Az ország legnagyobb állami gazdaságának tőkeértéke mintegy tízszerese volt más hasonló vállalkozásokénak. A lótenyésztéséről híres Bábolna, amely 1945 előtt is állami tulajdon volt, 1991. dec. 31-i dátummal az elsők között alakult át gazdasági társasággá.

Már ekkor lehetett azonban látni, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Egyfelől azért nem, mert – más állami gazdaságoktól eltérően – a Bábolna Rt. alaptőkéjébe az általa használt 22 ezer hektárnyi, 20 aranykoronás termőföldek értéke is bekerült. Mindenki számára világos volt, hogy innentől kezdve a társaság privatizációja érzelmektől fűtött politikai viták kereszttüzébe fog kerülni.2 Másfelől már ekkor befejezett tény volt a cég társaságcsoport jellegű átszervezése, ami akkoriban még ritkaság volt az ÁV Rt. portfóliójához tartozó cégek körében. Vagyis az történt, hogy a Bábolna Rt. vagyona legalább kéttucatnyi társaságba lett kiszervezve, melyek egy része 100%-ban, más része 75, 50 vagy éppen csak 25%-ban volt az anyacég birtokában. Később ezt a szakmai zsargon Dunaferr-modellnek nevezte – elismerve, hogy melyik cég menedzsmentje volt az ötletgazda (8.4.9.).3

Ebben a struktúrában a társaság egészének működését csak a menedzsment látta át, és egyáltalán nem állt érdekében az ÁV Rt. felé való transzparens beszámolás. Sőt, kifejezetten ellenérdekelt volt, mert az altársaságok egy része közvetve vagy áttételeken keresztül, éppen az ő tulajdonában volt. És végül nagyjából az is előre látható volt, hogy részben – a világpiacon szükségszerűen pozícióvesztést elszenvedő magyar mezőgazdaság zászlóshajójára – Bábolnára fog hárulni a szocializmusból örökölt 10–20 ezernyi háztáji gazdaság szubvencionálása. Sejteni lehetett, hogy az állami céget az agrárpolitika rá fogja kényszeríteni, hogy felvásárolja a rossz minőségű, magas önköltségű termékeket, amelyeket azután veszteséggel fog exportálni a világpiacokra. Már csak azért is, hogy a feldolgozókapacitások munkát adjanak a környék sok ezernyi betanított dolgozójának.

De térjünk vissza a privatizációs történet elejére! Mint láttuk, már a 90-es évek közepén világos volt, hogy a Bábolna Rt. privatizációját csak a menedzsment és az országos agrárlobbi ellenében lehetne végrehajtani. Az egymást követő kormányoknak azonban ehhez nem volt meg a bátorságuk – bár 2000 novemberében már született egy (később visszavont) IG-döntés a cégcsoport privatizációjáról. Így a cég a veszteségágon szép lassan felélte saját vagyonát, bizonyos értékeket pénzzé tett,4 majd hiteleket vett fel, és így 39 Mrd Ft adósságot halmozott fel. Történt ez annak ellenére, hogy 2000 és 2004 között az ÁPV Rt. 11,5 Mrd Ft direkt pénzügyi támogatást adott a cégnek. A későbbi években már csak indirekt támogatás – pl. 6,5 Mrd Ft hitel, hasonló nagyságú tőkeemelés – nyújtására volt mód, tekintettel arra, hogy Magyarország időközben az EU tagja lett. 2002-ben – nem sokkal a választások előtt – az MFB térítésmentes részvényátadás révén tulajdont szerzett a Bábolna Rt.-ben. Amint megtörtént a kormányváltás, a részvényeket az MFB visszaadta az ÁPV Rt.-nek.5 A mögöttes szándék ugyanaz volt, mint a többi 12 állami gazdaságnál, vagyis a Fidesz holdudvara számára történő privatizáció (7.2.2.), csak idő nem volt rá.

Mint az várható is volt, előbb-utóbb ez a veszteségsorozat kiváltotta az Állami Számvevőszék rosszallását. Az ÁSZ (2007) felszólította a pénzügyminisztert, az pedig az ÁPV Zrt. FB-jét, állapítsák meg, kit terhel a személyes felelősség a végelszámolás sikertelenségéért. Csakhogy a fentebb bemutatott döntési és ellenőrzési rendszerben lehetetlen a személyes felelősség megállapítása. A Bábolnával – és általában a privatizációval – kapcsolatos döntések az ÁPV Zrt.-ben minden esetben igazgatósági, vagyis testületi ülések voltak. Ezeken az üléseken meghívottként részt vettek az érintett tárcák – így a Pénzügyminisztérium és az FVM – képviselői is. Mint azt az FB jogászai által írt szakvélemény megállapította, „az igazgatóság ülésein szóban kifejthették véleményüket, s egy esetleges törvénysértő vagy nem kormányzati szándékot képviselő döntés meghozatalakor azonnali intézkedést kezdeményezhettek volna, azonban ilyen vétót tartalmazó dokumentumot a felügyelőbizottság nem lelt fel”. A szakmai irányító szempontokat képviselő FVM-miniszter képviselője minden esetben támogatta az ÁPV Zrt. igazgatósága által elfogadott előterjesztéseket.”9

Végül Bábolna sorsáról minden fontos döntés esetében külön kormányhatározat is született – akkor tehát a kormány a felelős? Az ÁPV Zrt. vezetői joggal hivatkozhattak arra, hogy a vagyonkezelés folyamatáról évről évre beszámoltak az Országgyűlésnek, ezeket a jelentéseket az ÁSZ is látta, és korábban nem emelt kifogást a Bábolnára vonatkozó döntések miatt. És tudni való, hogy a felelősség megállapítása csak úgy lehetséges, ha bizonyítható, hogy valamely konkrét, kimutatható kár valamely személynek felróható vagy jogellenes intézkedésével ok-okozati összefüggésben lévő cselekmények eredményeként keletkezett volna.

Bábolna történetének utolsó (?) fordulója 2008 márciusában kezdődött, amikor a Bábolna Zrt. közgyűlése – az államot képviselő többségi tulajdonos, az MNV Zrt. kezdeményezésére – fizetésképtelenséget jelentett, s ezzel gyakorlatilag megkezdte saját maga felszámolását. Az a döntés született, hogy a még megmaradt 10 ezer hektárnyi birtok fele – pontosabban annak bérleti joga – átkerül a még privatizációra váró Nemzeti Ménesbirtok Kft.-hez, míg a másik felét – megint a bérleti jogot – a felszámolás során magánbefektetők szerezhetik meg.10 Ezt követően a két állami cég, a Ménesbirtok és a Bábolna között egy kb. 400 M Ft nagyságrendű elszámolási vita keletkezett, melynek nyomán veszélybe került az EU-s támogatások lehívhatósága. Miután a Ménesbirtok 365 M Ft-ot kifizetett a Bábolna Zrt.-nek, vita támadt arról, hogy ehhez volt-e joga, illetve, hogy miként avatkozott bele a két cég vitájába az MNV Zrt. A tranzakció megítélésben a szervezet két alegysége, a mezőgazdasági portfólióért felelős igazgatóság, illetve a belső ellenőrzés ellentétes szakmai álláspontra jutott. Ezért Tátrai Miklós vezérigazgató kezdeményezte, hogy az MNV Zrt., illetve a Ménesbirtok Kft. egymás közötti vitáját polgári peres eljárásban tisztázza. Ezen információk és a keletkezett belső dokumentumok birtokában Medgyasszay László korábbi KDNP-s országgyűlési képviselő és Budai Gyula Magosz-vezető bűnvádi feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen. Az ügyben nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, feljelentés alapján, nyomozás indult. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon 2011 tavaszán indult perben a Ménesbirtok volt vezetője, Mezei László tettesként, Tátrai Miklós, az MNV Zrt. korábbi vezérigazgatója felbujtóként szerepelt. A bíróság első fokon mindkettőjüket felmentette megállapítva, hogy a két állami céget – a Ménesbirtokot, illetve az MNV Zrt.-t – semmiféle kár nem érte. Tátrai és a bábolnai polgármester asszony később személyiségi jogi pert is nyert Budaival szemben.11 2013 novemberében született a másodfokú, jogerős döntés. Ez is azt állapította meg, hogy sem kár, sem mulasztás nem történt. Mindkét vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette a Győri Ítélőtábla.12

Ugyancsak a 2008. évi döntések körébe tartozik az egykori bábolnai birodalom részét képező, Zirc város közelében található kerteskői gazdaság értékesítése. A gazdaságot és a hozzá tartozó 483 hektáros földterületet 2006-tól az MNV Zrt. három ízben is próbálta értékesíteni, de csak 2008 februárjában sikerült eredményes pályázatot lebonyolítani. Pár hónappal később azonban az ügyletet a Magosz és a KDNP is támadta (interpelláltak az Országgyűlésben, az illetékes parlamenti bizottság megvitatta a tranzakciót stb.), azt állítva, hogy az államot 300 M Ft-os kár érte, mert a földeket áron alul értékesítették. Azt is állították, hogy a nyertesnél 4-5 – elővásárlási joggal rendelkező – ajánlattevő is jobb árat ajánlott. Az MNV szerint a legjobb ajánlat nyert.13 Az ügyet 2009-ben vizsgálta az MNV Zrt. ellenőrző Bbizottsága is, de nem talált bűncselekményre utaló nyomokat. Mindettől függetlenül Budai Gyula 2011-ben, mint a korrupcióelleni küzdelemért felelős kormánybiztos, újabb feljelentéseket tett (9.4.).

A bábolnai történet érdekes fordulata volt, amikor 2015 végén a lótenyésztéssel foglalkozó céget megszüntették, pontosabban – Bábolna Nemzeti Ménesbirtok néven – visszaalakították költségvetési intézménnyé.14 A cég maradékát 2017 végéig nagyjából sikerült eladni – ezzel a nagy múltú vállalat felszámolása le is zárult. Az átalakulás során létrehozott IKR Agrár Kft. később Andrej Babiš cseh miniszterelnök holdingjának a tulajdonába került.