Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

12.5.5. Mi lett a nagyvállalatokkal?

Az egykori kiemelt nagyvállatok (1.2. táblázat) túlnyomó többsége, 49-ből 37, felaprózódott, eltűnt. Helyüket új cégek foglalták el a piacon, melyek közül a sikeresek gyors ütemben gyarapították eszközeiket, tőkéjüket. Pitti (2005) is hasonló következtetésre jutott a nem pénzügyi társaságok 2003-as mérlegadatainak számszerű elemzése nyomán:

„Kutatásaink szerint 42-44%-os súlya van a volt állami vagyon privatizációjának; 30-32%-ot tesznek ki az előzmény nélküli új vállalkozásalapítások [...]. A tulajdoni arányok ezredforduló utáni évekre jellemző változásaiban mind markánsabb szerephez jutnak az új tulajdonosok (alaptőke-emelés útján megvalósuló – M. P.) eredmény-visszaforgató döntései.”1

Magyarországon tehát a szocializmusból örökölt óriásvállalatok, különösen a „kemény mag” privatizációja – mint ahogyan ezt az előző fejezetben (10.4.) már egyszer kifejtettük, és most a 12.20B táblázatban és adatokkal is illusztráltunk – valójában csak előkészítője, szálláscsinálója volt az új beruházásokra készülő külföldi tőkének.

Ha az egész posztszocialista régióra próbálunk általános törvényszerűséget megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy ahol voltak sikeres, nagy privatizációs tranzakciók, ott ezt követően háromszor-ötször annyi „friss” tőke érkezett zöldmezős, új beruházás formájában. De ha gyanúsan sokszor kudarcba fulladt vagy korrupciógyanúsnak tűnt az egykori állami nagyvállalatok értékesítése, ha érzékelhető kockázata volt annak, hogy az ország élén álló totalitárius-autokratikus vezető kénye-kedve szerint bármikor visszaállamosíthat vagy különadóval sújthat egy már privatizált céget, akkor a külföldi tőkének a zöldmezős beruházásokhoz sem igazán volt bizalma (lásd Oroszország, Ukrajna, Belarusz). Ennek pedig elkerülhetetlenül az lett a következménye, hogy a nem állami, magánvagyon egészen szélsőséges módon néhány hazai befektetői csoport vagy magánszemély – azaz oligarchák – kezében koncentrálódott, akik azután a zöldmezős beruházások lehetőségét is megkaparintották. Így végeredményben sokkal kisebb tér nyílott a versengésre, mintha az öt kontinens transznacionális vállalatai egymással kerültek volna konkurenciaharcba egy-egy nemzeti piacon.2

A fentiekkel nem áll ellentétben, de fontos megjegyezni, hogy a hat legnagyobb magyar nem pénzügyi vállalkozás közül háromban még 2010-ben is jelentős arányban érvényesült az állami befolyás, vagyis szó nincs arról, hogy minden tényleges gazdasági hatalom Magyarországon a multinacionális vállalkozások kezébe került volna.

12.20.A táblázat. A legnagyobb magyar vállalatok listája a privatizáció lezárultával, 2010

Cégnév	Árbevétel	Eredmény	Saját tőke	Létszám	Export	Állami tulajdon aránya
	szerinti helyezés					%
Mol	1.	5.	1.	2.	1.	22
Audi Hungária	2.	2.	2.	17.	2.	0
Magyar Telekom	10.	7.	4.	8.	27.	0
Richter	21.	8.	9.	9.	12.	25
MVM	13.	19.	5.	11.	49.	100

Megjegyzés: A dőlt betűvel megjelölt cégekben nagyon erősen érvényesült az állami befolyás.

Forrás: HVG, 2011. júl. 23., 56. és saját gyűjtés.

12.20.B táblázat. A legnagyobb magyar vállalatok listája a privatizáció lezárultával, 2019

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_6004/#m1266peam3_6004 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_6004/#m1266peam3_6004)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_6004/#m1266peam3_6004)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Megjegyzés: Csak hozzáadott érték szerint, pénzintézetek nélkül.

Forrás: HVG, 2020. nov. 12., 74.

Pitti (2005: 40).

Jellemző példája volt az efféle populizmusnak, amikor a 2012-es oroszországi elnökválasztási kampányban Putyin kijelentette: a hatalom fontolóra veszi, hogy a folyamat „különösen aktív részvevőivel” az állam egyszeri, nagyobb összeget – afféle megváltást – fizetettet a költségvetésbe. Hogy kik a „különösen aktív résztvevők”, továbbá kik és minek alapján döntik majd el, hogy ki tartozik közéjük, azt éppúgy balladai homály lengte körül, mint azt, hogy az érintetteknek mennyit kell majd fizetniük (Gereben, 2012; www.portfolio.hu, 2012. márc. 31.).