Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

8.9.3. Vissza-visszatérő megállapítások

Az elkészült félszáznál is több jelentés számos olyan problémára hívta fel a figyelmet, amelyek időről időre ismétlődtek. Ezek részben a privatizációs környezet bizonytalanságaihoz, részben a szervezet belső működésének hiányosságaihoz, részben pedig az értékesítési tranzakciókhoz és a tanácsadók munkájához kapcsolódtak.

Környezet: Az adott kérdésben a kormány és/vagy egy illetékes minisztérium „ellentmondó, egymást kizáró állásfoglalásokat adott ki” (szanáló szervezet – 1992).

„A privatizációs tevékenység legnagyobb horderejű akcióiban [...] az ÁV Rt. – dokumentumokban hangsúlyozott – tulajdonosi autonómiája nem érvényesült. A meghatározó döntések kormányszinten születtek” (ÁV Rt. – 1994).

A folyamat „nem a Kormányhatározat által megszabott irányban haladt tovább, a feladatok az előírt határidőre nem teljesültek” (Ikarus és Csepel Autó – 1992).

„A Társaság egész évben nem rendelkezett a részvényesi jogok gyakorlója által jóváhagyott éves üzleti tervvel” (ÁPV Rt. – 2002).

Szervezet: „Az állam vállalkozói vagyona ellenőrzött és teljes körű számbavételének és változásai követésének még elvi feltételei is hiányoznak” (ÁVÜ – 1993, ÁPV Rt. – 1999).

„A Társaság egész évben nem rendelkezett a részvényesi jogok gyakorlója által jóváhagyott éves üzleti tervvel” (ÁPV Rt. – 2003).

X. személy vagy szervezet „hatáskörét és működési jogosítványait jelentősen túllépte” (pl. szanáló szervezet – 1992).

„Az ÁV Rt. az állam felé törvényben rögzített […] évi befizetési kötelezettségét nem teljesítette” (ÁV Rt. – 1994).

„A pénzkihelyezések egy részénél az ÁV Rt.-re nézve egyoldalúan hátrányos kikötéseket tartalmazó szerződések jöhettek létre” (ÁV Rt. – 1994).

Értékesítés – vagyonátruházás: Az állami vagyon védelme szempontjából hátrányos helyzetet az okozta, hogy a privatizációs szervezet munkatársai „az adásvételi szerződés megkötésénél több pontban – az állami tulajdon sorsát alapvetően érintő, a kockázatok csökkentésére hivatott garanciális kérdésekben – eltértek az IT határozatában foglalt feltételektől” (Dimag – 1994).

A részvénycsere során „a privatizációs törvény előírásai szerinti értékarányos csere biztosításának alapjául szolgáló vagyonértékelés nem történt meg” (ÁPV Rt. – 1998).

„A privatizációs folyamatban a versenyeztetési eljárás nem érvényesült” (Észak-magyarországi Vegyiművek – 1993).

X vállalat „privatizációjának dokumentumai hiányosak, illetve nem állnak rendelkezésre” (Észak-magyarországi Vegyiművek – 1993).

X vállalat privatizációjának dokumentumai „angol nyelven készültek, hiteles magyar fordításuk nem volt” (Állami Biztosító – 1993, ÁV Rt. működése – 1994).1

„Az ÁVÜ által vállalt kötelezettségek nagysága a szerződésekből nem követhető nyomon és nem is ellenőrizhető” (ÁVÜ – 1994).

„A szerződés megkötésére és így értelemszerűen a befizetésekre nem rögzíti a szabályozás a bruttó elszámolás elvét. Így nincs összhang a számvitel és a szerződések között. […] Egymás mellett él a bruttó és nettó elszámolás, ez […] megkérdőjelezi mind a privatizációs bevételek, mind a privatizációs kiadások megbízhatóságát” (ÁVÜ – 1994).

Tanácsadók: X vállalat „privatizációjával kapcsolatos dokumentumok többsége nem az ÁVÜ irattárában, hanem a privatizáció során igénybe vett tanácsadó cég irattárában volt” (Állami Biztosító – 1993).

„A privatizáció során X millió forintot fizettek ki Y cégnek. A kifizetést sem szerződés, sem munkateljesítést igazoló dokumentum, sem számla nem támasztja alá” (Állami Biztosító – 1993).

A tanácsadói szerződést nem azzal kötötték meg, akit az értékelő bizottság a legjobbnak tartott. A pályázati kiírás szerint a vagyonkezelő szervezet vezetőségének nem volt joga felülbírálni az értékelő bizottságot (Állami Biztosító – 1993).

2023-ban és 2024-ben ez a kritika ismét előjött, amikor a magyar államot képviselő Corvinus Nemzetközi Zrt. állami tulajdonú részvényeket, Yettel-részvényeket adott el, illetve akkor, amikor részvénycsere útján a magyar állam egy bonyolult tranzakció során Vodafone-részvényeket adott el (vagyis privatizáció történt). Mindkét esetben a magyar jogrendet kellett volna alapul venni, de valójában mindkét esetben az angol jog szerint történt a tranzakció. Ez tulajdonképpen az igazi probléma és nem a szerződés nyelve. Az MSZP egyik vezető politikusa, Tóth Bertalan mindkét tranzakció érvénytelenné nyilvánítására kérte Polt Péter legfőbb ügyészt (https://24.hu/belfold/2024/02/22/yettel-reszvenycsomag-semmis-toth-bertalan-polt-peter/).