Ahhoz, hogy a hálózatokkal kapcsolatos releváns modellekkel megismerkedhessünk, játsszunk ismét egy gondolatkísérletet (Barabási, 2016 alapján)! Az egyetemi nyílt napon, ahol az egyik neves professzor tart előadást, invitáljuk az egymást nem ismerő hallgatóságot egy fogadásra az előadás után! Biztosítsunk számukra ételt, italt, illetve kapjanak lehetőséget arra, hogy az érdeklődési körükbe tartozó szakkal kapcsolatos kérdéseiket feltegyék a képviselőknek. A fogadáson jelen van a Hallgatói Képviselet néhány tagja is, akik közül páran bizalmasan belsős információkat is megosztanak az érdeklődőkkel az adott szakról, de kilétük nem egyértelmű. A fogadás kezdetén 2-3 fős beszélgetőcsoportok alakulnak ki a társaságban. Mutassuk be egyiküknek azt a képviselőt, aki sokkal többet el tud mondani az őket érdeklő szakkal kapcsolatban, mint ami az általános tájékoztatóban van. Ha a beavatott vendég csak az addig megismert emberekkel osztja meg ezt az információt, arra számítunk, hogy a hír nem sok emberhez fog eljutni. A vendégek viszont vegyülnek, és hamarosan olyan ismeretségi hálózat alakul ki, amelyben annak a híre gyorsan terjed, hogy van itt valaki, akitől bizalmasan lehet kérdezni a szakról. Lehet, hogy valaki személyesen nem ismeri azt az embert, akit beavattunk a titkunkba, de ismer valakit, aki ismeri az emberünket, így lassan szétszivárog a leghasznosabb segítő híre. Egy ilyen helyzet modellezett térképe a klasszikus hálózatkutatásban használatos véletlen hálózat modelljét fogja tükrözni. Ennek részletesebb tárgyalása történik meg a következőkben (Barabási, 2016).