A pályaorentáció iránti érdeklődést felkeltő változatos pályaorientációs aktivitás idővel magasabb szintre emelheti az önismeretet és a továbbtanulási és szakmaválasztási lehetőségek ismeretét, valamint a döntési folyamat lépéseinek megértését, és részbeni kipróbálását (pl. internetes exploráció). Mindez más intervenciókkal együtt idővel az énhatékonyság és az önbecsülés (legalábbis lassú) javulásához vezethet. Bár az általános határozatlanság terén (azoknál, akikre ez jellemző), gyors változásra nyilván nem számíthatunk, de a pályaválasztási motiváció fenntartása és a leírt pozitív változások a részben újszerű tevékenységekkel, élményekkel együtt kedvezően alakíthatják a pályaorientáció többéves folyamatát, felkelthetik és táplálhatják az érdeklődést, tudatosíthatják és mobilizálhatják az egyén személyes erőforrásait. Mindezt idővel a szorongásszint csökkenése is jelezheti. Megfelelő folyamatos támogatással így megváltozhat a diák pályaválasztási státusza, észrevehető előrehaladást érve el a döntési folyamat előkészítésében, és gimnáziumi éveinek végére képessé válhat arra, hogy továbbtanulása és pálya(irány)választása tekintetében jól megalapozott tudatos döntést hozzon.

Az ismertetett empirikus kutatások eredményeinek értelmezése alapján, figyelemmel a változók feltárt páros korrelációs kapcsolatara is (4.1.4.4, 4.2.4.3), a vizsgált változók körében a 16. ábrán bemutatott lehetséges hatáslánc vázolható fel. Mivel a kutatások céljai között ilyen hatáslánc feltárása nem szerepelt, és erre nézve közvetlen bizonyítékokkal nem is rendelkezünk, ezt hangsúlyozottan csak egy feltételezhető hatásláncnak tekintjük, amely egy lehetséges értelmezés, és a fent vázolt gondolatmenetet jeleníti meg grafikus formában. Az ábra elméleti jellegű, mivel nem a vizsgált változók közötti kapcsolatrendszer statisztikai útelemzése (structural equation modeling, path analysis) alapján készült, amely elemzés egyébként a további jövőbeli kutatás egyik iránya lehet.

Érdemes megjegyezni, hogy a hatáslánc érvényessége mellett szól az OECD Career Readiness projekt azon empirikus eredménye, miszerint a 14–16 éves korban végzett pályaorientációs tevékenységek szignifikánsan összefüggnek a későbbi munkaerőpiaci sikerrel, a magasabb keresetekkel, a karrierelégedettség magasabb szintjével, és javítják a képzés és szakmaválasztás összhangját, valamint csökkentik a munkanélküliség, illetve a NEET (Not in Education, Employment, or Training) státusz kockázatát. Az OECD Career Readiness indikátorrendszerében ezen pályaorientációs tevékenységek körébe tartoznak a jövő felfedezésére vonatkozó aktivitások (pl. pályaorientációs foglalkozások, beszélgetések tanárokkal, a szakmák képviselőivel, állásbörzék, munkahelyi látogatások, job-shadowing), a jövő közvetlen megtapasztalása (pl. részmunkaidős vagy önkéntes munka, szakmai gyakorlat), valamint a gondolkodás a jövőről (reflexió, motiváció erősítése, saját személyes irány keresése, következő lépések tervezése). (OECD, 2021)

A fentiek alapján mondható, hogy a tevékenységalapú pályaorientáció és pályaedukáció pedagógiai szempontból a cselekvés pedagógiájának (3.3.1) konstruktivista paradigmájára épül. A létrejövő konstruktum egyfelől az egyén fejlődő életpálya-építési kompetenciája, másfelől pedig konstruktum maga a kibontakozó tényleges életpályája is. Olyan történet, amelyet az egyén gyakran újraértelmez, és amely folyamatosan alakuló társadalmi konstrukciónak tekinthető (Savickas, 2002, 2005).