Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.3.3. Mi lett a kisvállalkozókkal?

A hazai tőke lehetséges és kívánatos részarányáról már 1989-ben megoszlottak a vélemények (1.1.6.5.). Gábor R. István, Szelényi Iván, Kornai János és sokan mások az 1970-es évektől fokozatosan megerősödő második gazdaság gyorsuló térnyerésére számítottak. Abból indultak ki, hogy egy versenysemleges környezetben az állami tulajdon és a pártállami irányítás rendszerében csak megtűrt, az állami szférával sokszor szimbiózisban működő kisvállalkozások maguk alá fogják gyűrni az elkényelmesedett, rosszul szervezett állami vállalatokat. S ha ezt a folyamatot a szocialista ideológia nyűgétől megszabadított állam még tudatosan támogatja is, akkor ez a hazai nagytőke gyors térnyeréséhez fog vezetni.

5: Szelényi a szocialista vállalkozókról

2018 távlatából saját könyvéről és a benne foglalt gondolatmenetről Szelényi ezt nyilatkozta: „Írtam egy könyvet 1986-ban Szocialista vállalkozók címmel. A könyv a parasztmunkás vállalkozókat hozta fel példaként, és azt mondtam, kialakulóban van Magyarországon egy erősödő kispolgári réteg. A 80-as évek elején főleg a falura, az ottani fóliásokra gondoltam. Ennek vetett véget a rendszerváltás, amely megnyitotta a határokat, a fóliázó parasztoknak pedig a holland, dán, marokkói farmerekkel kellett versenyezniük.”1

Az 1989/90-es évek fordulóján, majd később, az ún. spontán privatizáció időszakában (3.2.1.) a fentiekhez hasonló gondolatmenetet fogalmazott meg számos politikai közíró és publicista is, akik azonban a második gazdaság kétségtelenül szerteágazó és sokszínű jelenségét összességében negatív módon ítélték meg. Náluk a hangsúly nem a vállalkozásra, hanem a vállalkozóra helyeződött. Azt firtatták, hogy „ki fia borja” a vállalkozó, párttag volt-e vagy szövetkezeti elnök. A fogalom ilyen negatív jelentésárnyalattal épült be a közbeszédbe is.

A külgazdasági folyamatokat közelebbről nyomon kísérő közgazdászok egy része viszont eleve szkeptikusabb volt a hazai vállalkozások fontossága tekintetében. Inotai András, Kádár Béla, Köves András és Nagy András – egymástól többé-kevésbé függetlenül – azt a következtetést vonta le saját kutatási eredményeiből, hogy Magyarország gazdasági felzárkózása elsősorban a transznacionális nagyvállalatokkal kiépítendő együttműködés alapján remélhető. Ők is úgy gondolták, hogy a második gazdaságban felhalmozott tőke csak az állami szférával szimbiózisban működve volt képes profittermelésre – önállóan nem. Ez az állítás különösen a mezőgazdaságban volt egyértelmű. Tipikusan ez jellemezte a termelőszövetkezetek mellett működő háztáji gazdaságok és a szövetkezetekhez kapcsolódó ipari melléküzemágak helyzetét. Az idő őket igazolta.

Elég gyorsan világossá vált, hogy a semmiből fokozatosan kinőtt hazai kisvállalkozások többsége a gazdaság más ágazataiban is csak a hiánygazdaság viszonyai között volt versenyképes. Amikor az import előtt álló adminisztratív akadályok leomlottak, az egykor oly sikeres ipari szövetkezetek, az éveken át sikeres gmk-k, a maszek zöldséges boltok és autószerelő műhelyek, melyek korábban mind „aranybányának” számítottak, egyszeriben életképtelennek vagy a lét és a nemlét határán billegő vállalkozásnak bizonyultak. Ezen a helyzeten a bankok sem tudtak sokat segíteni, mert ezen vállalkozások számára a növekedés tényleges korlátja az alacsony termelékenység és az alacsony profitabilitás volt.

Végeredményben a rendszerváltozás előtti kisvállalkozók közül csak nagyon keveseknek sikerült igazi nagyvállalkozóvá válni. Bojár Gábor, Minárovits János,2 Széles Gábor és Varga Mihály3 üzleti pályafutása inkább kivétel, mint fő szabály.

1	168 Óra, 2018. nov. 22.
2	Minárovits 1985-ben videotonos kollégáival alapította meg első számítástechnikai vállalkozását, a későbbi Albacomp cég elődjét.
3	A Varga által vezetett KÉSZ Csoport az ország egyik legnagyobb építőipari vállalkozásává nőtte ki magát, ő pedig a Top 150-es listán a 32. helyre került. A cég megalapozását egy 1981-ben létrehozott családi gmk-vállalkozás jelentette. Ez alakult át kisszövetkezetté, majd 1988-ban ebből lett a Könnyűszerkezet-építő és Szerelő Kft. A cégcsoport 2009-ben 1300 embernek adott munkát (NSZ, A 150 leggazdagabb Magyarországon, 2009. okt. 28.).