Palotás a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az ÁVÜ hibás teljesítése miatt ármérséklést kért, aminek nincs adóvonzata. Az ármérséklés tényét Csepi Lajos is megerősítette. Az ügyész végül e vádpont tekintetében Palotás felmentését indítványozta. A felmentő ítélet indoklása szerint a vonatkozó és akkor hatályos adójogszabályok értelmében Palotásnak nem volt könyvvezetési kötelezettsége, ezért nem lehetett adóalanyként kezelni. Az akkor hatályos áfa-jogszabályok alapján helyesen járt el, így a vád tárgyává tett áfafizetési kötelezettségnek nem is kellett eleget tennie. Az áfatörvény értelmében a kamat követi az alapösszeg (17 M Ft) sorsát. Mivel azután nem kellett áfát fizetni, ezért a hozzá tartozó kamatra nézve sem volt szja-fizetési kötelezettség. Továbbá Palotás egy megtérítési kötelezettséggel együtt járó kártérítési összeget kapott vissza az ÁVÜ-től. A vonatkozó és akkor hatályos adójogszabályok értelmében a kártérítés adómentes, így Palotásnak ezen a címen nem volt szja-fizetési kötelezettsége. A magánokirat-hamisítás tekintetében – mivel az ügyész ejtette a vádat – a bíróság megszüntette az eljárást. A bíróság az egyrendbeli, adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás vádja alól büntethetőséget kizáró ok miatt mentette fel az üzletembert. A vád szerint Palotás a József nádor téri ingatlan apportálásával, majd az üzletrész eladásával 1994-ben 446,2 millió forint árfolyamnyereséghez jutott, s az ezután járó 93,2 milliós forrásadót nem fizette be. Az ítélet indokláskor a bíró kitért arra, hogy az árfolyamnyereség helyes összege 679 M Ft. Ennek a forrásadóját elsődlegesen egy másik cégnek (a J and Zs Kft.-nek) kellett volna megfizetnie, ám mivel ennek nem tett eleget, Palotásra hárult az adófizetési kötelezettség. Az adásvételi szerződést 1994-ben kötötték, de a szerződés szerinti teljes elszámolást 1995-ben ejtették meg, tehát Palotást 1995-ben terhelte adófizetési kötelezettség, aminek az akkor hatályos jogszabályok szerint eleget is tett. A bíró szerint a PM-rendeletet és a hozzá tartozó APEH-rendeletet – miszerint az 1994-ben eladott ingatlan után 1995-ben 20% forrásadót kell fizetni – nem iktatták be rendesen az adózási jogszabályokba. Így például az 1995-re vonatkozó szja-bevallás megfelelő rubrikáiban sem szerepeltették. Palotásnak az adóbevallása során jeleznie kellett volna, hogy az adásvételi szerződést 1994-ben kötötték meg, mert ez az adózás szempontjából jelentős körülménynek minősül. E tekintetben azonban tévedésben volt, nem ismerte az erre vonatkozó igazgatási és belső utasítási jogszabályokat, de ezt nem lehetett a terhére róni.