Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az ikerítés

A mellérendelő összetétellel rokon, de nem azonos jelenség az ikerítés: dimbes-dombos, dirmeg-dörmög, zireg-zörög, irul-pirul, izeg-mozog. Itt a magyar nyelv sajátos szóalkotási módjáról van szó, amely ma is élő, termékeny. A képzés termékenységét mutatják a következő potenciális ikerszók: zimmeg-zümmög, birreg-berreg, csibeg-csobog, kipeg-kopog, piffeg-puffog stb. A MMNyR. meghatározása szerint „Ikerítésnek nevezzük azt a sajátos szóalkotásmódot, amely valamely szót saját, hangalaki tekintetben bizonyos szabályok szerint módosított változatával fűz egybe új szóvá.” Az ikerszók egyik eleme tehát semmilyen értelemben nem minősül szónak. Az ikerszók abban hasonlítanak a mellérendelő összetett szavakhoz, hogy bennük is elkülöníthető az elő- és utótag, és hogy az elő- és utótag között mellérendelő a viszony. Egyéb tekintetben azonban az ikerszó nem összetett szó. Az ikerszó képzése elsősorban fonológiai feltételektől függ, ezért ennek a képzésnek a tárgyalása a morfofonológia feladata.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave