Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az endocentrikus szóösszetétel

Az endocentrikus szóösszetétel olyan összetétel, amelynek egyik tagja, a magyarban mindig az utótag a szerkezet alaptagja, amely megszabja az összetett szó morfológiai, szintaktikai és (részben) szemantikai tulajdonságait. Az összetett szavaknak csak az utótagját ragozzuk, az összetett szó az utótag szófajától függően lesz főnévi vagy melléknévi összetétel. Szemantikailag pedig a zenetudomány a zenéről szóló tudomány, az asztalláb az asztalnak a lába, a kutyaugatás a kutyának az ugatása, a nagyharang egy nagy harang. Az endocentrikus összetett szavakban az utótag többnyire meghatározza azt a szemantikai mezőt, amelynek az összetett szó által jelölt dolog az eleme. Az endocentrikus összetetétel fogalma megfelel a hagyományos nyelvtanokból ismert alárendelő összetétel fogalmának. Az alárendelő összetett szavakra a hagyományos felfogás szerint az jellemző, hogy előtagjuk az utótagnak szintaktikailag alá van rendelve, vagyis az előtag lehet alanya, tárgya, határozója vagy jelzője az utótagnak. Az előtag és az utótag közötti viszony, mint látni fogjuk, nem feltétlenül szintaktikai jellegű, ezért adekvátabb az a meghatározás, amelyet fentebb az endocentrikus összetétel fogalmára adtunk.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave