Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések


Ózd és Diósgyőr

A vas- és acélipar fejlesztését már 1953-ban is a legsúlyosabb gazdaságpolitikai baklövésnek minősítette a Nagy Imre vezette kormány. Hasonlóan vélekedett róla az MSZMP KB 1956. decemberi határozata is. Úgy minősítette, hogy „ráerőltették” a magyar népre. Az akkor még távolról sem befejezett beruházási program mégsem állt le – a fejlesztések mind Dunaújvárosban, mind Ózdon és Miskolcon tovább folytak még bő két évtizeden át – egyrészt gazdaságossági megfontolásból (olcsóbbnak tűnt befejezni a megkezdett beruházásokat, illetve méretgazdaságossági okokból növelni a kapacitásokat), másrészt KGST-szintű ellátási problémákra tekintettel.1 Ennek ellenére a három alapvertikumú vaskohászati vállalat folyamatosan pénzügyi hiányokkal küzdött. 1985/86-ban a pénzügyi feszültségek oda vezettek, hogy a kormány leállíttatta a nagyolvasztók több mint egyharmadát, a korszerűtlen Martin-kemencék jelentős részét.2 Jól látható tehát, hogy a problémák már több évvel a privatizáció megkezdése előtt felszínre törtek.

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave