Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

8.6.2. Tanácsadók halállistája, 2010

Ahogy lassult a privatizációs folyamat, úgy nőtt az üzleti szféra és a közvélemény érdeklődése azon tanácsadási ügyletek iránt, melynek nem a privatizációs szervezet, hanem a portfólióba tartozó 2-300 cég volt a megrendelője. Ezt az érdeklődést használta ki a 2. Orbán-kormány, amely hatalomra kerülését követően az MNV Zrt.-n keresztül bekérette azon tanácsadók listáját, akik 2002 és 2010 között a portfólióba tartozó cégektől megbízást kaptak.1 A lista közvetett módon Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos megrendelése alapján készült. Mint azt a sajtó hamar kiderítette,2 az üzleti zsargonban csak „halállista”-ként emlegetett névsor valójában csak 85 cég adatait firtatta, kivétel nélkül olyan cégekét, amelyek közvetve vagy közvetlenül Gyurcsány Ferenchez, Bajnai Gordonhoz,3 az MSZP-hez, illetve az SZDSZ egyes vezetőihez voltak vagy lehettek köthetők. A lekérdezés végeredményét, egy közel 2 ezer tételből álló listát, mely tartalmazta a feladatleírásokat, a szerződéses és a kifizetett összegeket is, az MNV Zrt. saját honlapján nyilvánosságra hozta.

A bekért adatok döntően – lényegében az üvegzsebtörvény keretében amúgy is közzéteendő – semmitmondó információk. Az egyetlen lényeges kivétel volt ez alól az, hogy az állami cégeknek nyilatkozniuk kellett arról is: a szereplőkkel kötött szerződéseket személy szerint ki írta alá állami részről.

A céglista két részre osztható. Az első 52 cég vegyes merítés, láthatóan némiképp esetlegesen, de meghatározott körre utazva rakták össze, az utolsó 33-at Gyurcsány Ferenc személye kapcsolja össze. A listára tett cégek többsége ugyan szerepelt már a sajtóban, akár tulajdonosa, akár egyes megbízásai kapcsán, és több olyan is akad, mely a médiában „gyanúsként” bemutatott ügyben tűnt fel, de – legalábbis az Index gyors ellenőrzése szerint – hivatalos eljárás állami megrendelésekkel összefüggésben egyik ellen sem indult. Különös, hogy a big four-ként emlegetett négy nemzetközi könyvvizsgáló közül – bár mindegyiknek vannak komoly állami megrendelései – csak a korábban Simor András, majd Oszkó Péter vezette Deloitte került a listára. Szerepeltek a névsorban volt kormányzati kommunikátorok – Braun Róbert, Szigetvári Viktor és Batiz András – cégei. Listára került több más kommunikációs cég is, a Café Csoport például nyolc céggel is képviselteti magát, ugyanakkor a Political Capital Kft. szerepel a névsorban, de a cégcsoport többi tagja nem. Érdekesség, hogy nem szerepeltek az adatkérésben olyan társaságok, melyeket például a már több büntetőeljárás keretében vizsgált BKV bízott meg. Szerepel viszont olyan cég is, amely már 2002 előtt, tehát az előző Orbán-kormány alatt is komoly állami megrendeléseket kapott, így például a Welt 2000, amely egyebek között a Széchenyi-terv monitorozására fejlesztett rendszert.

A hatást mutatja, hogy üzleti körökben nyomban elterjedt a hír, a listához informálisan, de direkt utasításként „csatolták is fentről”, hogy a felsorolt cégek tiltólistán vannak, sőt, meg kell vizsgálni az esetleges érvényes szerződéseik felbontásának lehetőségét.

A 2010. július 13-án kelt körlevelet már az új vezérigazgató, Horváth Gergely Domokos írta alá.

www.index.hu, 2010. július 15. és 16. Itt olvasható az adatkérő levél teljes szövege is.

Bár ezen a listán már nem szerepelt, ilyen cég volt – például – a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft., amely 1988 májusában alakult, és ahol Gyurcsány Ferencen kívül olyan későbbi „nagy nevek” dolgoztak, mint Bajnai Gordon és édesapja, Kerékgyártó István, ifj. Komlós János, Küllői Péter, Áldott Zoltán, Tatai Ilona stb. A Creditum alapítói között szerepelt az Általános Vállalkozási Bank és a Kisvállalkozási Bank is – vagyis két állami pénzintézet és egy takarékszövetkezet is (MN, 2013. jún. 27.; Heti Válasz, 2013. szept. 5.). A Creditum számtalan üzletben volt érdekelt: tulajdoni része volt az Ingatlanbankban, szakszervezeti ingatlanok vagyonértékelését végezte, szerepet vállalt az esztergomi bazilika borpincéjének értékesítésében stb. Benne volt a Mogürt és a SZÜV privatizációjában is. 1992-ben a cég ketté vált, és a menedzsment egyik fele német tőkéből megalapította az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt.-t.

Jobboldali portálokon keringő információk szerint a Creditumot tulajdonosai 1995-ben fantomizálták. (Ekkor már sem Gyurcsány, sem Bajnai nem dolgozott a cégben.) A cég eltüntetésének az volt az előzménye, hogy a budapesti Péterfy Sándor utcai kórház 1989-ben felhatalmazta a Creditumot, hogy bizományosként értékesítse Madách téri rendelőintézetét. Az adásvételi szerződést 1990 februárjában kötötték meg, ezután a kórház 42,5 M Ft bizományosi díjat utalt át a Creditum számlájára. A szerződést azonban a főváros nem hagyta jóvá, így a kórház az átutalt pénz visszafizetését kérte a cégtől. A kft. azonban nem fizetett, és emiatt beperelték. A kórház 1997-ben kezdeményezte a Creditum felszámolását. Állítólag 1995-ben, az elsőfokú elmarasztaló ítélet után a Creditum tulajdonosa eladta a céget egy magánszemélynek. 1996 decemberében a cég továbbvándorolt, és két iraki állampolgár, Seryan J. Faraj és Magid Ali Khdir birtokába került. Ekkor a Creditum végleg eltűnt, kamataival együtt mintegy 200 M Ft-os forintos adósságot hagyva hátra (http://www.polgarportal.hu/civilosszefogas/cof/1194-bajnai-kilenc-hazugsaga).