar Köztársaság első, szabadon választott Országgyűlése felismerte, pontosabban szólva elfogadta a rendszerváltás előtti reformközgazdász-nemzedék helyzetértékelését, és ennek logikus folyományaként alapjában véve helyes utat választott a privatizáció módszereit illetően is. Tette ezt annak ellenére, hogy 1990–91-ben a nemzetközi befektetői klíma éppen kedvezőtlenre fordult (káosz a Szovjetunióban, a KGST feloszlása, első iraki háború, Jugoszlávia szétesése3 stb.).

A mából visszatekintve egyértelmű, hogy az 1989-es rendszerváltást követő időszak nagyobb részében – egészen 2007 közepéig – a világgazdasági konjunktúra összességében kedvező volt. Ez Magyarországot is segítette, ugyanakkor az is igaz, hogy a konjunktúra motorja nem Nyugat-Európa, hanem Ázsia és az Egyesült Államok volt. A számunkra különösen fontos német gazdaság pedig 1989 és 2005 között kifejezetten gyengén teljesített – sokan „Európa beteg emberének” tekintették Németországot.4 Ez viszont nagyon hátrányosan érintett bennünket.

A transznacionális vállalatok közötti, globális munkamegosztásba történő beépülés és a működő tőke (FDI) importja folyamatos impulzusokat adott Magyarországnak a fejlett, nyugati világ országaihoz és intézményrendszeréhez történő felzárkózáshoz. Mint azt Soós (2009) szellemesen megfogalmazta, „az egy befektető százat csinál” számítás nálunk bevált. Az első sikeres, bár csak kisebb bevétellel járó privatizációs tranzakciók utat nyitottak a sokkal nagyobb tőkeimportot eredményező zöldmezős beruházásoknak. Így végeredményben az első öt évben Magyarországra annyi külföldi tőke érkezett, mint az összes többi közép-európai országba együttvéve. Amikor pedig az eladósodottság már a pénzügyi összeomlás szélére sodorta az országot – 1994/1995 fordulóján –, üzleti szempontból is, a jogi garanciák szempontjából is és a személyi-politikai feltételek oldaláról is minden készen állt a nagy privatizációs tranzakciók megkezdésére (6.1.13.). Így a privatizációs bevételekből törleszteni lehetett a külföldi államadósságot. 2010 után az FDI beáramlása lényegesen lelassult, de ennek makroökonómiai kárait kiegyenlítették az EU-tól származó, ingyenes források.

A 2. Orbán-kormány megalakulását, vagyis 2010-et megelőzően nem csak a posztszocialista országokkal való összehasonlításban szerepeltünk jól. Az ENSZ szakosított szervezete, az UNCTAD szakértői által kidolgozott ún. transznacionálódási index is azt mutatja, hogy a globalizáció nyomán megváltozott világgazdasági környezethez való alkalmazkodásban 2007-ig még csak nagyon kevés ország előzött meg minket.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5399/#m1266peam3_5399 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5399/#m1266peam3_5399)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5399/#m1266peam3_5399)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.1. ábra. A transznacionálódási index alakulása, 2007

Forrás: UNCTAD World Investment Report, 2008.

Hasonlóan kedvező képet ad a magyar gazdaság világgazdasági beintegráltságáról a zürichi egyetem szakértői által kialakított ún. globalizációs index is. 1982-höz képest Magyarország 14 helyet lépett előre a fejlett országok ranglistáján (12.1. ábra).5 Nyitottság tekintetében hasonlóan kedvező eredményt mutatott a McKinsey Global Institute 2016-ban készült, 2014-es adatokat tartalmazó, ún. beágyazódottsági indexe (connectedness), amely a határon átnyúló áru- és szolgáltatásforgalom, továbbá a tőke be- és kiáramlásának adatait a GDP %-ában fejezte ki. Egy ilyen összehasonlításban Szingapúr került az 1. helyre (index = 452), utána pedig Belgium (246), Írország (227) és Magyarország (209) következett a világrangsorban.6

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5407/#m1266peam3_5407 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5407/#m1266peam3_5407)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5407/#m1266peam3_5407)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.2. ábra. Nemzetközi gazdasági globalizációs index, 2010

Megjegyzés: A zürichi egyetem kutatói által készített, globalizációs index külön-külön is nyomon követi a gazdasági, társadalmi és politikai értelemben vett globalizációt. A gazdasági index – eltérő súlyozással – a következő gazdasági mutatókat veszi figyelembe pozitív, illetve negatív előjellel: (+) külkereskedelem volumene, FDI, profitok külföldre utalása; (–) nem vámjellegű importkorlátozások, átlagos vámszint, külkereskedelmet terhelő adók, tőkeforgalmi korlátozások. Az 1982-es adatokat lásd 1.2.2. ábra.

Az is beigazolódott, hogy a gyors ütemű privatizáció és a transznacionális vállalatok beinvitálása a leghatékonyabb eszköze az állami torzításoktól mentes verseny megteremtésének. Magyarország már a 90-es évek elejétől kezdve képes volt elhitetni a külföldi befektetőkkel, hogy nálunk tisztességes a verseny, ezért a magas termelékenységű cégeknek megéri majd nálunk befektetni a pénzüket. Ahol ez nem történt meg – például Oroszországban és a legtöbb szovjet utódállamban – vagy csak sokkal később kezdődött az érdemi privatizáció (pl. Szerbia7), ott fennmaradtak az eltorzult piaci viszonyok, a vállalatok nyeresége-vesztesége továbbra is jórészt az állammal folytatott politikai alku függvénye maradt (9.1.5.). Ezzel szemben Magyarországon, ha nem is minden ágazatban és nem is egyforma intenzitással, összességében mégis elmondható, hogy már a 90-es évek közepén is érezhető volt az áttörés, azóta pedig évről évre intenzívebbé válik a vevők és a megrendelők kegyeiért folytatott verseny.

1: Kornai a külföldi tőkéről – utólag

Kornai János, az 1989 őszén megjelent Indulatos röpirat (1.1.7.2.) szerzője önéletírásában másfél évtized távlatából visszatért erre a fontos kérdésre: „[Akkori] javaslataim nem zárkóztak el a külföldi tőke beáramlásától, rámutattak a külföldi közvetlen beruházás hasznosságára. Ez azonban nem kapott kellő hangsúlyt; nem láttam előre, hogy ez lesz a magyar gazdaság, s ezen belül az új magánszektor legfontosabb motorja, amely kulcsszerepet játszik majd az exportban és a technikai fejlődésben.”8

Piketty és szerzőtársai (2017) a magyar privatizációs folyamat egy további fontos jellegzetességére mutattak rá. Nevezetesen arra, hogy az országba ki- és beáramló külföldi tőke aránya miként alakult a többi európai posztszocialista országhoz viszonyítva. A becslést „nulláról” indították, vagyis azt feltételezték, hogy 1990-ben ezekben az országokban a külföldi vagyon értéke ugyanúgy nulla volt, mint az országból kivitt tőke értéke is. 2010-re az éves nemzeti jövedelemhez viszonyított nettó külföldi vagyon értéke Magyarországon mínusz 144-re nőtt. Ezzel szemben Oroszország esetében a külföldön lévő vagyon értéke plusz 67%-ra volt becsülhető, vagyis a külföldre kivitt orosz (magán) vagyonok értéke elérte az adott évi nemzeti jövedelem 67%-át. Nagyon leegyszerűsítetten fogalmazva: a rendszerváltás nyomán Magyarországra – az ország éves nemzeti jövedelméhez viszonyítva – évről évre egyre több külföldi tőke érkezett, míg Oroszországból évről évre egyre több hazai tőke menekült ki.

12.1. táblázat. A nettó külföldi vagyon értéke az éves nemzeti jövedelemhez viszonyítva, 2010

Ország	Százalék
Oroszország	67
Szlovénia	–57
Csehország	–63
Lengyelország	–71
Románia	–80
Szlovákia	–80
Bulgária	–125
Magyarország	–144

Megjegyzés: A pozitív érték tőkemenekülést, a negatív értékek tőkebeáramlást jelent.

Forrás: Piketty és szerzőtársai (2017: 7e ábra).

Egyébként az is megállapítható az idézett tanulmányból, hogy 2015-ben a magyar pozíció relatíve még mindig a legjobb volt, de a nettó vagyon értéke 144%-ról lecsökkent 100%-ra. Ebben az öt évben egyedül Szlovákia és Lengyelország pozíciója javult – mindenütt másutt a tőkemenekülés volt a domináns tendencia.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5421/#m1266peam3_5421 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5421/#m1266peam3_5421)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5421/#m1266peam3_5421)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.3. ábra. A nettó külföldi vagyon értéke az éves nemzeti jövedelemhez viszonyítva, 1990–2015

Megjegyzés: A pozitív érték tőkemenekülést, a negatív értékek tőkebeáramlást jelent. A hivatalos és a szerzők által becsült orosz adatok különbsége az offshore vagyonok figyelembevételéből származik.

És végül, de nem utolsósorban az a feltételezés is beigazolódott, hogy a privatizáció hatékony eszköze az egyéni vagyonfelhalmozásnak. Márpedig vagyonos osztály nélkül nincs kapitalista gazdaság, kapitalizmus nélkül nincs liberális demokrácia.

Természetesen a mából visszatekintve jobban látszik, hogy az a vagyon, ami de facto az egykori állampárt (vagy pártállam) tulajdonában volt, de jure sokkal bonyolultabb módon kapcsolódott az államhoz, mint az 1989/90 táján, az első privatizációs koncepciók kialakulása idején elgondolható volt. Nagyban különböztek ezek a vagyonelemek az eladhatóság tekintetében is – egyéb okok mellett amiatt, hogy mennyire voltak működőképes állapotban. Ezért az idők folyamán a magánosításhoz kapcsolódó feladatok egyre sokrétűbbekké váltak, és elkerülhetetlen volt a privatizációval kapcsolatos szabályok differenciálódása is. És persze három évtizednyi távlatból az is látható, hogy az egymást követő kormányoknak melyek voltak az elhibázott lépései, mit kellett volna másképpen tenni. Ez azonban csak afféle, „mi lett volna, ha...” kezdetű gondolati játék és nem bűnbakkeresés. Teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy ennyire komplex folyamatot – bármilyen más privatizációs stratégia és/vagy időzítés keretében – kompromisszumok, megtorpanások, kitérők és hibák nélkül meg lehetett volna valósítani.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5427/#m1266peam3_5427 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5427/#m1266peam3_5427)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5427/#m1266peam3_5427)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.4. ábra. A külföldi irányítású leányvállalatok részesedése a tényezőköltségen számított bruttó hozzáadott érték százalékában, 2015

Forrás: KSH.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_5430/#m1266peam3_5430 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_5430/#m1266peam3_5430)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_5430/#m1266peam3_5430)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.5. ábra. Az állami szektor részaránya a nemzetgazdaságban 2005-ben és 2016-ban

Forrás: IMF European Department (2019: 8).

A 12.5. ábra azt az egyébként közismert tényt igazolja, hogy az európai posztszocialista országokkal összevetve Magyarországon sokkal inkább visszaszorult az állami szektor, mint akár Lengyelországban vagy Szlovéniában (a szovjet utódállamokról nem is beszélve). Sőt az is látszik, hogy azokban az országokban, amelyek a fenti ábrán Magyarországtól jobbra helyezkednek el (vagyis ahol még kisebb az állami szektor), a magyar adathoz viszonyított különbség valójában nagyon kicsi: 2-3 százalékpont csupán.

1	Marx (1949: 225).
2	Nem a gazdasági értéke, inkább a szimbolikus értéke miatt jó példa erre a budapesti Vidámpark története. A rendszerváltás követően több koncepció is született a park privatizációjára (Szűcs, 2003: 287–288), de végül a széthúzó érdekek miatt semmi sem történt. 2013. október 1-én a park végleg bezárt, eszközeit elárverezték, széthordták, területét az Állatkert kapta meg. 2018-tól az Állatkert új néven (Holnemvolt Park) bizonyos játékokat tovább üzemeltetett.
3	Fontos, de ritkán hangsúlyozott tény, hogy a déli szomszéd ország szétesése hosszan elnyúló gazdasági válságot is eredményezett. Az utódállamok közül Szerbia, Bosznia, Montenegró és Macedónia GDP-je még 2008-ban sem érte el az 1989. évi szintet, Horvátországé is éppen, hogy meghaladta (EBRD Transition Report 2009).
4	Maddison adatai szerint 1989 és 2005 között a német gazdaság átlagos növekedési üteme (1 főre jutó GDP-ben mérve, változatlan áron) 1,0% volt, alacsonyabb, mint a megfelelő magyar adat (1,6%/év). A szerző számítása a http://www.ggdc.net/maddison/ honlapon található adatok alapján (2010. júl. 30-i letöltés).
5	Egy másik kutatócsapat, az Ernst & Young tanácsadó cégnél más módszerrel 1995 óta számít globalizációs indexet. A kereskedelmi nyitottság, a tőkemozgás, a technológiai és szellemi termékek kereskedelme, a munkaerő-áramlás, valamint a kulturális integráció mutatói alapján számított, 20 adatsorból összesített 2012. évi, 60 országra kiterjedő világrangsorban Magyarország a 9. volt (http://www.ey.com/Publication/vwLUAssets/Country_profile_of_Top_10_globalized_countries/$FILE/Country-profiles_top10_globalization.pdf).
6	http://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/digital-globalization-the-new-era-of-global-flows
7	Déli szomszédunknál még a 2000-es évek közepén is a vállalati vagyon 85%-a állami kézben volt (Lazić–Pešić, 2011).
8	Kornai (2005: 362).