A botrány első állomása az volt, hogy egy helyi tévécsatorna közölte, a Magyar Telekom tulajdonában lévő macedón nemzeti telefontársaság, a Maktel IG-jének magyar tagjai alapították ezt a bizonyos offshore céget, amelyen keresztül többletjövedelemhez jutottak, és amin keresztül 2005-ben nagyobb összegeket utaltak át a Makteltől az anyacégnek is. Ezt követően egy alaposabb jogi vizsgálat (White and Case) a 2000–2006 közötti időszak anyagait kutatva még két további problémás szerződést talált – egyet Macedóniában és egyet Montenegróban.3 Öt év és kb. 20 Mrd Ft ügyvédi munkadíj kifizetése után csekély eredmény, hogy a korrupciót nem lehetett bizonyítani,4 és csupán 31 M eurónyi szerződésállományról állapították meg, hogy súlyos szabályszegés történt. Annyi azonban bizonyos, hogy 2006 végén lemondásra kényszerült a Magyar Telekom magyar vezérigazgatója, Straub Elek, és nagyjából vele egy időben lemondott még több más vezető is. Az ügy annyira beárnyékolta Straub nevét, hogy emiatt 2007-ben kútba esett az a terv is, hogy a Gyurcsány-kormány őt nevezze ki berlini nagykövetnek. Nem zárták le az ügyet a montenegrói és macedón hatóságok sem: éveken át jogsegélykérelmekkel bombázták a budapesti Központi Nyomozó Főügyészséget is, további nyomozásokat követelve.5

De itt a történet még nem ért véget. Az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) 2011 végén megerősítette a két vesztegetési történetet, a Magyar Telekom pedig lényegében elismerte ezeket. Montenegróban vélhetően állami hivatalnokokat vesztegetett meg a Deutsche Telekom magyar leánya, hogy segítsenek a Telekom Crne Gore AD felvásárlásában. A szomszédos Macedóniában a helyi hivatalnokok azért kaptak pénzt, hogy kizárják a piacról a versenytársakat és kedvező szabályozói elbírálásban részesüljenek.6 Az ügy békés lezárása érdekében – az amerikai igazságügyi minisztérium jóváhagyásával – a magyar cég 90,8 millió USD (≈ 27 Mrd Ft) „vagyoni előny elvonása” (disgorgement) összeg, bírság és kamat azonnali kifizetését is vállalta. A SEC eljárása 2017 áprilisában azzal zárult, hogy a Matáv két legfelső vezetője, Straub Elek és Balogh András stratégiai igazgató hajlandó volt 200 ezer, illetve 150 ezer USD (≈75 M, illetve 45 M Ft) bírságot fizetni az FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) törvény megsértése miatt.7 Végeredményben tehát az történt, hogy gigászi összeg megfizetése ellenében, mind Matáv, mind a Matáv egykori vezetői ellen elejtették a korrupciós vádat. A három említett vezetőnek csak a büntetést kellett kifizetnie saját zsebéből, az ennél sokkal nagyobb ügyvédi költségeket a menedzseri felelősségbiztosítás alapján a biztosítójuk állta.

2018 nyarán újabb korrupciós ügyre derült fény az MVM-nél – és megint az auditor (jelen esetben a KPMG) borította ki a bilit. Abból lett botrány, hogy az MVM 2016-ban Zürichben egy egyfős leányvállalatot hozott létre, és annak egy közel 5 Mrd Ft értékű szoftverfejlesztési megbízást adott. Ez nyilvánvalóan életszerűtlen volt, különösen annak nyomán, hogy az auditor kevés nyomát sem találta az elvégzett munkának, amit az MVM-es vezetők szerint egy panamai cégen keresztül kapott megbízás alapján egy ismeretlen szlovák cég teljesített a fenti értékben. Ezért a KPMG nem volt hajlandó aláírni az MVM holdingszintű mérlegét, ezért a cég pár nappal az éves közgyűlés előtt új auditorral szerződött.12 Ám az is lehet, hogy az MVM-nek balszerencséje volt – ezekben a hónapokban ugyanis a KPMG brit és amerikai leányvállalatait folyamatos támadás érte amiatt, hogy túl enyhén bíráltak el gyanús elszámolási ügyeket,13 ezért a magyar cég vezetői extra óvatosan viselkedtek. Később kiderült, hogy a svájci cégtől – egy frissen alapított szlovák cégen keresztül – a pénz egy panamai bankszámlára került. De hogy valójában mi történt, az még 2019 végén sem volt világos.

Nem kétséges, hogy a be- és feljelentés időzítése, hogy ti. az elnökválasztási kampány idején történt, okkal támaszthat kétséget a vád megalapozottságát illetően. Másfelől viszont az is kétséges, hogy a horvát köztársasági elnök vádjai teljességgel légből kapottak lettek volna, és az is tény, hogy a horvát ügyészség hetekkel korábban kezdte meg a nyomozást, mint ahogyan az ügyet az elnök megszellőztette egy rádiónyilatkozatban.15 Egy évvel később, miután az ügyészség kérvényezte Ivo Sanader volt miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését, az érintett politikus – aki egyébként osztrák–horvát kettős állampolgár – külföldre menekült. Saját állítása szerint Sanader miniszterelnökként nem foglalkozott az INA privatizációjával, azt akkori helyettese, a később más korrupciós bűncselekmény miatt börtönbüntetésre ítélt Damir Polančec gazdasági miniszter irányította, de részt vett benne Jadranka Kosor akkori miniszterelnök-helyettes is, aki viszont 2010-ben már miniszterelnök volt. Kosor ugyanakkor cáfolta ezt az állítást. A Mol vezetése viszont azzal érvelt, hogy az INA helyi vezetői – mindenféle, a cég számára előnytelen szerződés megkötésével – gyakorlatilag csődbe vitték az INA-t, ezért volt szükség a Mol tőkeemelésére, ami együtt járt a menedzsmentjogok megszerzésével.16 Látható tehát, hogy igen szövevényes vádaskodásról és védekezésről van szó.

Egy évvel később már az a gyanú is előkerült, hogy 2009 júniusában két ciprusi és egy svájci cég bevonásával Sanadert 2×5 millió euróval a Mol elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt vesztegette meg.17 2011 novemberében Sanader tárgyalásán Hernádit hivatalosan is gyanúsítottként nevezték meg az ügyészség képviselői.

Hernádi ellen 2013 októberében a horvátok nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, de a magyar hatóságok ezt nem teljesítették. Ilyen fejlemények után meglepetést kiváltó fordulat volt, hogy 2013 decemberében egy magyar bíróság a Mol egyik vezető állású dolgozójának feljelentése alapján perbe fogta Hernádit az INA-ügy miatt. Több szakértő szerint ez valójában egy „trükkös eljárás” volt, amelynek célja az, hogy Hernádit ebben az ügyben még egyszer – például éppen Horvátországban – ne lehessen bíróság elé állítani. Ennek nyomán 2016 novemberében Hernádi neve egy rövid időre le is került az Interpol körözési listájáról.18 Végeredményben ez a terv nem jött be, a jogerős ítélet kimondta, hogy a magánvádas indítvány nem vehető figyelembe. A büntetőeljárást úgy szüntette meg a magyar bíróság, hogy a bűnösség kérdésében törvényes vád hiányában nem foglalhatott állást.19

A Mol 2013 végén nemzetközi választottbírósági eljárást kezdeményezett a horvát kormány ellen a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID) azt állítva, hogy a zágrábi kormány nem teljesítette bizonyos szerződéses kötelezettségeit és vállalásait. A horvát kormány válaszul 2014 elején a genfi nemzetközi választott bírósághoz, a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsághoz (UNCITRAL) fordult. A horvát álláspont szerint a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítását, elmaradtak a horvát olajfinomítókban eszközlendő, részvényesi szerződésben vállalt Mol-befektetések, továbbá a Mol megsértette a kereskedelmi társaságokra vonatkozó horvát törvényeket. Miután a genfi pert a horvátok 2016 decemberében elvesztették, és még 30 millió dollárnyi perköltséget is a nyakukba varrtak, bejelentették, hogy akkor inkább visszavásárolják az INA magyar kézben lévő részvényeit. Ám ezzel párhuzamosan fellebbeztek a svájci szövetségi bírósághoz is – de 2017 októberében ott is vesztettek.20 2018 októberében Zágrábban – tulajdonképpen első fokon – úgy folytatódott a per, hogy Hernádi és Sanader ügyét egy perbe vonták össze, ám Hernádi egyszer sem jelent meg a bíróságon. Később Hernádi a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától is segítséget kért, hogy lekerüljön az Interpol körözési listájáról – de nem járt sikerrel. Az ECHR szerint Hernádinak előbb az összes horvátországi jogi fórumon végig kellett volna vinni ügyét. 2021 végén született a jogerős Zágrábban. Sanadert 6, Hernádit – távollétében – 2 évi börtönre ítélték. Egyébként az biztosra vehető, hogy az egyik 5 millió eurós tételt a közvetítők egyike egyszerűen ellopta, tehát a pénz el sem jutott Sanaderhez. Ezt követően Hernádi ügyvédei jelezték, hogy a horvát Alkotmánybírósághoz fognak fordulni. A horvát kormány utolsó bejelentése az volt, hogy az ügyet 2022-ben a svájci szövetségi legfelsőbb bíróság elé viszi, és ezzel egyidejűleg felfüggesztik az INA visszavásárlásáról megkezdett tárgyalásokat.

Végül a 2013-ban kezdeményezett választottbírósági eljárás hozta meg a győzelmet a Molnak. Az ICSID nem látta bizonyítva a korrupciót, ezért a Mol javára 235 M USD kártérítést ítélt meg, és ezt a döntést a horvát fél 2023 februárjában el is fogadta.