Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

9.1.5.4. Nem korrupció – klientúraépítés!

Orbán Viktor mintha ösztönösen ráérzett volna a fenti összefüggésekre, és gondolatait nem is szégyellve már a 90-es évek elején is több fórumon elmondta, hogy mit szeretne hosszabb távon elérni: kiépíteni egy hozzá személyében hű, nagytőkés klientúrát. Ezt 1994-ben nem tudta megtenni, mert csak 1998-ban került kormányra, és addigra már a legértékesebb cégek privatizációja lezajlott, ezért inkább újabb államosítási kampányba kezdett (10.5.).

11: Orbán Viktor tervei 1994-ben

Az alábbi gondolatmenetet Orbán Viktor Debreczeni Józsefnek adott magnós interjújában fejtette ki 1994-ben, amikor az Antall Józsefről könyvet készítő politikus-politológus azt kérte a Fidesz vezetőjétől, hogy értékelje a néhai miniszterelnök tevékenységét:

„Meg kellett volna találni azt a 8-10 nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek. […] Ezeket kellett volna – nem kormányzati eszközökkel, hanem banki kapcsolatokon keresztül – támogatni. Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon, mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket így Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzte. Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna meghatározott területeken. [...] Ezzel a 8-10 nagytőkéssel kellett volna kiegyezni. Ha ennek csak a felét meg tudja tartani támogatónak, akkor is, ha vesztésre áll, akkor nagyon nagy dolgot tesz. De hát egyetlen nagytőkés se tartott ki az MDF mellett a választási kampányban. Mind átállt. […] Ha ezek jól meg vannak erősítve […] nem kellett volna átállniuk. Ezt kellett volna megtenni. A bankárok előtt világossá tenni, hogy ez a mi 8-10 emberünk. Aztán már hagyni, hogy az üzlet a maga logikája szerint elrendezze a többit. Esetleg fejlesztési forrásoknál, pályázatoknál lehetett volna még segíteni, de ott is csak szolidan. […] Antall ezt elmulasztotta. Nem volt hajlandó foglalkozni ezekkel a dolgokkal.”1

A második kormányzati ciklus végére, vagyis 2014-re Orbánnak sikerült is kialakítania egy hozzá személy szerint lojális, nagytőkés támogatói kört. Ennek tagjai (ábécésorrendben): Garancsi István, Hernádi Zsolt, Horváth László, Mészáros Lőrinc,2 Nobilis Kristóf,3 Nyerges Zsolt, Pap Géza, Pomázi Csaba, Simicska Lajos, Spéder Zoltán,4 Szemerey Tamás,5 Töröcskei István6 és Vitézy Tamás7 voltak.8

Simicskától eltekintve ezek az emberek sem személyükben, sem az általuk irányított cégekben nem viselkedtek maffiózóként vagy önálló politikai vonalat képviselő oligarchaként. Simicskával és Simicska közvetlen szövetségeseivel pár héttel a 2014-es választások után veszett össze Orbán Viktor. Erről a közvélemény először az ún. kötcsei pikniken elmondott Orbán-beszédből értesült.9 Majd ezt követően 2015. február első napjaiban kapott hírt, méghozzá emlékezetesen ordenáré formában: „Orbán egy geci” – nyilatkozta Simicska a legnagyobb olvasottságú internetes fórumnak.10 Simicska bukását a közvélemény többsége cinikusan fogadta. Sic transit gloria mundi – idézték a régi mondást azok, akik még tanultak valaha latinul.

Ha pedig egy kiemelkedően sikeres és gazdag nagytőkés az ellenzéket támogatja, az végképp semmi jóra nem számíthatott. Üzleti körökben elterjedt vélekedés volt, hogy ebben az ügyben Orbán 2012-ben fogalmazta meg ars poeticáját egy ritka őszinte pillanatában: „Ha valaki ellenzéki pártot, szervezetet támogat, a kertkapuig sem jut.”11 Kicsit elvontabban fogalmazva: A második kétharmados győzelem után, 2014-től egyértelművé vált, hogy Orbán a putyini és nem a jelcini hatalmi technikát követi.

Mint azt Tamás Gáspár Miklós (2017) egy terjedelmes publicisztikában (talán elsőként a magyar politikai közéletben) roppant találóan megfogalmazta, 2010 után az orbáni rendszer a királyi adományok középkori logikája szerint működött, lényegében úgy, ahogyan ezt könyvünk elején bemutattuk (1.1.1.1.). Miként egykor a magyar királyok, 14 éven keresztül a 21. század magyar miniszterelnöke is kénye-kedve szerint juttatott híveinek – sőt esetenként ellenfeleinek is! – cégeket, vagyontárgyakat, jövedelmeket, javadalmakat, haszonélvezeteket és földbirtokokat. És ebből egyenes következik TGM tétele: „Ez nem »maffiaállam«: a maffia kívülről tesz szert kormányzati befolyásra, itt nálunk viszont az államot vezető politikai és érdekcsoport ejti zsákmányul az államot, és sajátítja ki a magánvagyont, amelyet első lépésben államosít, második lépésben pedig saját magának privatizál” (uo.).

9.2. táblázat. Emblematikusnak tartott NER-oligarchák, 2018

	Összetartozó tulajdonosi családok	Cégeik adózott eredménye (Mrd Ft)	Osztalék a 2018-as év után (Mrd Ft)
1	Mészáros Lőrinc és Homlok Zsolt	71,6	36,8
2	Andy Vajna	24,6	29,8
3	Szíjj László és Varga Károly	23,9	17,5
4	Garancsi István	15,1	4,7
5	Paár Attila és Szeivolt István	12,6	5,2
6	Sánta János	9,4	2,8
7	Balásy Gyula	8,8	4,3
8	Schmidt Mária és családja	8,3	1,9
9	Liszkay Gábor	3,2	0
10	Orbán Győző	1,9	1,0
	Kb. 40 cég összesen	179,5	104,0

Megjegyzés: A 100 leggazdagabb magyar 2021. évi listája alapján készült egy teljes besorolás a leggazdagabbak politikai hovatartozásáról. Ennek alapján úgy tűnik, hogy 2021-ben a kormánypárt-ellenzék dimenzióban a megoszlás 86:14 volt (12.8. Függelék).

Forrás: TOP 500 nyereséges cég, HVG, 2019. nov. 14., 70–72. alapján.

Az oligarchákról folyó közbeszéd értelmezése kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy nem szabad könnyen ítélni a „jók–rosszak” erkölcsi dimenziója mentén. A gyorsan és politikai kapcsolatokkal meggazdagodott magyar nagyvállalkozók egy része – követve a jól ismert amerikai mintát – 10–20 évvel „az első milliók” megszerzése után vagyonát és befolyását részben jótékony célokra kezdte fordítani. Kétségtelen, hogy a jövendő nemzedéket, a művészeteket és a tudományt támogató alapítványaik az új évezred első évtizedének második felétől kezdve egyre növekvő szerepet játszottak a magyar társadalomban.

2010 után Magyarországon a milliárdossá válás egyik legfontosabb – ha nem is kizárólagos – útja az volt, hogy a hatalmat gyakorló új pártállami elit az állami cégek, illetve a félig vagy teljes mértékben privatizált egykori állami cégek élére a saját embereit állította, és engedte, hogy ebből a pozícióból magánvagyonokat építsenek ki. Erre különösen a banki pozíciók kínáltak és kínálnak ma is jó lehetőséget.

1	Lásd Debreczeni (2003: 273) és Debreczeni (2009: 108). A szövegrészleteket egyben idézi Debreczeni (2010). 2019-ben előkerült egy videofelvétel is, amely arról tanúskodik, hogy 1994 novemberében Orbán a Keresztény Értelmiségi Társaság előtt, újságírók jelenlétében is nagy hangsúllyal beszélt arról, hogy a kormány feladata, hogy 8-10 éven belül nemzeti burzsoáziát teremtsen (https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/04/orban_viktor_mar_1994-ben_meszaros_lorincekrol_almodozott._de_csak_belso_hasznalatra/).
2	Pályaképét lásd Laki (2019).
3	2017 táján – ismeretlen okból – Nobilis kiesett Orbán kegyeiből. Feltételezhetően ez volt a magyarázata annak, hogy Schmidt Mária kiszorította őt a tőzsdén jegyzett Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt.-ből.
4	Spéder Zoltán 2015/16 fordulóján vesztette el Orbán bizalmát. 2016 végére vagyonának nagy része is más kezekbe került.
5	Szemerey Matolcsy György unokatestvére.
6	Töröcskei bankja 2014 novemberében – a korábbi állami segítség ellenére is – csődbe ment. Ezt követően Töröcskei eltűnt a nyilvánosság szeme elől.
7	Vitézy 2015 elején ment csődbe – ehhez a magyar kormánynak nem sok köze volt. A bajok a horvátországi ingatlanbirodalom összeomlásával indultak meg.
8	HVG, 2014. márc. 15.
9	NSZ, 2014. szept. 8.
10	http://index.hu/belfold/2015/02/06/simicska_lajos_orban_egy_geci/
11	Idézi Farkas Zoltán a HVG hasábjain (HVG, 2021. nov. 11., 3).