2008 februárjában az osztrák Format című gazdasági hetilap napvilágra hozta, hogy az egy hónappal korábban eldöntött magyarországi vasúti privatizáció során a Rail Cargo Ausztria lobbitevékenység céljából 2007 júniusában megbízott egy korábban senki által nem ismert magyar tanácsadó céget. Órákon belül kiderült, hogy a MÁV Zrt. által lebonyolított, ún. decentralizált privatizációról (3.6.3.) van szó – ennek során írtak alá egy 102 Mrd Ft-os szerződést az áruszállítási üzletág értékesítéséről. A pellengérre állított magyar cég, a Geuronet Bt. – a lap szerint – 7,1 millió € (≈ 2 Mrd Ft) sikerdíjat vett fel osztrák megbízójától, a vételár 1,75%-át. A tranzakció szempontjából is a lehető legrosszabb pillanatban merült fel a korrupció gyanúja, tekintettel arra, hogy az osztrák fél a hír megjelenéséig még nem fizette ki a vételárat. Így az sem volt kizárva, hogy a hír hatására meghiúsul az egész üzlet, melyet az Európai Unió vasúti hatóságai amúgy is eleve monopóliumgyanúsnak tartottak. De nem így történt. 2008 novemberének utolsó napjaiban az EU végül is áldását adta a tranzakcióra, megtörtént a pénzek átutalása és a részvények átadása is. A Geuronet Bt. 2016-ban csődbe ment, ám a gyanú fennmaradt, és a magyar nyomozószervek még 2019-ben is folytatták a kutakodást.1

Az ügy pikantériáját egyfelől az adta, hogy sem a gyanúba kevert tanácsadó cég, sem annak vezetői nem voltak bejegyzett lobbisták – jóllehet erre a magyar törvények akkor lehetőséget adtak. Másfelől viszont a magyar média által megkérdezett összes érdekelt szereplő – így tehát a minisztériumok, az ÁPV Zrt., a vasúti társaság stb. – tagadta, hogy bármilyen érdemi tárgyalást folytatott volna a lobbicéggel. Ha nem történt semmiféle lobbitevékenység, akkor persze a lobbitörvény sem sérült, és nem történhetett befolyással való üzérkedés sem. Kérdés marad viszont, hogy akkor milyen tevékenységért fizetett ilyen összeget az osztrák vevő. Kézenfekvő volt a gyanú, hogy a sikerdíjként leszámlázott hatalmas összeg valójában megvesztegetési pénz, melyet az ismeretlen nevű betéti társaság a jutalékot levonva közvetített az üzlet körül bábáskodó magyar politikusoknak.

 

 

Lapjelentések szerint Gulya András és édesanyja, Gulya Viktória ügyvédjük jelenlétében nyilatkozott a hatóságnak. Azt vallották: a MÁV Cargo adásvételi szerződésben az általuk tulajdonolt Geuronet Bt. szerepe tanácsadásra, stratégiai terv készítésére és imázsjavításra szorítkozott, ezért havonta 10 ezer € euró körüli juttatásban, valamint 1,6 Mrd Ft sikerdíjban részesültek. Gulyáék szerint az „imázs javítására és az aggodalmak eloszlatására” a Rába szennyezése miatti feszült osztrák–magyar viszony, a schengeni nyitás utáni határ menti helyzet, valamint az OMV Mol-felvásárlási kísérlete miatt volt szükség. Jóval később – pontosan meg nem nevezett osztrák forrásokra hivatkozva – egy magyar tv-csatorna és ennek nyomán a Magyar Nemzet azt állította, hogy az osztrák megbízók valójában az eredetileg tervezett összeg másfélszeresét, kb. 3 Mrd Ft-nyi sikerdíjat utaltak át Gulya cégének.3