Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A deadjektivális -ít képző

Gyakorisága ellenére az -ít képző távolról sem olyan produktív, mint a -(t)At. Leginkább olyan mediális párok—lexikalizálódott—tárgyas tagjaként találkozunk vele, amelyeket a fentiekben (jobb terminus híján) „közös tövű” pároknak neveztünk. Ezek igen jelentős részében a közös tő önálló szóként nem használható kötött morféma vagy morfémakapcsolat (pl. szor-ít, moz-d-ít), s az ilyen felépítésű alakok állománya nem bővül. A közös tövek másik nagy csoportját önálló szóként is használható melléknevek képezik (pl. fehér-ít, kövér-ít, hosszabb-ít), ám tévedés lenne azt hinni, hogy a melléknevek korlátlanul vehetik fel ezt a képzőt. Egyértelműen zárt például az -ít képzővel használható középfokú melléknevek csoportja, s gyakorlatilag üres a felsőfokúaké. Az alapfokú mellékneveknek is sok—egyelőre pontosan még számba nem vett—csoportja utasítja el a képzőt. A lexikalizálódott alakoktól eltekintve, ahol az -ít előtt a tővégi magánhangzó kiesik (pl. feket-ít, barn-ít, szomor-ít), a magánhangzóra végződő melléknevek nem kaphatják meg a képzőt (pl. *lila-ít, *lil-ít), s ez áll azokra is, amelyekben a szóvégi magánhangzó képző: (fali, tavalyi, nagyhasú, kétfejű stb.). Hogy csak egyetlen szemantikai csoportot említsünk, nem járulhat -ít az etnikai, nemzeti hovatartozást jelölő melléknevekhez sem (*német-ít, *szláv-ít stb.)—a sajátos jelentéssel lexikalizálódott magyar-ít kivételével.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave