Laki Mihály és Szalai Júlia újabb kutatásaiból úgy tűnik,1 hogy az első nagy privatizációs hullám lezárulta után, a 2000-es évek elején új magyar vállalkozói nemzedék emelkedett ki az átlagból. Legfontosabb közös ismérvük, hogy tanulásuk és tapasztalatszerzésük fő terepe a külföldi környezet volt. Ezzel természetesen együtt jár a nyelvtudás, a nyugati világ ismerete és az, hogy egy létező piaci világot tudhattak maguk körül, annak réseiben építették fel a maguk vállalkozásait, tudatosan úgy választva meg a területet, hogy várhatóan hosszú időre ne kerüljenek megvívhatatlan versenyhelyzetbe a külföldi társakkal. A tulajdoni struktúrát adottnak tekintették és igyekeztek alkalmazkodni hozzá. Sokan közülük családi vállalkozások működtetői – szinkronban a nyugati trenddel –, ahol különösebb nehézségek nélkül már át is vették vagy hamarosan át fogják a vezetést. A hátteret ehhez a család szűk kapcsolati rendszerében teremtik meg, amiben nagy szerepe van a meggyengült bizalmi struktúrának. Vagyis nem bíznak másban, csak a közvetlen közelükben lévő rokonságban. Bár a kultúra iránt ők is érdeklődnek, nem szeretnének vállalkozóként látványos szereplői lenni a kultúratámogatásnak. Távol tartják magukat a politikától és a sporttól is.