Huszti Zsuzsanna

Cink az agyban

1.1. A cink

A cink legalább 2500 év óta ismeretes réz-cink ötvözet formájában. Az első emlék a Kr. e. 14. századból származik: ez réz-cink ötvözetből készített „réz”-tárgy, amelyet Judeában találtak. Hasonló réz-cink ötvözetből formált tárgy került elő Görögországból, a Kr. e. 7. századból. A cink legjellegzetesebb előfordulási formája a szfalerit, vagyis a cink-szulfid ásvány. Ezt többségében Ausztráliában, Dél-Amerikában (Peruban), Észak-Amerikában (az USA-ban) és Ázsiában (Indiában) bányásszák. A legelső tiszta cinket a Kr. e. 6. században nyerték ki Indiában, Zawarban (legalábbis a kutatások erre utaltak), de nagyobb mennyiségben csak a 14. században sikerült előállítani kalaminból (ZnCO3) hevítéssel. Európában egy német kémikus, Sigismund Marggraf állította elő először tiszta formában, kalaminból, 1746-ban. Ma a tiszta cinket cink-szulfátból (ZnSO4) elektrolízissel állítják elő.

A tiszta cink (Zn) kevéssé ellenálló, törékeny fém, de ötvözetei általában erősek és igen ellenállóak. A periódusos rendszerben a 30. elemként, a IIB csoportban, az átmenetifémek között található a kadmiummal (Cd) és a higannyal (Hg) együtt. Atomtömege 65,38, olvadáspontja 419,53 °C, forráspontja 907 °C. Vezetőképessége a többi fémhez viszonyítva mérsékelt, elektrokémiai tulajdonságai viszont nagyon jók. A tiszta cink kimagasló elektrokémiai alkalmazhatósága Alessandro Volta olasz fizikus felfedezése nyomán merült fel; Volta készítette el az első galvánelemet 1800-ban, megnyitva ezzel az elektrokémiai ismeretek és módszerek új fejezetét. 1837-ben Stanislav Sorel szabadalmaztatta a „cinkgalvanizálás”-t. A névadó mindkét esetben Alessandro Galvani, egy másik neves olasz tudós, aki az elektromosság ingerkeltő hatását fedezte fel békákon végzett kísérleteiben. Galvanizáláskor a katódon alakítanak ki védő fémbevonatot, amely oldatban vagy olvadékban van jelen, és többnyire a védelmet nyújtó fém az anód is.

A cinket ma leggyakrabban a vas galvanizálására alkalmazzák: a vaslapok cinkkel történő bevonása, galvanizálása ugyanis korrózió elleni védelmet jelent. A napi használatban a cink ma is része a szárazelemeknek. A cink jelentős az ötvözetekben is, elsősorban a cink-réz ötvözetekben, kisebb vagyontárgyakban és a váltópénzekben. Igen közkedvelt, elsősorban a „fényessége” miatt, a cink és a nikkel ötvözete, az alpakka („nikkel-ezüst”), amely 20% cinket tartalmaz és az ezüst helyettesítésére használják kisebb értékű ékszerekben és hangszerekben. A cinkvegyületek használata is igen elterjedt. A cink-oxid (ZnO) jelen van a festékekben és számos kozmetikumban, a cink-szulfid (ZnS) számos lumineszkáló tárgyban, az órák számlapjaiban és a kijelzőkben, a cink-klorid (ZnCl2) számos fatárgy védelmi burkolatában, a korhadás és a rovarok elleni védelemben. A cinkvegyületek gyógyászati alkalmazása is régóta ismeretes, de ma már ez az évről évre bővülő irány új fejezetet jelent a „cinktudományban”.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

Nyomtatott megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 087 3

Orvostudomány

A cink az élő szervezetek esszenciális mikroeleme. Nagy mennyiségben megtalálható az emberi agyban, az izmokban, a csontokban, a vesében, a májban, a prosztatában és a szemben is. Több száz enzim működésében vesz részt – részben közvetlenül a katalitikus reakciókban, részben az enzimfehérjék koordinátoraként. Jelentős strukturális funkciót tölt be számos transzkripciós faktor szerkezetének kialakításában és a sejtek közötti kommunikációban. Huszti Zsuzsa vizsgálódásának tárgya ezúttal az agy. A kötet külön fejezetekben tárgyalja a cink szerepét az idegsejtekben, a neurofziológiában, a neuoropatológiában, az Alzheimer-kórban (a betegség terápiájában), a memóriában. A szerző széles szakirodalmi bázisra támaszkodva összegzi az ismeretanyagot, és gazdag hivatkozási listával látja el a fejezeteket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/huszti-cink-az-agyban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero