Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Gyengüléses harmónia

A kerekségi harmónia és az elölségi harmónia két külön folyamat. Míg az előbbi bizonyos nyelvváltozatokban—U-engedélyezés híján—nem is játszik szerepet, addig az utóbbi a magyar nyelvben általános folyamat. A két fonológiai folyamatot magyarázó eszközök nem azonosak: a legfontosabb különbség abban áll, hogy míg a palatális harmónia a lexikális ábrázoláshoz képest—az I elem terjedése révén—az elemek interpretációját kiterjeszti, addig a labiális harmónia—a lebegő U-elem meg nem jelenése révén—csökkenti. Míg az előző erősödési (fortíciós) folyamat (azaz elemek kompozícióját eredményezi), addig a kerekségi harmónia gyengülés (leníció), azaz dekompozíciót eredményez. Egyéb különbségek is találhatók: egyrészt a kerekségi harmónia szigorúan lokális, azaz csak az utolsó szótagnak van hatása a toldalékok rövid labiopalatális változatának kiválasztásában, szemben a palatális harmóniával, ahol a folyamat érzékeny a tővégi semleges magánhangzótól balra álló magánhangzó minőségére. Másrészt vannak olyan tövek, amelyek toldalékolása nem követi a palatális harmónia szabályait („veláris” i-t, í-t és é-t tartalmazó tövek), a labiális harmóniára nézve viszont ilyen kivételes tőosztályt nem találunk.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave