Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések


9.3.2. Nyomozhat-e az állam a befektetők után?

Ez a kérdés 1998 tavaszáig szinte fel sem vetődött a privatizációval kapcsolatos nyilvános vitákban. Mint oly sokszor, most is egy újságcikk hívta fel a figyelmet arra, hogy az állami vagyonkezelő szervezetek részint a titkosszolgálatok, részint üzleti alapon működtetett magánnyomozó irodák segítségével próbálnak információkat szerezni a potenciális befektetőkről.1 Mi több, ilyen munkára – még 1992-ben – az ÁVÜ nyilvános pályázatot is kiírt. Itt nyert a Referens Kft., amely azután 5 év alatt csaknem 200 ügyben volt az ÁVÜ és az ÁPV Rt. alvállalkozója – nyilatkozta a hajdani Kék Fény című televíziós műsorból ismert Szabó László, az iroda ügyvezető igazgatója. De még legalább négy másik nyomozóiroda is kapcsolatban állt az ÁPV Rt.-vel.
Az állami irányítású titkosszolgálatok általában a vagyonkezelő kérésére kezdtek nyomozásba, de előfordult, hogy a titkosszolgálatok keresték meg a privatizációs szervezetet, ha egy általuk megfigyelt személy vagy társaság érdeklődni kezdett valamely állami cég megvétele iránt. Mindez gazdasági szempontból észszerű volt. A privatizációs szervezet elemi érdeke volt, hogy kiszűrje a potenciális vevők közül a csalókat és a strómanokat, vagy legalább azt megakadályozza, hogy a strómanokon keresztül megkötött üzletek napvilágra kerüljenek, s ezzel a vagyonkezelő köznevetség tárgyává váljon. (Jóllehet a strómanüzlet önmagában véve nem törvénybe ütköző.) Ez az erőfeszítés többé-kevésbé sikeres volt – egy nevezetes, de vagyoni értékét tekintve jelentéktelen esetet leszámítva.
 
A napvilágra került strómanügyletek szinte vicclappba illő példája volt a kesznyéteni vízerőmű eladása. A Sajóra épült törpe erőművet 1997 májusában nyilvános pályázaton – egyetlen jelentkezőként – dr. Nagy Béla politológus, a Miskolci Egyetem tanára és egykori kollégiumi igazgatója vásárolta meg. Ez a minden jel szerint vagyontalan tanárember egy összegben 200 M Ft-ot fizetett az üzlettől visszatáncolni próbáló ÁPV Rt.-nek. Nyilvánvaló volt, hogy a professzor mögött valaki vagy valakik állnak, akik nem kívánták személyüket felfedni. De sem az ÁPV Rt., sem a sajtó nem volt képes leleplezni a rejtélyt, így végül az üzlet megköttetett. Az ÁPV Rt. csak annyit tudott tenni, hogy a szerződésben 2004-ig továbbértékesítési tilalmat kötött ki. Négy évvel később derítette ki a sajtó, hogy a politológus mögött a miskolci Klement család állt, a pénzt is ők adták – méghozzá hitelbe, kamatfizetési kötelezettséggel. A tranzakció idején a család több tagja ellen már eljárás folyt, ketten börtönbe is kerültek és bankszámláik felett is a hatóságok rendelkeztek. Úgy tűnik, hogy a „bajba került” család éppen az erőmű megvásárlásával próbált eldugni egy éppen felszabadult 200 M Ft-os összeget. Minderre úgy derült fény, hogy a Klement család és Nagy Béla évekkel a titkos üzlet megkötése után összeveszett, és Nagy a sajtó útján keresett védelmet. Feltehetően az történt, hogy a Klement család a Nagy Bélával szembeni követelését csalárd módon többször is értékesítette, s a pórul járt vevők Nagy Bélától szerették volna visszakapni pénzüket, illetve az erőmű irányításnak jogát. A hosszan elhúzódó nyomozás során 2001 júniusában a rendőrség Nagy Bélát is letartóztatta. A jogerős bírósági döntés 2008-ban született: felmentés, bűncselekmény hiányában. Addigra persze a kft. – nem meglepő módon – fizetésképtelenné vált. 2
 
Más kérdés, hogy adatvédelmi szempontból nem tekinthető-e törvénytelennek az állami eszközökkel folytatott titkos információgyűjtés. Különösen akkor aggályos ez a gyakorlat, ha úgy zajlik, mint ahogyan ez 1995–96-ban történt. Az akkori vezérigazgató, Lascsik Attila ugyanis arról számolt be egy nyilatkozatában, hogy a titkosszolgálatokkal az ÁPV Rt.-nél dolgozó „összekötő” tartotta a kapcsolatot, de minden utasítás szóban történt, és az informálódás eredményéről nem készült írásbeli jelentés. Az is súlyos etikai kérdéseket vet fel, hogy vajon megengedhető-e, hogy az állami vagyonkezelő szervezetek magánnyomozókat alkalmazzanak.
1 MH, 1998. márc. 23.
2 NSZ, 2001. ápr. 21., június 14., 2008. máj. 20.; HVG, 2005. febr. 5.

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 102 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave