Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

8.8.6. Az Országgyűlés és a pártok felelőssége

A Tocsik-botrány (9.5.5.) hozta felszínre azt a problémát is, hogy az Országgyűlés és általában a politikai pártok nem gyakorolnak hatékony ellenőrzést az állami vagyonkezelő szervezetek felett. A privatizációs törvények egymást követő hullámainak ismertetése során már szó esett arról az igényről, hogy az ÁVÜ (illetve utódszervezetei) kerüljenek közvetlen parlamenti irányítás alá. Igyekeztünk meggyőző érveket felsorolni amellett, hogy ez képtelenség – a folyamatos döntéshozatalt a honatyák nem tudják ellenőrizni.1 Említettük, hogy ha megvalósult volna az az elképzelés, hogy az állami privatizációs intézmények vezetőit az Országgyűlés nevezi ki – és nem a kormány, mint ahogyan történik –, akkor az kezelhetetlen konfliktusokhoz vezetett volna. Jó példa erre az MNB vagy az ügyészség irányítása kapcsán zajló, több kormányzati cikluson is átívelő vita.

A privatizációs folyamat elveinek meghatározása és a privatizációs döntések utólagos ellenőrzése viszont indokolt, s erre a törvényes lehetőségek 1990 óta fennállnak. Már említettük, hogy 1990–94 között törvény mondta ki az évenkénti vagyonpolitikai irányelvek (VPI) szükségességét. Ezek a dokumentumok – az egyetlen 1994-es évet kivéve – minden alkalommal 6–12 hónapos késéssel születtek meg, érdemi hatásuk tehát nem is lehetett. Mindez elsősorban a mindenkori kormány felelősségét veti fel.

Arról is volt szó, hogy az ÁVÜ és jogutódai 1990 óta minden évben rendre elkészítették részletes beszámolóikat az Országgyűlés számára – mert ezt is törvény írta elő –, de ezeket a jelentéseket az Országgyűlés plénuma egyetlen alkalommal sem tárgyalta, és a bizottságokban lefolytatott vitákra is rendszerint csak nagy késéssel és mérsékelt odafigyeléssel került sor.2 Ez már Országgyűlés felelőssége. De az is előfordult, hogy a beszámoló a privatizációért felelős miniszter hibájából nem került az Országgyűlés elé. Ez történt – például – az 1999. évi beszámolóval. 2009-ben a Gyurcsány-kormány készíttetett egy átfogó értékelést az 1990 óta eltelt időszakról, s azt az Országgyűlés el is fogadta. Érdemi vita azonban nem volt, és a média sem figyelt fel az eseményre.3

Az Országgyűlésnek kezdettől fogva joga volt arra, hogy eseti privatizációs bizottságot állítson fel. Ez a második ciklusban meg is történt, de a bizottság – az akkori ellenzék belső személyi vitái miatt – egyetlen alkalommal sem ült össze. Még ugyanebben a ciklusban, 1996-ban az Országgyűlés gazdasági bizottsága is készített jelentést a privatizációs szervezetek 1993–94. évi munkájáról. Később ilyen jogaival nem élt az Országgyűlés. Egyébként a házszabály szerint a parlamenti pártok a privatizáció egészének ellenőrzésére is tehetnek javaslatot – mint ahogyan a Fidesz tett is 2002 novemberében és 2005 novemberében is. 2002-ben még a Fidesz azt a gondolatot is felvetette, hogy a párt saját ellenőrző szervezetet hoz létre, de ez a kezdeményezés nem valósult meg.

Vizsgálóbizottság felállítása útján konkrét tranzakciók kivizsgálására is joga volt az Országgyűlésnek. Voltak is erre irányuló kezdeményezések –, de a házszabály módot ad arra, hogy a kormánytöbbség leszavazza az ellenzék ez irányú kérését. Az 1990–94-es ciklusban hol az MDF vezette kormánytöbbség, hol az MDF és a Fidesz alkalmi koalíciója akadályozta meg az ellenzéki kezdeményezésű, privatizációs tranzakcióhoz kapcsolódó vizsgálóbizottság felállását (pl. az ún. székházügyben 9.1.7.). Más volt a helyzet 1994–98 között. Miután megváltozott a házszabály, és a vizsgálóbizottság létrehozása az ellenzék „elvehetetlen” jogává vált, több ilyen bizottság is működött. Így például 1996-ban az Országgyűlés bizottságot állított fel a Budapest Bank privatizációjának kivizsgálására, majd ezt követte még ugyanabban az évben a Tocsik-botrány (9.5.5.) kivizsgálására alakult újabb bizottság. 1998–2002 között az ellenzék három alkalommal is házszabályszerű javaslatot tett a privatizáció területét érintő különféle vizsgálóbizottságok felállítására. Az ilyenkor szükséges 78 aláírás rendre összeggyűlt, de a kormányzó többség vagy nem járult ahhoz hozzá, hogy ezek a javaslatok napirendre kerülhessenek, vagy azzal torpedózta meg a munkát, hogy nem választotta meg a bizottság elnökét,4 esetleg még tagokat sem volt hajlandó delegálni a bizottságba.5 A privatizáció ügyében 2002 és 2006 között két fontos bizottság működött, az egyik az Orbán család, a másik a Gyurcsány család anyagi ügyeit vizsgálta (9.3.3.). A 2006–2010-es ciklusban viszont jobbára elhaltak a privatizációhoz, illetve a privatizációs szervezethez kapcsolódó, vizsgálóbizottsági javaslatok (pl. kormányzati negyed-projekt, sukorói kaszinóberuházás, az ORTT által lebonyolított két koncessziós frekvenciapályázat ügye). Összesen 17 alkalommal kezdeményezték a képviselők valamilyen vizsgálóbizottság felállítását, de ténylegesen csak egy bizottság állt fel.6

25: Országgyűlési bizottságok, 1990–2010

Az Országgyűlés iratai közül nem könnyű összegyűjteni azoknak a bizottságoknak az adatait, amelyek közvetlenül kapcsolatba hozhatók a privatizációval, mivel több esetben csak annyi történt, hogy a plenáris ülés határozatot hozott a bizottság felállításáról. Más esetekben tudni lehet, hogy a bizottság felállt és működött, de dokumentumai mégsem lelhetők fel a honlap által megjelölt helyen. Az alábbi lista sem tekinthető teljesnek.7

Adós- és bankkonszolidáció körülményeinek tisztázását vizsgáló bizottság.8
A privatizációs folyamatok és az állami vagyonkezelés hatékonyságát és jogszerűségét veszélyeztető fogyatékosságok és visszaélések feltárását a korrupció ellenes fellépést elősegítő eseti bizottság (1995).9
A magyar–orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló eseti bizottság (1995–96).10
Az ÁPV Rt.-nek az önkormányzatokat megillető belterületi földértékkel kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítése tárgyában adott megbízási szerződések és megbízási díjak köv. tiszt. vizsg. biz. (sic!) bizottság (1996. október). Ez volt az ún. Tocsik-bizottság.
A Budapest Bank részére juttatott állami támogatást vizsgáló bizottság.11
Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottság (2000).
Az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság.
A cementipar privatizációjának vizsgálatáról, társadalmi és gazdasági hatásáról és a szükséges intézkedésekről (2002).
Az Apró–Gyurcsány-érdekkör privatizációból, állami megrendelésekből, illetve állami hitelekből történő meggazdagodásának titkairól (2005).
Az Orbán család állami forrásból történő gazdagodása, különös tekintettel a szőlőbirtokokra (2005).
A meg nem valósuló kormányzati negyed beruházására fordított sok milliárd forintnyi közpénz elköltésének körülményeit vizsgáló bizottság létrehozása (2009).
A Sláger és a Danubius rádiók frekvenciájára kiírt ORTT-pályázat elbírálása során felmerült egyes pártkötődések és háttéralkuk szerepét vizsgáló bizottság létrehozása (2009).
A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002–2010 közötti – kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó – döntéseket vizsgáló országgyűlési vizsgálóbizottság (2010–2011).
A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről (2011).
A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002–2010 között meghozott intézkedéseket, illetve az ebben az időszakban felmerülő döntéshozói felelősség kérdéskörét vizsgáló bizottság (2012).12
A Volánbusz 2003-ban megalkotott reorganizációs programját vizsgáló bizottság (2012).13

2010 után ismét változott a helyzet. Miután a Fidesz egyedül is több mint kétharmados többséggel rendelkezett az Országgyűlésben, az ellenzéki pártok csak teljes összefogással – vagyis a neonáci eszméket képviselő Jobbik Magyarországért Mozgalommal összefogva – tudták volna összeszedni a vizsgálóbizottság felállításához szükséges 78 aláírást. Ezért a 2010–2014-es ciklusban erre egyetlen alkalommal sem került sor.

A 2. és 3. Fidesz-kormány nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az állami tulajdonú cégek működéséről a nyilvánosság minél kevesebbet tudhasson meg. Ebbe a folyamatba illeszkedett a 2017. évi költségvetési törvényekbe elrejtett rendelkezés, amely állami vagy többségi állami társaságok esetében az üzleti adatok és információk titkosítására akár 30 éves határidőt is lehetővé tett.

1	A bizottsági és albizottsági ülések napirendjén a privatizáció számos alkalommal szerepelt. Az első ciklusban 43, a második ciklusban 48, a harmadikban 39 alkalommal. (Az ügyrendi bizottság üléseit és a kinevezésekhez kapcsolódó meghallgatásokat nem számolva.)
2	2015. május 5-én – például – az Országgyűlés gazdasági bizottsága egyetlen ülésén tárgyalta a 2010-re, 2011-re, 2012-re és 2013-ra készített beszámolókat, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára prezentált.
3	Lásd Az Országgyűlés 23/2009.(III. 25.) OGY határozata az ÁPV Zrt. és jogelődei – mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek – tevékenységéről és a teljes privatizáció folyamatról (1990–2007) szóló jelentés elfogadásáról.
4	Az 1. Orbán-kormány idején: 1999. május 7.: „Az állam által nagy összegű költségvetési támogatásban részesített pénzintézetek konszolidációját vizsgáló bizottság” (beterjesztő: SZDSZ); 1999. szeptember 6.: „Vizsgálóbizottság a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. Törvény egyes rendelkezései végrehajtásának ellenőrzésére – a Postabank 153 milliárdos konszolidációjának ellenőrzésére.” (MSZP); 2001. június 11.: „Az ÁPV Rt., illetve a Magyar Fejlesztési Bank teljes vagy részleges tulajdonában álló gazdasági társaságok anyagbeszerzésének esetleges politikai befolyásolását vizsgáló parlamenti bizottság” (SZDSZ).
5	Ennek a technikának a semlegesítésére találta fel azt a megoldást az akkori ellenzék (MSZP, SZDSZ), hogy a gazdasági bizottság keretein belül ún. részbizottságokat állítottak fel. Ezek kormánypárti tagok nélkül is működőképes testületek voltak (pl. Dunaferr és az Orbán-bányák üzleti kapcsolata).
6	www.index.hu, 2009. nov. 21.
7	A Népszabadság szakírója által összegyűjtött adatok szerint 1990 és 2010 között összesen 119 vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezték. 1-1-et az Antall- és a Horn-kormány, a többit képviselők, 30-at kormánypártiak, 86-ot az ellenzék, 1 esetben pedig parlamenti bizottság döntött vizsgálóbizottság felállításáról. A 119 kezdeményezésből csak 37 kapott zöld lámpát a parlamenttől, ám mindezek közül is csak 25 alakult meg ténylegesen. Jelentést vagy részjelentést 11 testület készített, de ezek közül csak 6-ot fogadott el a T. Ház (NSZ, 2013. nov. 18.). 2003-ban az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztást követett el azzal, hogy nem szabályozta megfelelőképpen a bizottságok működését. 2013-ig a helyzet azonban érdemben nem változott, bár a házszabályt többször is módosították.
8	69/1995. (VI. 17.) OGY határozat.
9	68/1995. (VI. 17.) OGY határozat.
10	Ez volt az ún. olaj-gate bizottság. Lásd 124/1995. (XII. 22.) OGY határozat és 125/1995. (XII. 22.) OGY határozat. A legfontosabb tudnivalókat lásd Szalai (2001: 209–213).
11	70/1995. (VI. 17.) OGY határozat.
12	19/2012. (III. 28.) OGY. határozat. A vizsgálat egyik kezdeményezője Budai Gyula volt. A bizottság 2012. dec. 18-án fejezte be munkáját. A határozatot az Országgyűlés a 2013. március 11-i ülésnapján fogadta el. 15/2013. (III. 19.) OGY határozat.
13	22/2012. (III. 20.) OGY határozat. A vizsgálat egyik kezdeményezője Budai Gyula volt, aki korábban már hivatala útján vizsgálta a Volán-cégeket.