Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

9.5.5. Tetten ért korrupció – kétszer

Csak egy privatizátor bukott le. Tudomásunk szerint máig nem született bírói ítélet az egyetlen valódi, a privatizációhoz közvetlenül kapcsolódó vesztegetési ügyben, tehát egy olyan ügyben, amit fentebb – a privatizáció szemszögéből – elsődleges korrupciónak neveztünk. Fazokas Károly ügyéről van szó, aki korábban két évtizedet töltött a közlekedési minisztériumban. Fazokast, aki korábban az MDF szakértői kollégiumának is tagja volt, 1993 végén Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter irányította át az ÁV Rt.-be, hogy ott portfóliómenedzserként a távközlési ügyek referense legyen. 1994. február 17-én – tehát nem sokkal a választások előtt – a rendőrség Fazokast tetten érte, amikor egy presszóban 1 M Ft készpénzt vett át egy diplomatatáskában Ling Antal vállalkozótól. A megbízó, a Digitel 2001 Önkormányzati Telekommunikációs és Informatikai Rt. azt szerette volna elérni, hogy az egyik körzeti telefontender során az ÁV Rt. előnyben részesítse.1 Pontosabban, a kezdeményezés nem a Digiteltől, hanem egy Kiss Árpád Pál nevű közvetítőtől származott. A Digitel azonban visszarettent az ötlettől, ehelyett inkább Szabó Tamáshoz, a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszterhez fordult. A miniszter tanácsára azután a Digitel a rendőrséget hívta, s az 1994. február végén szabályosan tőrbe csalta Linget és Fazokast.2

Fazokas ezt követően hosszabb ideig előzetes letartóztatásban volt. Újságíróknak adott nyilatkozataiban Fazokas ártatlannak vallotta magát, és MDF-es párttársainak árulásáról beszélt. Egykorú lapjelentések szerint Fazokas valószínűleg a Szabó Tamás és Schamschula György közötti konfliktus áldozata volt. A per 1997 áprilisában kezdődött. Fazokast a rendőrség „hivatali befolyással való üzérkedés”-en kívül, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel is vádolta, miután a házkutatás során lakásán fegyvert találtak. Fazokas az utóbbi vádat el is ismerte, a korrupciós vádat azonban nem.

Egy FB-tag is lebukott. Az 1. Orbán-kormány idején nagy visszhangot váltott ki, az ún. kazetta-botrány, amelyben a főszereplő az ÁPV Rt. felügyelőbizottságába delegált kisgazdapárti szakértő, Benczéné Dr. Tóth Judit volt. Az elnevezés onnan származik, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Agrárinnovációs Kht. helyiségében lezajlott megbeszélésről az egyik vesztegető magnókazettás felvételt készített.

A vád tárgyát képező tranzakciónak azonban semmi köze nem volt a privatizációhoz – eltekintve attól a nagyon is fontos ténytől, hogy a végül jogerősen is elítélt egyik szereplő az állami vagyonkezelő szervezet vezető tisztségviselője volt, továbbá attól, hogy a botránynak döntő (?) szerepe volt Torgyán József másodszori és – ezúttal végleges – politikai megbuktatásában.

Az ügyre akkor derült fény, amikor a Népszava 2001. január 29-én kiszivárogtatta, hogy Benczéné – öt hónappal korábban – a Torgyán család bizalmasaként közvetítő szerepet játszott az Agropark Kht. 3 M Ft-os kenőpénzének Torgyán Atillához (sic!),3 Torgyán József ügyvéd fiához történő eljuttatásában. Állítólag három vállalkozó egy mezőgazdasági telep létesítéséhez akart támogatást szerezni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. Egy héttel később Torgyán lemondott miniszteri posztjáról.4

A történet 2003-ban a bíróságon folytatódott.5 Benczénét mint az ÁPV Rt. FB-tagját befolyással való üzérkedéssel vádolta a Fővárosi Bíróság. A jogerős ítélet csak 2008 márciusában született, mert időközben Benczéné két vádlott-társa eltűnt. Benczéné – mint a per első rendű vádlottja – hivatali befolyással való üzérkedés miatt 8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ügyben kezdetben gyanúsított volt Torgyán Atilla is, vele szemben azonban – bizonyíték hiányában – már korábban megszüntette az eljárást a rendőrség.6 Feltételezhető, hogy Orbán Viktor részéről ez volt az ellentételezés azért, hogy Torgyán lemondjon.7

1	Pár nappal később, február 22-én az Országgyűlésben, napi rend előtti felszólalásában a Belügyminisztérium államtitkára – valószínűleg tévesen – úgy interpretálta a megvesztegetési kísérletet, mintha az a Schamschula-féle minisztérium egyik pályázatához kapcsolódott volna. Lásd még HVG, 1994. febr. 26., 1995. aug. 12.
2	Respublika, 1994. 9. szám; NSZ, 1996. nov. 16.
3	Emlékirataiban Torgyán József külön kitért arra, hogy fiának keresztneve miért írandó ebben a helytelen formában (id. mű: 45).
4	NSZ, 2001. jan. 31.; www.origo.hu, 2001. jan. 30. és febr. 1.
5	www.origo.hu, 2003. jan. 8.
6	Hetek, 2008. márc. 14.
7	Az összefüggés tényét emlékirataiban Torgyán (2005) is elismerte, amikor egyfelől „hamis vádról”, másfelől arról írt, hogy ezzel a kazettaüggyel „engem kényszerítettek térdre”. Meglepő módon azonban arról Torgyán egy szót sem ejt könyvében, hogy az Orbán Viktorral történt szakítás mikor hol és miként ment végbe, jóllehet a saját verzióját kazettaügyben részletesen taglalja (id. mű: 45, 344–347).