A magyar fejleményektől függetlenül a „maffiaállam” kifejezés a 90-es évek végétől kezdve Oroszországban is használatos volt, de a pontos dátum nem határozható meg.1 2012-ben, az amerikai Foreign Affairs folyóirat május–júniusi számában Moises Nami jelentetett meg egy tanulmányt „Mafia states” címmel, amely elsősorban orosz, balkáni és dél-amerikai példákkal érvelt.

Északi szomszédunk, Szlovákia sem volt három évtizeden át Magyar Bálint-i értelemben vett maffiaállam. Ott 1994–99 között „csak” azt tapasztalták meg a választók, hogy milyen a maffiabűnözés, amikor az állam hosszú ideig tehetetlen a maffiákkal szemben. Az ún. dunaszerdahelyi (magyar) maffia, illetve maffiák – egymás embereit is gyilkolva – a rendszerváltást követő 25 év alatt legalább 150 embert tüntetettek el nyomtalanul.2 Ehhez egyébként a csallóközi lakosság és választott magyar nemzetiségű elöljárói is asszisztáltak, miközben a szlovák hatóságok – a nyelvi akadályok miatt – képtelenek voltak átlátni, hogy mit csinál a két bandavezér,3 Pápay Tibor és Sátor Lajos. Vélhetően mindettől függetlenül 2018 elején egy korrupciós ügyekkel foglalkozó oknyomozó szlovák újságírót és élettársát az olasz maffia tette el láb alól, amiből akkora belpolitikai vihar támadt, hogy Robert Fico miniszterelnök lemondásra kényszerült. Ez az ügy akkortájt arra késztette Andrej Kiska államfőt, hogy saját országát több nyilvános megszólalás alkalmával „maffiaállam”-nak nevezze.4 2020 második felében a rendőrség korábbi teljes vezetésének tagjai (köztük az előző két országos rendőrfőkapitány), maga a speciális ügyész, további magas beosztású ügyészek, bírók, a szlovák titkosszolgálat vezetőjének első helyettese, korábbi igazságügyi államtitkár, az ország talán leghatalmasabb, egyben második leggazdagabb embere is néhány héten belül vizsgálati fogságba kerültek. Ez már tényleg kezdett hasonlítani a maffiaállam-helyzetre.

Szerbiában is komoly politikaformáló tényező volt a maffia – konkrétan az ún. zimonyi klán –, amelynek bizonyosan volt köze Zoran Djindjić szerb miniszterelnök 2003-as meggyilkolásához. Vidos (Vidos, 2015a; Vidos, 2015b) meggyőzően bizonyította, hogy a maffiaállam fogalma tökéletesen ráillik a függetlenné vált kis jugoszláv utódállamra, Montenegróra is, ahol Milo Đukanović elnök 1990 és 2020 között tényleg ilyen módon működtette az államapparátust,5 illetve Macedóniára, ahol Nikola Gruevszki kormányzott 2006 és 2017 között – balkáni szokás szerint jórészt közeli vérrokonaira támaszkodva6 (9.7.2.). És talán még egy ilyen példa van: Koszovó, ahol 2008 és 2014 között, majd 2016-tól közönséges maffiózók – Hashim Thaçi családja – kezébe került a fő politikai hatalom.7