Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Jelentésviszonyok és jelentés szerinti csoportok

A magyar nyelvtani hagyomány, mint már említettük (bár még a faktitív és a kauzatív jelentésviszony kifejezési lehetőségeit sem vetette alá szisztematikus vizsgálatnak), jól ismeri azt a tényt, hogy a műveltető alakú igék tartalmi szempontból is igen sokfélék. Azonban, ahogy a formai oldalon, úgy a jelentés oldalán sem „súlyozza” a különbségeket a nyelvi rendszer még élő folyamataiból adódó és a múltból kövületként ránk maradt jelenségek között. Természetesen—a formai oldalhoz hasonlóan—a tartalmi oldalon is erősen leszűkül a változatosság, ha a további vizsgálatból kizárjuk az esetleges, csak egyes lexikai egységekben rögzült jelentésviszonyokat. Ilyeneket igen nagy számban találunk a magyar nyelvben. Példaként csak egy rövid lista a műveltetés legkevésbé megkövesült képzőjével, a -(t)at képzővel alkotott alakokból: biztat, búcsúztat, büntet, csíptet, egyeztet, éltet, folytat, fújtat, gyümölcsöztet, igazoltat, (meg)illet, jártat, hallat (vki vmilyen hangot), hibáztat, kárhoztat, kellet (magát), kockáztat, kopogtat, következtet, kinyilatkoztat, nyomtat, oktat, (fel)rúgtat, sirat, szabadalmaztat, származtat, szemléltet, taníttat, tiszteltet, tolat (’farol’), zavartat, iskoláztat, tettet, tiszteltet, törtet, tüntet, vágtat, elvonatkoztat (vki vmitől), vontat, zavartat (magát).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave