A fentiekben az alanyi és tárgyas ragozás közti választásról adtunk egy elemzést. Az adatokat áttekintve arra a következtetésre jutottunk, hogy a hagyományosabb, határozottsági vagy specifikussági különbségtételen alapuló elemzés nem kielégítő. Helyette az az általánosítás tűnik megalapozottnak, hogy az igével való egyezésben részt vevő tárgy szintaktikai kategóriájától függ a tárgyi egyeztetőtoldalék hangalakilag jelölt változatának megjelenése: tárgyas ragozású igét akkor (és csak akkor) kapunk, ha a tárgy DP kategóriájú; egyéb kategóriájú (vagyis DP-nél kisebb tárgyi projekció: NP/NumP) tárgy esetében alanyi ragozású az ige, vagyis az AgrO kategóriát képviselő morféma hangalaki megvalósulása zéró. Tárgyatlan igéknél sem a szintaktikai, sem a morfológiai szerkezetben nincs Agro, és ezek a formák hangalakilag egybeesnek a nem-DP tárgyúakkal. Mivel a határozottsági/specifikussági hatás maga is csak következmény (a tárgyas ragozást kiváltó D jelenlétének szemantikai következménye), a morfológiai jelenséget nem szerencsés a „határozott/határozatlan ragozás” címkével jelölni, így megmaradtunk a hagyományosabb, ugyancsak nem pontos, de az (esetelméleti) tárgyasság–tárgyatlanság szerepére valamilyen módon mégiscsak utaló alanyi és tárgyas ragozás terminusoknál, hiszen az előbbi esetében valóban csak alanyra utaló ragot tartalmaz a szóalak, míg az utóbbi esetben egy tárgyi egyeztetőtoldalék is belekerül.