Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A szét igekötő kapcsolódási mintái irányjelentésében

(a) Irányjelentésében (’egy helyről két vagy több helyre/irányba’) a szét igekötő elsősorban intranzitív, mozgást vagy mozgásminőséget jelentő igékhez járulhat produktívan. Az igekötő jelentéséből következik, hogy a mozgást jelentő igék közül azokkal társulhat, amelyeknek jelentése a távolodó mozgást nem zárja ki. Ez azt jelenti, hogy az igekötő kapcsolhatóságában korlátozást jelent, hogy nem járulhat olyan alapigékhez, amelyeknek a lexikai jelentésében az igekötő jelentésével ellentétes jelentésmozzanatok (például közeledés vagy több helyről egy irányba történő mozgás) vannak rögzítve. Ilyen okokból nem hozhatók létre például a következő igék: *szét+közeledik, *szét+érkezik, mivel a közeledik, ill. érkezik igék nem távolodást, hanem közeledést jelölnek; nem képezhető a *szét+gyűlik, mivel a gyűlik ige nem egy helyről két vagy több irányba, hanem több helyről/több irányból egy helyre történő mozgást jelöl; nem hozható létre a *szét+jár, mivel a mozgást a jár esetében vagy egyirányú, ismétlődő mozgásként fogjuk fel, vagy kétirányú mozgásként, amely azonban nem egy helyről indul ki, hanem a kiindulópont és a végpont közötti oda-vissza történő mozgás; oda-vissza történő mozgást jelölnek az ing, leng, ingázik típusú igék is, amelyekkel a szét igekötő hasonló okokból szintén nem kapcsolódhat: *szét+ing, *szét+leng, *szét+ingázik.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave