Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

9.5.6. Az Agrobank vezére börtönbe ment

Az Agrobank-ügy, amely 1994 késő őszén robbant, a bankszféra botránya volt.1 Az igazságszolgáltatás – bár tehette volna – végül nem vette górcső alá a bank privatizációjának egyetlen részletét sem. A vád, ami a bíróság elé került, egy magántulajdonban álló bank privatizációval összefüggő hitelezési tevékenységére vonatkozott (6.9.3.).

Az Agrobank és a meghatározó többségi tulajdonos, a magyar származású, de Londonban élő tulajdonos, Kovács Mihály összefonódásában nem kevés kényszer volt. 1991/92 fordulóján ugyanis a bank menedzsmentje olasz és spanyol szakmai befektetőkkel tárgyalt, de nem sikerült megállapodást kötni. Ekkor már a bank részvényeinek jelentős része közvetett módon Kunos Péter elnök-vezérigazgató kezében volt: a betétesek pénzéből jelentős arányú saját részvényt vásárolt, amelyet „baráti” cégeknél parkoltatott. Mint oly sok más esetben is, a cél az volt, hogy az állami vagyonkezelők tulajdoni hányada minél kisebb legyen.

Ez a sajátrészvény-vásárlás is oka volt annak, hogy a bank profitja csak lassan nőtt, és ezért csak fiktív tőkeemelések sorozatával tudott megfelelni a tőkekövetelményeknek. Így végül Kunos 1992 tavaszán kénytelen volt elfogadni Kovács Mihály befektetési ajánlatát. Ekkor Kovács még csak kisebbségi tulajdonnal rendelkezett, de máris megválasztották az igazgatóság elnökének. Kovács nem volt akárki: Angliából Magyarországra visszatért üzletember, akkoriban már több jelentős befektetéssel – köztük egy 1989 júliusában alapított aranyforgalmazó céggel – rendelkezett, és a 80-as évek második felére datálódó, első rangú politikai kapcsolatai is voltak.

Máig nem világos, hogy Kovács Mihály tudott és/vagy akart-e friss pénzt hozni a bankba. Részben a szabadpiacon vásárolt részvényeket, részben a bank által – strómancégeken keresztül birtokolt – ún. saját részvényeket vásárolt, sőt az is lehet, hogy csak a banktól felvett hitelek cseles körbeutaztatásával vásárolt részvényt és emelt tőkét. Így lényegében ingyen vagy igen-igen olcsón szerzett meghatározó mértékű tulajdoni hányadot.2

Ami a leginkább gyanús, az az, hogy Kovács (2003) emlékirataiban csak a másodlagos piacon összevásárolt részvényeket említi, tőkeemelésről szót sem ejt. Az is kétséges, hogy a szabadpiacon lett volna elegendő részvény ahhoz, hogy Kovács és az általa képviselt befektetők többséget szerezhessenek. A bankkonszolidáció keretében az állam 1,2 Mrd Ft-os tőkeemelést hajtott végre, amelyet azután 1994 májusában egy újabb 0,8 Mrd Ft-os állami injekció követett. Ez utóbbi segítségnek az lett volna a feltétele, hogy a bank magántulajdonosai – valójában Kovács Mihály egy személyben – egymaga ennek a kétszeresét, azaz 1,6 Mrd Ft-ot fektessenek be. Megint csak nem világos, hogy valódi tőkeemelés történt-e ebben a második lépcsőben, vagy csak a mérlegeket manipulálták.

Az is igaz persze, hogy minél zűrösebb módon jut egy tulajdonos egy adott vállalkozás részvényeihez, annál kevesebbet ér valójában maga a vállalkozás. Az Agrobank esetében éppen ez történt. A fiktív tőkeemeléssel életben tartott bank valójában nem sokat ért – és ezt az „értéket” szerezte meg Kovács Mihály.

1994. november 15-én Kunos Péter vezérigazgatót és Kovács Mihály elnököt a rendőrség E-hitelekkel (3.1.4.1.) összefüggő korrupció, fiktív tőkeemelés és aranycsempészet gyanúja miatt őrizetbe vette.3 A gyanú tehát az első pillanatban kiterjedt a bank privatizációjára is, hiszen az új tulajdonosokról okkal lehetett feltételezni, hogy fiktív tőkeemelések sorozatával kerültek többségi pozícióba.

Az E-hitelezéssel összefüggő vád lényege dióhéjban a következő volt. A bank által támogatott 39 darab E-hiteles privatizációs tranzakció kockázatát Kunosék úgy csökkentették, hogy – a bank által tulajdonjogilag ellenőrzött vállalkozásokon keresztül – a bank vezetői által kreált, zömében offshore vállalkozások is beszálltak az üzletbe, s ezáltal a bank módot kapott arra, hogy a hitel futamideje alatt szemmel tartsa a befektetőt és a befektetést. Ez a megoldás, amelyet Kunos maga talált ki, közgazdasági szempontból nem volt más, mint a más országokban, sőt a II. világháború előtt a magyar banki gyakorlatból ismert „bizalmi kéz” elvének alkalmazása, amiről egyébként mind az MNB-nek, mind az ÁVÜ-nek, mind a Bankfelügyeletnek pontos tudomása volt.

A lefogásokat követően a betétesek rohama napok alatt megrendítette a pénzintézet stabilitását. 10 nap alatt 10 Mrd Ft-nyi betétet vettek ki, s ezzel gyakorlatilag csődbe kergették a bankot. Végül az ügyészség „bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett 10 rendbeli vesztegetés” címén emelt vádat a két bankár ellen, mondván, hogy az E-hitelek megítélésénél a bank számára előnyös tulajdonosi és irányítási garanciákat kötöttek ki a privatizáció útján, hitelből megvásárolt cégre vonatkozóan. A fiktív tőkeemelés vádját – azaz mindent, ami a bank privatizációjához kapcsolódott – az ügyészség elejtette. Az aranycsempészet vádja csak Kovács Mihállyal szemben merült fel, annak nem is volt köze az Agrobank ügyéhez.

Kunos perében – ahol Kovácsot bűnsegédi tevékenységgel vádolták – az elsőfokú, felmentő ítélet 1997. június 10-én született meg. A Fővárosi Bíróság dr. Diós Erzsébet vezette tanácsa azzal indokolta az ítéletet, hogy a vádlottak cselekménye nem érte el a társadalmi veszélyesség fokát, így az nem tartozik a büntetőjog területére. Másodfokon azonban Kunost 1998. április 30-án – pár nappal a választások előtt! – jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Az ügyészség másodfokú bíróság számára készített fellebbezését Bócz Endre fővárosi főügyész személyesen fogalmazta meg. Érvelésének lényege az volt, hogy a bank vezetői által alapított „ellenőrző” cégek, valójában fantomcégek voltak, jogi értelemben nem kapcsolódtak az Agrobankhoz – ténylegesen a bank két vezetőjének privát érdekköréhez tartoztak. Vagyis Kunos és Kovács „más” részére kérte a hiteligénylőktől a kedvező döntésért az előnyt. Bócz véleménye szerint ez a gazdasági vesztegetés vétségének egyik alakzata, és ezt a véleményt a másodfokú bíróság el is fogadta.4

Az ítéletet egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában is jóváhagyta, Kovács viszont – életkorára is tekintettel – csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ítélet szerint a bank vezetői visszaéltek azzal, hogy a hitelt igénylő személyek „szorult helyzetben voltak, mivel a mindenképpen megszerezni kívánt hitelhez másként nem juthattak hozzá”. Erre az érvelésre – okkal – idézte Kovács a perben tanúként meghallgatott Volán Tefu Rt. elnök-vezérigazgatóját, aki azt mondta: „Az emberek kényszerhelyzetben nem szoktak gyárakat, üzemeket vásárolni.”5

27: Politikai antiszemitizmus?

Sokak véleménye szerint Kunos az E-hitel kapcsán semmiféle bűncselekményt nem követett el, az ellene folytatott eljárás észszerűtlen és politikai indíttatású volt. Jól jellemzi ezt a vélekedést az alább idézet, amely egy jogászlelkületű, kortárs szemtanú regényes formában publikált visszaemlékezéséből származik:

„[Az Agrobank ügyet] még az MDF-kormány kezdte piszkálni, aztán a szocialisták ugyanabból a megfontolásból továbbvitték. Mindkét oldalt valami harmadik utas, antikapitalista populizmus vezérelte. Mindegyik párt próbálkozott ezzel a demagóg marhasággal, az MDF, a szocialisták, de még az SZDSZ is. [...] »Megmutatjuk a népnek, hogy adunk mi ezeknek a kapitalista bankároknak, akik csak a profitot hajhásszák.« [...] Még a Legfelsőbb Bíróság is átvette ezt az érvrendszert: Amikor azt vizsgálta, hogy volt-e egyéni haszonszerzés, akkor abból indult ki, hogy a banknak az egész hasznot hajtott, és akkor joggal remélhetett magának anyagi előnyt Kunos is, mint vezérigazgató. Őrület. Hát mi más lenne egy menedzser feladata, mint hogy hasznot hajtson a cégének, amiért aztán joggal várja, hogy premizálják. [...] Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna a dolognak egy kis antiszemita stichje is. [...] Akkoriban mesélte valaki – nem zsidó az illető –, hogy amikor behívták Kunos Péter ügyében tanúskodni, azzal kezdte a kihallható tiszt: »Segíthetne nekünk, hogy elkapjuk ennek a zsidó bandának azt a körülmetélt farkát!« Nyilván a rendőr nem maga találta ki ezt, már a felsőbb politikai megrendelés is hasonlóan érkezhetett. Persze írásos nyoma nyilván nincsen.”6

Hosszas fellebbezési procedúra után, Kunos 1998. október 29-én kezdte meg kétéves börtönbüntetésének letöltését. Később – egészségi állapotára való hivatkozással – kegyelmet kért, de a kérvényt az MDF-es igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya nem volt hajlandó ellenjegyezni Göncz Á. kegyelmi határozatát. A büntetés kétharmad részét Kunos le is töltötte, 2000 márciusában szabadult.7 Kovács Mihály – hosszas pereskedés után – végül megúszta a börtönt, de bizonyos, hogy összességében sok százmillió forintot veszített az Agrobank-befektetésen. Ez még akkor is igaz, ha egyszer bebizonyosodik, hogy valójában egy fillér friss pénzt sem hozott a banknak. Az ugyanis nem vitatható, hogy a bukás pillanata előtt részvényeit Kovács nagy pénzért is el tudta volna adni.

1	Részletesen lásd Csabai (2016).
2	MH, 1995. nov. 24.; Kovács (2003: 288).
3	Minderről részletesen lásd Kovács (2003) önéletírását is.
4	Btk. 252. § (1) bekezdés. Bócz a maga jogi álláspontját később több formában is publikálta. Lásd – egyebek között – Bócz (2009).
5	Kovács (2003: 333).
6	Kerékgyártó (2001: 209).
7	A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Kunos védőjének keresetét 2001 januárjában érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Kovács Mihály aranycsempészettel összefüggő magyarországi pere 2001 végén viszont felmentéssel zárult.