Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.4.5. Mi lett a földdel?

A rendszerváltást követően töretlenül folytatódott az egyéni gazdaságok számának csökkenése. A legfeltűnőbb folyamat a háztáji gazdálkodás visszaszorulása volt. 2018-ra már csak 418 ezer bejegyzett mezőgazdasági háztartás maradt. 2020-ban a hivatalos nyilvántartás szerint az őstermelők száma 300 ezer, a családi gazdálkodók száma 80 ezer volt.
 
12.13. ábra. Az egyéni gazdaságok számának alakulása, 1972–2016
Forrás: KSH (2020: 737).
 
Miután támogatási kérelmet csak 168 ezren adtak be az előző évben, a szaktárca szerint az aktívan gazdálkodók száma valójában nem érte el a 100 ezres határt sem.1 A megmaradók között a húzóerőt – Raskó György becslése szerint – 45-50 ezer család jelentette. Esetükben az átlagos birtokméret meghaladta a 40 hektárt, ami felette volt az uniós átlagnak. Ez tisztes jólétet biztosított, még az uniós támogatások nélkül is.2 Mintegy 1000-1500 sikeres családi gazdaság 1 Mrd Ft fölötti vagyonnal bírt. Az csak utólag vált világossá, hogy az esetek túlnyomó többségében az egykori tsz-vezetők voltak azok, akik – miután kiléptek a tsz-ből és önállókká váltak, de közben saját maguk számára kedvező üzleti megállapodásokat kötöttek a még továbbra is működő tsz-szel – képesek voltak nyugat-európai viszonylatban is komoly méretű, technikailag is jól felszerelt gazdaságok létrehozására. Ebben két körülménynek volt jelentősége. Egyfelől az, hogy jogszabályi úton zárt volt a verseny, vagyis külföldi vállalkozók és cégek nem tudtak betörni a magyar mezőgazdaságba, másfelől az 1945 előtti családi viszonyok álltak ismét „helyre”: az egykori kulákok leszármazottai előbb tsz-vezetők lettek, majd ezek a tsz-vezetők, akik sikeres agrárvállalkozásokat hoztak létre, 30-40 évvel a rendszerváltozás után gyermekeiknek adták át a stafétabotot.3 Ugyanakkor a falun, gazdálkodással foglalkozók 80%-a életképtelen, maximum 5-10 hektáros birtokokat művel, amelyek csak az EU földalapú támogatása (≈ 70 ezer Ft/hektár adómentesen) miatt léteznek egyáltalán.
A nagy agrárgazdaságok, pontosabban a jogi személyű vállalkozások, a hazai szántóterület 38%-át művelték, jellemzően bérleti formában. A 90-es évek végén ez még 60% volt, de miután a 2014-es földtörvény maximalizálta az egyes gazdasági társaságok kezében lévő birtokméretet – 1200, illetve 1800 hektár –, a „fölöst” sokan kivitték egyéni vállalkozásba.4 2019-ben a legnagyobb hazai földbirtokos családok 28-30 ezer hektárnyi, zömében bérelt földön gazdálkodtak. Mészáros Lőrincnek kb. 50 ezer hektár, Csányi Sándornak 40 ezer hektár bérelt föld állt rendelkezésre. Ezek a számok messze elmaradt a két világháború közötti magyarországi csúcsbirtokok nagyságától. Így például 1928-ban az Esterházy család hat férfi tagjának nevén több mint 190 ezer hektárnyi hitbizományi föld szerepelt.5 Mindezt érdemes összevetni a szántóterület országos adatával, ami 4,3 millió hektár.
Másfelől viszont igen jelentős földterületek maradtak osztatlan közös tulajdonban, ami nemcsak a „gazdátlan” földek művelésében volt akadály, de a körülöttük fekvő, már rendezett tulajdonú földbirtokok használatát is akadályozta. 2019-ben az ily módon érintett területek össznagyságát a kormányzat 2,5 millió hektárra becsülte (6.2.15.). A rendszerváltást követő három évtizedben tehát Magyarországon a mezőgazdasági birtokkoncentráció nem földvásárlással, hanem földbérléssel ment végbe. Ez nagyon hasonlított ahhoz, ami Nyugat-Európában történt. A föld forgalmát ugyanis nemcsak a különösen korlátozó magyar jogszabályok akadályozták (6.2.15.), de a kínálat is rugalmatlan volt, miután a földtulajdonosok a hosszú távú áremelkedésre várva nem is igen kínálták eladásra földjeiket. A bérleti forma sok esetben a gazdálkodók számára is kedvezőbb volt, hiszen így kisebb tőkebefektetéssel is növelhető volt a birtoknagyság. Ezen hatások eredményeképpen a földárak Magyarországon még 2015-ben is viszonylag alacsonyak voltak – sőt valójában a legalacsonyabbak a visegrádi négyekkel összehasonlítva.6
Emberileg az is érthető, hogy sokan elég gazdagnak érezték magukat ahhoz, hogy két évtizednyi önkizsákmányolás után energiáik és pénzük egy részét hobbiszintű tevékenységekre áldozzák. De nem ez volt az egyetlen szempont. Joggal és okkal lehetett számolni azzal, hogy hosszú távon a termőföld jó befektetésnek bizonyulhat, az EU-tól érkező támogatás pedig már rövid távon is pozitív cash-flow-t biztosít a földtulajdonosoknak.
Simicska Lajos, az egykori Fidesz-pénztárnok 2012-ben vágott bele a mezőgazdaságba, amikor a feleségével létrehozta a Hárskúti Mezőgazdasági Zrt.-t. Bár a cég már 200 hektárnyi földdel rendelkezhet a megkapott területalapú támogatásokból kiszámolva, Simicska 2013 júniusában vált igazi óriásbirtokossá, amikor bevásárolta magát a Mezort Zrt.-be (9.3.1.). A részvények feléért 250 M Ft-ot fizetett, a felesége pedig 111 milliót. A cég a leányvállalatai révén több mint 18 ezer hektárnyi területet birtokolt. (A bukás után a Mezort Zrt. a Mészáros család kezébe került.)
Mint már említettük, a földbiznisz egyik fő hajtóereje az EU-támogatásokhoz való hozzáférés lehetősége volt. Ángyán (2013) szerint az első 30 – 2011-ben legnagyobb támogatásban részesült – vállalat céghálóit visszabontva megállapítható volt, hogy a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezője 6 nagy tőkeérdekeltség volt. Ez az első 6 legnagyobb korporáció a közös agrárkasszából 2011-ben közel 14 Mrd Ft támogatáshoz jutott, amelyből a területalapú támogatások több mint 3,2 Mrd Ft-ot, a fejlesztési források pedig közel 10,7 Mrd-ot tettek ki. Az általuk használt, támogatott földterület – 56 911 Ft/ha 2011-es földalapú támogatással számolva – meghaladta az 58 ezer hektárt.
Ehhez képest több nagyságrenddel kisebb tétel volt az a pénz, amelyet a viszonylag gyorsan gazdagodó elit egy része abba fektetett, hogy vadászatra alkalmas erdőket vásároljon és/vagy bekerüljön az állami erdőgazdaságok vezetésébe. Kb. 50-60 ezer embert foglalt magában ez a kör. 1989 után ugyanis a vadászterületek többségét privatizálták, és átrajzolták a vadásztársaságok határait. E társaságok 10 évre szóló haszonbérleti szerződéseit 2017-ben újraosztották, majd ezt az új vadászati törvény 20 évre növelte.
Ismert vadász volt – például – az MSZP-hez köthető Medgyessy Péter miniszterelnök és Benedek Fülöp államtitkár. A Fidesz táborából rendszeresen vadászott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Kovács Zoltán kormányszóvivő, Lázár János kancelláriaminiszter, Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az üzletemberek közül Bige László, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás, Mészáros Lőrinc, Nyerges Zsolt, Orbán Gáspár, Tiborcz István stb.
 
12.10. táblázat. A legnagyobb hat agrárérdekeltség agrártámogatásai, 2011 (2011-es naptári év)
Agrárérdekeltség (cégháló) /személy (tulajdonos)
 
(1)
Agrártámogatások
(millió Ft)
(2)
Támogatott terület
(ezer ha)
 
(6)
 
Fajlagos támogatás
(ezer Ft/ha)
 
(5/6)
 
területalapú
(3)
 
beruházási (strukturális)
(4)
 
összesen
 
(5)
 
1. Csányi Sándor (Bonafarm-csoport)
943
3026
3969
16,84
235,7
2. Nyerges Zsolt–Simicska Lajos (Mezort-csoport)
823
2916
3739
14,70
254,4
3. Leisztinger Tamás (Forrás-csoport)
670
2006
2676
11,97
223,6
4. Mádl István
286
1193
1479
5,10
290,0
5. Dorogi Árpád (GSD-csoport)
429
721
1150
7,66
150,1
6. Delity József–Harsányi Zsol –Kárpáti László (Hód-Mezőgazda Zrt.)
118
809
927
2,10
441,6
Összesen
3269
10 676
13 940
58,37
–
Átlag
545
1778
2323
9,73
238,8
Megjegyzés: Nagyon hasonló eredmények adódtak a 2013-as EU-támogatások elemzése nyomán is. A Simicska–Nyerges-cégcsoport 5,2 Mrd Ft-ot, a Csányi-cégcsoport 5,0 Mrd Ft-ot, Leisztinger Tamás cégei 3,1 Mrd Ft-ot kaptak.7
Forrás: Ángyán (2013: 9).
 
Ángyán a fentieken túl még két fontos szempontra is felhívta a figyelmet: (i) a földet sok esetben az államtól vagy a kiszolgáltatott – pl. osztatlan közösben, hozzáférhetetlen tulajdonnal rendelkező – földtulajdonosoktól szinte ingyen meg lehet szerezni; (ii) ha a cégháló bevételeit egy – a cégcsoportot összefogó, adóparadicsomban alapított – offshore cégen keresztül lehet átfuttatni, akkor adózni sem igen kell.8
 
Mindenki ingatlanozik? Nagyjából az ezredfordulóra tehető az a pillanat, amikor a magyar nagyvállalkozók érdeklődése a vállalati privatizációk felől tömegesen az ingatlanpiac felé fordult. Innentől kezdve egyre többször lehetett arról hallani, olvasni, hogy a korábban vállalatalapításban, termelő cégek felvásárlásában érdekelt, sikeres magyar vállalkozók felhagytak a napi odafigyelést igénylő cégmenedzseléssel, helyette inkább ingatlanfejlesztési projekteken törik a fejüket. Még egy új kifejezést is szült a folyamat. „Ingatlanozom” – mondták önmagukról ezek az üzletemberek, ha azt kérdezték tőlük, hogy mivel foglalkoznak.9
Az ingatlanfejlesztési piacon kezdetben az osztrák és izraeli befektetők voltak a meghatározóak. Jelentős lökést adott a piacnak az a tény, hogy a rendszerváltás után sok egykori „disszidens” visszatért Budapestre, és kész volt arra, hogy jó minőségű lakást vagy – vállalkozás céljára – irodát vásároljon. Ezt a folyamatot erősítette, hogy 1996-tól külföldi magánszemélyek is vásárolhattak legális módon ingatlanokat. További lökést jelentett, hogy 1999-ben megváltozott a német nyílt végű befektetési alapok szabályozása, így lehetőséget kaptak arra, hogy Kelet-Európában is vásároljanak ingatlanportfóliót. Ez felhajtotta az ingatlanárakat.
 
9: Cégnek látszik, de ingatlan
Mint az utólag rekonstruálható, az ötletgazda Székely Péter és az akkor már privatizált Transelektro külkereskedelmi vállalat menedzsmentje volt (3.5.2.). Hogy lebontsák, megvették a csődbe ment Ganz Danubius Hajó- és Darugyár egyik üzemét, és egy izraeli befektetővel hozzáláttak a Duna Plaza felépítéséhez.10 Az 1994–96 között felépült komplexum nemcsak Magyarország, de a posztszocialista Kelet-Európa első nagy bevásárlóközpontja volt. Ezt csak pár hónapos lemaradással követte a Pólus Center, Demján Sándor első nagy befektetése. Évekkel később, de még mindig az elsők között, 1999-ben jelent meg az ingatlanpiacon a – többszöri sikertelen kísérlet után – 1999-ben privatizált Autóker Rt., az 1949-ben alapított autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó cég jogutóda. Ekkor már jól ismert volt, hogy a cég egyetlen értéke a birtokában lévő ingatlanállomány, miután 1990–94 között több külföldi befektetői csoport is próbálkozott a cég megvásárlásával, s ezek a tranzakciók igen nagy visszhangot váltottak ki.
Hasonlóképpen ingatlanbiznisz lett az egykori Budai Hengermalom Vállalatból is. Kezdettől fogva mindenki tudta, hogy ebben a cégben az egyetlen igazi érték a Duna-parti 10 ezer négyzetméteres szabad földterület. 1994-ben a Postabank nyújtott 368 M Ft-os hitelt a korábbi MSZP- pártpénztárnok, Máté László cégének, hogy privatizálhassa a malmot. Később a bank a cég részvényeit visszavásárolta, majd 2000-ben egy Fidesz-közeli vállalkozásnak adta el, amelyik az MFB hitelét vette igénybe a vásárláshoz.11
Sokszor olyan cégek megszerzése mögött is ingatlanfejlesztési szándékok húzódtak, amelyek neve alapján a közvélemény erre nem is gondolhatott. Példa erre az állami vagyonkezelők portfóliójából csak 2005-ben kikerült Temperáltvízű Halszaporító és Kereskedelmi Kft. (Tehag), amelyet egy stróman cég közbeiktatásával Széles Gábor szerzett meg.12 Ez a cég azután a hozzátartozó hat százhalombattai tóegység partján komoly ingatlanfejlesztésbe kezdett.
A patinás történelmi múlttal rendelkező Mahart Magyar Hajózási Vállalat privatizációja is jó példa arra, hogy egy közlekedési-szállítási vállalat értéke miként zsugorodik az eredeti érték töredékére, miközben a céghez tartozó ingatlanok – az adott esetben leginkább a kikötők – egyre növekvő értéket képviseltek (6.13.).
 
És a végeredmény: A 100 leggazdagabb magyar 2010. évi listáján az első 20 helyezett között 9 olyan nagyvállalkozó található, akiket az összeállítók az „ingatlanfejlesztés”, az „ingatlanbefektetés”, „ingatlankezelés” vagy az „ingatlanhasznosítás” kategóriába soroltak. Íme a nevek: Demján Sándor (1.), Várszegi Gábor (3.), Széles Gábor (5.), Veres Tibor (6.). Kovács Gábor (10.), Futó Péter (11.), Lakatos Péter–Sinkó Ottó (16.) és Spéder Zoltán (18.).13
 
10: Egy tőzsdei cégből is csak az ingatlan maradt meg
(Domus Áruház, 1974–2012)
A hazai áruházi bútorkereskedelem alapjainak lerakása a Domus jogelődjének, a Bútorért Vállalatnak a nevéhez fűződik.14 A Bútorért teremtette meg a kulturált bútorkereskedelem alapjait azzal, hogy a budapesti Domus Áruházat Közép-Európa legnagyobb lakberendezési áruházaként indította útjára 1974-ben, majd kiépítette az országos hálózatot. A Domus név választásával és egy 16 tagú, új hálózat kiépítésével a céget az ország akkor legnagyobb és legismertebb áruházi láncává tette. A rendszerváltás előtt a magyarországi bútorkereskedelem lényegében egybeforrott a Domus névvel, amely éppoly közismert volt, mint a Keravill, a Skála vagy a Centrum-áruházlánc.
A Bútorért Vállalatot 1982-ben két hasonló forgalmú és profilú társaságra, a Bútorker Vállalatra (későbbi nevén: Royal Rt.), valamint a Domus Lakberendezési Áruház Vállalatra osztották.
A Domus 1991 júniusában alakult társasággá, 1663 Mrd Ft jegyzett tőkével. Fő tulajdonosa 1993 júliusára a Várszegi Gábor által tulajdonolt Fotex Rt. lett, amely 1991 decemberében 100 M Ft-ért megvásárolta a Banque Indosuez 6,12%-os pakettjét, azután pedig (1992 januárjában és 1993 júliusában) 15%, majd 30%-os csomagot vett az ÁVÜ-től (245 M, illetőleg 500 M Ft-ért). Az 1993. decemberi tőzsdei forgalombahozatal, majd az 1994. októberi dolgozói részvényértékesítés (az alkalmazottak 205 M Ft névértékű részvénycsomagot vettek kárpótlási jegyekért, az előző évi nyilvános kibocsátás árfolyamának felén) után az állami tulajdon minimálisra csökkent. A céget 1991 októberében holdinggá alakították: az üzleteket 8 egyszemélyes Domus-tulajdonú kft.-be szervezték. 1993–95-ben további 8, korábban külső partnerekkel együtt birtokolt, vidéki Domus-áruházakat üzemeltető kiskereskedelmi kft.-ben szereztek többségi, majd kizárólagos tulajdont. 1994 decemberében a kiskereskedelmi kft.-ket (11-et) összevonták a Domus-Lánc Kft.-be. 1997 januárjától a két nagykereskedelmi kft.-t is egyesítették, majd az így létrejövő Domus Nagykereskedelmi Kft.-t a következő nagy átalakításkor (1998. december) az egy-egy áruházat üzemeltető Borsod Domus és Zala Domus Kft.-vel, továbbá az 1996 áprilisában alapított, hat Győr-Moson-Sopron megyei boltot működtető Domus Kontúr Kft.-vel együtt szintén beolvasztották a Domus-Lánc Kft.-be. A fogyasztás stagnálása és az olcsóbb termékeket kínáló versenytársak kihívása miatt a társaság 1997 óta kínálatának szélesítésével – például alacsonyabb árfekvésű cikkek révén – próbált helytállni az élesedő versenyben. 1998 augusztusában exkluzív kínálattal nyitott új áruházat a budapesti Duna Plazában. Az 1998. áprilisi éves közgyűlésen új nagytulajdonos jelentkezett: a Kajmán-szigeteken bejegyzett Discover Europe Investments nevű befektetési alap, amely 1999 végére 23%-ra növelte részesedését a cégben.
Számos átrendeződés után a lánc áruházai sorra megszűntek, utoljára maradt az első – budapesti – áruház. Ez 2011 augusztusában zárta be kapuit. Az ingatlant Várszegi ingatlankezelő cége, a Fotex-csoport ingatlanjainak kiadását és hasznosítását végző Sigma Portfóliókezelő és Ingatlantanácsadó Kft. ezt követően még hosszú ideig nem tudta semmilyen módon hasznosítani: üresen állt.
 
Azt a tényt, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége 2008-ban éppen Futó Pétert választotta meg elnökének, és Futó 18 évi elnökség után annak a Széles Gábornak lett az utóda, aki egész életét a feldolgozóiparban töltötte menedzserként és tulajdonosként, akár a váltás szimbolikus jelzésének is tekinthetjük. Egy Futó Péter által adott interjú világosan jelzi a problémákat. Futó olyan piaci szegmenset keresett, ahonnan – mint mondja – a multik nem tudják kiszorítani.
 
11: Cukrászból ingatlanfejlesztő
Az ingatlanbiznisz vonzását jól illusztrálja az ország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cégcsoportját vezető Futó Péter okfejtése, amit egy hosszabb interjú során adott elő. Futó egyébként eredeti szakmáját tekintve matematikus, és csak ezt követően szállt be az édességgyártásba. Mint alább rögtön kiderül, a matematikának is volt szerepe üzleti pályájának alakításában.
„A Fundy Kft.-t 27 milliós tőkével alapítottam 1989-ben, 10 év alatt reálértéken 200-szorosra nőtt a forgalma. 1999-ben nagyon jó áron értékesítettem, s beszálltam az ingatlanfejlesztésbe. [...] 1994-től az élelmiszer-feldolgozók szövetségének alelnöke, majd elnöke voltam, tehát jól átláttam a piacot. Rájöttem, milyen egyenlőtlen küzdelem folyik az élelmiszer-feldolgozók és az élelmiszer-kereskedők között. Azt is láttam, hogy nincs esély ennek megváltoztatására, hiszen óriási multi cégek voltak a másik oldalon.15 Ezért olyan területet kerestem, ahol a multik nem tudnak kiszorítani, ahol nem leszek „kis maszek” az óriások között, pedig akkor már a Fundynak 5 országban volt gyára, s többmilliárdot ért el az éves forgalma. De a Nestlé 1000-szer akkora volt, a Suchard 500-szor, a Stollwerck meg 100-szor nagyobb. Ekkora hátrányt soha nem lehet behozni. Ráadásul, a másik oldalon a vevőink is óriási multik voltak, akik ugyancsak diktáltak. A Fundyt fénykorában tudtam eladni. Azóta látom, mennyire igazam volt: az élelmiszer-feldolgozás ma 1–2%-os forgalomarányos profittal dolgozik. [...] 1992–93 fordulóján felvásároltam a népművészeti vállalatot, a Folkart Rt.-t, de pár hónap alatt megértettem, hogy ez a vállalat soha nem hoz majd profitot a népművészeti áruk kereskedelméből. Az üzletek jelentős részét megvásároltuk az önkormányzatoktól, s ahol ez nem volt lehetséges, ott a bérleti jogokat értékesítettük. Ekkor megtanultam az ingatlan-bérbeadás, -hasznosítás csínját-bínját.”16
 
De vajon miért gondolta Futó, hogy éppen az ingatlanfejlesztés az a szektor, ahonnan a multik nem tudják kiszorítani? Bár Futó erre még csak nem is utal, a válasz elég nyilvánvaló. Az ingatlanfejlesztéshez szükséges kiinduló pontok – az építésre alkalmas teljek jórészt és az építkezés megindításához szükséges engedélyek kizárólagosan – az állami és önkormányzati hatóságok kezében vannak. Egy jó kapcsolatokkal rendelkező magyar vállalkozó a magyar hatóságokkal való alkuban előnyösebb helyzetben van, mint a külföldi cégek. Például az átminősítéseknél. Miután az állam a termőfölddel való gazdálkodás terén is mesterséges eszközökkel hozta monopolhelyzetbe önmagát, a magyar hivatalokon és a magyar hivatalnokokon múlik, hogy sikerül-e néhány tollvonással természetvédelmi területből szántóföldet csinálni, majd azt ingyen – vagy majdnem ingyen – kivonni a művelésből és más formában, ipari parkként, építési telekként értékesíteni.17 Különösen felértékeli a „hazai” befektetők helyzetét az a tény, hogy a földdel kapcsolatos tranzakcióknál a törvények előnyben részesítik a helyben lakókat, akik – értelemszerűen – nemigen lehetnek intézményi vagy külföldi illetőségű magánbefektetők.
 
 
Tehát ez az a piaci szegmens, amely a helyismeret miatt valójában védett piac, ahol nem kell nap nap után a világpiaci versenytársakkal küzdeni. De ha nem lesznek követői annak a vállalkozói nemzedéknek, amelyik a 90-es évek első felében a termelői szféra privatizációjában alapozta meg a vagyonát, és minden magyar vállalkozó a viszonylagosan könnyebb terepet, az ingatlanbefektetést választja, akkor nagyon nehéz lesz gyors ütemű és fenntartható növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot. Elvileg is tudható, de a 2005 és 2011 közötti időszak adatai tényszerűen is mutatják, hogy az ingatlanfejlesztés erősen ciklikus ágazat. Amikor Magyarországon is kipukkadt az ingatlanlufi, drámai visszaesés indult be; az építőipar teljesítménye fél évtized alatt közel a felére esett vissza.
 
12.15. ábra. Az építőipart az ingatlanpiac alakulása ingadoztatja, 2001–2016
 
Az is nagy gond, hogy az ingatlanozás, mint vállalkozói stratégia, eleve a magyar nagyvállalkozók és az állami, illetve önkormányzati szervezetek folyamatos üzleti alkuit feltételezi. Erről pedig a közvélemény azt gondolja – és nem is alaptalanul –, hogy éppen ez az összefonódás a korrupció melegágya (9. fejezet).
Amikor a hazai közép- és nagyvállalkozók jelentős része az ingatlanpiac felé vette az irányt, még nem tudhatta, hogy 2008-ban mekkora változás fog történni. Az Egyesült Államokból 2007 nyarán kiindult pénzügyi válság alig egy év alatt átterjedt az euróövezetre, majd Magyarországra is. Ennek nyomán a hazai ingatlanpiac minden szegmense összeomlott. Különösen súlyosan érintette a válság azokat, akik svájci frankban felvett hitelekből finanszírozták ingatlanügyleteiket.18
Az ingatlanpiac csak 2015/16 fordulóján élénkült meg. Ekkor újabb szereplők fordultak a piac felé, például a korábban rendkívül sikeres szállítmányozási vállalkozó, Wáberer György, aki nemzetközi léptékkel mérve is jelentős kamioncégétől úgy vált meg, hogy bevezette a tőzsdére, és a kapott vételár egy részét ingatlanokba forgatta át.19 Ugyanakkor más hazai befektetők az ingatlanpiac megélénkülését arra használták fel, hogy tőkeerős külföldi befektetőknek adják el, amit felépítettek. Ennek volt fontos példája, amikor 2018 szeptemberében S. Nagy Sándor és Kenyeres Sándor a Mammut-1 és Mammut–2 alapító tulajdonosai kiszálltak az érintett cégekből, és 254 M € (≈ 82,6 Mrd Ft) ellenében átadták a helyüket egy dél-afrikai ingatlanbefektető csoportnak.
 
12: Jellinek Dániel, aki csak használt ingatlanokat vett
A 2020-as évek elején a Jellinek Dániel által alapított Indotek-ingatlancsoport lett az ágazat 2. legnagyobb cége (a Wing-csoport után). Jellinek szinte minden üzletét a magánszektor szereplőivel kötötte – a magyar államtól közvetlenül semmit sem vásárolt. 2020 végén már 14 vidéki bevásárlóközpontjuk volt, az övéké volt a budapesti Duna Plaza, a Corvin Plaza, a Csepel Plaza és az Újbuda Center. Két budapesti és két vidéki szállodájuk is volt (Sofitel és Gellért, illetve a harkányi Thermal hotel és a balatonvilágosi Club Aliga), továbbá az idegenforgalmi portfólió része volt a balatonfüredi kikötő is. Ugyancsak a cégcsoport tulajdonában volt több mint 30 irodaház, valamint 100 raktár, csarnok és logisztikai park. A cégcsoport, amely mögött részben amerikai befektetők álltak, intenzíven terjeszkedett Lengyelországban, Horvátországban, Görögországban és a Nyugat-Balkánon is. 2021-en Jellinek a Forbes listáján a 11. helyen állt 140 Mrd Ft-os vagyonával.20
 
1 www.napi.hu 2020. dec. 24.
2 2004-től többféle jogcímen is jelentős uniós támogatás járt: földalapú támogatás, állattartási támogatás, hizlalási támogatás, állatjóléti támogatás, agrár-környezetgazdálkodási program stb. Az EU 2015-től új szabályokat léptetett életbe, amelyek szerint 1200 hektár felett nem jár a területalapú támogatás. Ennek hatására a nagy gazdaságok elkezdtek osztódni. A tulajdonosi szerkezet nem változott, viszont a földterületeket több cég között osztották meg úgy, hogy társaságonként 1200 hektárnál kisebb legyen a termőföldek összterülete.
3 Raskó György visszaemlékezése a Klubrádió „Szabadság, elvtársak” c. műsorában, 2019. június 14-én.
4 Lásd Raskó György nyilatkozatát (https://24.hu/kozelet/2018/08/08/rasko-gyorgy-az-orbani-autokracia-egyenesen-halad-egy-uj-rendszervaltas-fele/).
5 Athenaeum Közgazdasági Enciklopédia, II, 751–754. hasáb.
6 A hektáronkénti termőföld átlagára Magyarországon 2934 € volt, szemben a 8641 €-s lengyel árral (Sőreg és szerzőtársai, 2015).
7 http://vastagbor.blog.hu/2014/03/25/a_zoldbarok_viszik_az_agartamogatasokat_is
8 Az idézett helyen Ángyán név szerint említi Csányi Sándor Szingapúrban bejegyzett agrárcégeinek példáját (id. mű: 9).
9 A Népszabadság 2009. évi A 150 leggazdagabb magyar kiadványát készítő Opten Kft. saját cégadatbázisa alapján úgy becsülte, hogy a 150 topvállalkozó vagyonában az ingatlanszektor súlyozott átlaga közel 20%, ami már jelentős arány volt a feldolgozóipar 58%-os súlyához képest.
10 Jehuda Oferről van szó (11.3.3.) (http://index.hu/gazdasag/magyar/izrbf071212/).
11 http://atlatszo.hu/2012/07/12/nyergesek-elso-milliardja-ii-partkasszatol-partkasszaig-vandorolt-a-budai-malom/; MaNcs, 1999. ápr. 22.
12 HVG, 2005. dec. 10., 2010. aug. 28.
13 A Napi Gazdaság kiadása, szerk.: Szakonyi Péter.
14 http://fn.hir24.hu/velemeny/2001/01/22/domus/?action=PrintPage
15 Érdekes módon ugyanerről a felismeréséről számolt be egy 2018-as interjúban Parragh László, aki olasz csempék importjából gazdagodott meg közvetlenül a rendszerváltás után: „A lelkem hasadt bele, amikor rájöttem: nem lesz elég tőkeerőm és befolyásom, hogy az OBI-val vagy a Baumaxszal versenyezzek. Megszüntettem a tevékenységet, de a céget nem.” Ekkor lépett át Parragh is az ingatlanbizniszbe, illetve a politikába, és ezen keresztül lett a Mol IG-tagja (HVG, 2018. máj. 3., 66).
16 Manager Magazin, 2008. 2. szám. A „Fundy” elnevezés egyszerre rövidítés és szójáték: FUtó caNDY.
17 Szélsőséges példája volt ennek, ahogyan a Borkai Zsolt győri polgármester baráti köréhez tartozó Rákosfalvy Zoltán felvásárolt bizonyos városszéli szántókat, majd azokat ipari területté minősíttette át, és végül egy cégláncolaton keresztül az Audi számára értékesítette. Ellenszolgáltatásként Borkai és családtagjai különféle nagy értékű inganokhoz jutottak Rákosfalvy baráti körén keresztül.
18 2008 októberének első napjaiban, amikor a globális pénzügyi válság elérte Magyarországot is, ismét a Valutaalap volt a mintegy 20 Mrd €-nyi Magyarországnak nyújtott gyorshitel fő szervezője és egyben legnagyobb hitelnyújtója (10,5 Mrd SDR). Mint korábban is, ez a hitelcsomag is reformokhoz volt kötve.
19 A HVG-nek adott interjújában (2017. júl. 7.) Wáberer meg is erősítette, hogy a jövőben „ingatlanozni” fog. Wáberer döntését az élet igazolta: azt követően, hogy a cég részvényeit 2017. júliusában 5100 forinton vezették be a magyar tőzsdére, az árfolyam folyamatosan csak lefelé ment, a Waberer’s részvényei értékük 79,4 százalékát veszítették el 2019 közepére (3.6.2.6.). 2020 folyamán azonban Wáberer elkezdte visszavásárolni a cég részvényeit a külföldi többségi befektetőtől, majd 2022 végén a Tiborcz István tulajdonában lévő BDPST Equity 26,8% százalékos részesedést szerzett a Waberer’s-ben, miután megvásárolta a korábban Mike Ferenc tulajdonában lévő MHB Optimumot.
20 Jellinek üzleti pályafutásának részletes bemutatását lásd a Forbes magazin 2021. évi februári számában.
Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Adózás

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave