Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

9.5.1. A Next 2000 Kft. meghiúsult vagyonátmentési kísérlete

„Feladat a pártvagyon minél nagyobb részét átmenteni. És úgy továbbvinni, hogy a pártjelleg eltűnjön, de a párt rendelkezésére álljon.” Ezt mondta Horn Gyula az MSZMP KB 1989. június 23–24-i zárt ülésén.1 Az állampárt az éppen folyó Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon azt az álláspontot képviselte, hogy a pártvagyonnal csak a párt tagjai előtt kell elszámolnia. Miután a pártvagyon és az állami vagyon a pártállamban nem vált szét, ez az állítás azt jelentette, hogy az állampárt az állam vagyonával nem óhajt elszámolni. A párt jogászai pedig azt mondták, hogy az MSZMP már 1977-ben önként átadta vagyonát az államnak, és csak a kezelői jogot tartotta meg magának. Ennek a pártállam fennállása idején semmiféle érdemi jelentősége nem volt. De mindjárt lett, amint a pártállam oszlásnak indult.

A párt az általa kezelt állami vagyon tulajdonjogát bármikor, bárkinek átadhatta, akár önmagának is. Ez így volt a pártállam lebontásának egyik lépéseként módosított földtörvény 1989. július 1-i hatályba lépéséig. Amikor Horn a fentebb idézett utasítást kiadta, már folyamatban volt a párt által a magáénak tekintett állami vagyon magánvagyonná, azaz a pártállam lebontása után is felhasználható pártvagyonná alakításának nagyszabású kísérlete, melynek lényege az volt, hogy június második felében az MSZMP Központi Bizottsága és a megyei pártbizottságok egyszemélyes (kizárólag a párt tulajdonában álló) korlátolt felelősségű társaságokat hoztak létre azzal a céllal, hogy ezekbe apportálják a párt által kezelt állami vagyon jelentős részét. A KB által alapított céget hívták Next 2000 Kft.-nek.

Erről majd’ két hónap múltán szerzett tudomást az ellenzék és az ország. A botrány kirobbanásáról Demszky Gábor önéletrajzából a következőket lehetett utólag megtudni: „1989 nyarán egy ismeretlen férfihang hívott az Eszék utcában. Azt kérte tőlem, hogy azonnal találkozzunk valahol, nagyon fontos közlendője van. A Felszabadulás téren (a Ferenciek terén) az autóbusz-megállóban sietve átadott egy iratköteget, és csak annyit tett hozzá, hogy ő a bíróságon dolgozik, csak ügyintéző, de amikor beleolvasott ebbe az aktába, rájött, hogy a pártvagyon »lenyúlásáról« van itt szó.”

Két nappal később, 1989. augusztus 26-án a városligeti Királydombon ünnepelte az SZDSZ az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 200. évfordulóját. Az ott mondott beszédében robbantotta ki Demszky a Next 2000-botrányt. Mint kiderült, a megyei kft.-kbe egyenként 50–100 millió, a központiba 1,2 milliárd forint értékű vagyont vittek be, illetve szándékoztak bevinni. Ez azonban névleges érték volt, miután az ingatlanok értékbecslését soha nem végezték el, a valóságos értékük a régmúltban rögzített könyv szerinti érték sokszorosa is lehetett.

Az apportált, illetve apportálásra kiszemelt ingatlanok az idegenforgalomban, a kereskedelemben jól hasznosítható létesítmények (üdülők, szállodák, vendégházak, oktatási létesítmények) voltak, amelyekről okkal lehetett azt gondolni, hogy a jövőben sok pénzt fognak fialni. Iványi Pál fővárosi tanácselnök ugyanazon a KB-ülésen, amelyen Horn szavai elhangzottak, így ecsetelte az átmentési lehetőségeket: „Használja ki a KB mindazt a törvényes lehetőséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában lévő ingatlanjainak. A védettség az úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft.-be, a kft. elmegy egy másik vegyes vállalkozásba, ne adj’ isten, még külföldi tőke is érdekelt benne, és végül el lehet tüntetni.” Erre azért lett volna szükség, mert az állampárt vagyonát államosíthatta volna a szabadon választott Országgyűlés, az állami tulajdon kezelési vagy használati jogát is elvehette volna az állampárt utódpártjától, de ha a kft.-ben „jóhiszemű” magántulajdonosok, pláne külföldiek is vannak, akkor azt már jogállamban elkonfiskálni nem lehet.

Volt, ahol az apportot a bíróságok bejegyezték, volt, ahol nem. A Next 2000-be szánt apport bejegyzését a bíróság megtagadta az immár érvénybe lépett földtörvényre hivatkozva. Ennek a bírósághoz beadott bejegyzési kérelemnek a dokumentumait fedezte föl és adta át Demszkynek az említett bírósági ügyintéző. Az MSZMP a lebukás, illetve a bejegyzés bírósági megtagadása után úgy módosította az átmentési projektet, hogy „csak” a használati értéket vitte be a Next 2000-be. Rögvest tagadta is, hogy eredetileg más lett volna a szándéka, csak hát a 168 Óra lehozta a Next 2000 apportálási jegyzékét, amelyben szépen le volt írva, hogy „a jelen apport jegyzék szerinti ingatlanokat, illetve ingókat, mint alapító tag a Next 2000 Szervezés és Gazdálkodási Kft. tulajdonába és birtokába adtuk”.

Az állampárt vezetői a botrány kitörése után hallgattak. A pártközpont gazdasági osztályának helyettes vezetőjét, Hován Gábort2 tolták előre, ő védte minden fórumon a védhetetlent. Így: „Manapság, amikor a vállalatok és intézmények alakítanak kft.-ket a hatékonyabb gazdálkodás érdekében, miért ne tenné meg ezt az MSZMP? Erre kötelezi tagsága iránti felelőssége is.”3 Meg így: „[J]elen pillanatban a pártvezetésnek az a véleménye, hogy ebben a kérdésben kizárólagosan a párttagság felé kell fordulni. Másodsorban: amennyiben a piackonform módszereket kívánják támadni, akkor – meggyőződésem – fölösleges a vita. Az MSZMP már régóta eldöntötte, hogy a piacgazdaság felé kívánja vezetni ezt a társadalmat, s mi lényegében e téren kezdtünk el valami újat.”4

1	NSZ, 2004. szept. 18. A történet utólagos összefoglalását lásd https://index.hu/i2/#http://helsinkifigyelo.blog.hu/2019/08/22/kamforra_valt_kozvagyon_korrupcios_es_privatizacios_villamrajt_1989-ben
2	Hován a rendszerváltás utáni évtizedeket a Főtáv vezérigazgató-helyetteseként vészelte át.
3	NSZ, 1998. aug. 28.
4	168 Óra, 1989. szept. 5.