Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A tővégi rövidülés

A v-tövek második típusa az, amelyben a tövek ugyancsak v-vel bővülnek, azonban a tőbeli magánhangzó rövid-hosszú váltakozást is mutat, ezek a rövidülő v-tövek. A rövidülő v-tövek egy részében a magánhangzó nem csak hosszúsági, hanem minőségi váltakozást is mutat. Ez a harmadik csoport—az ún. hangváltó v-tövek—az előző csoporttal együtt úgy is tekinthető, mint a rövidülésnek nem tőbelseji, hanem tővégi formája. Az alábbi táblázat ezeket—a tővégi rövidülést mutató—névszói és igetöveket sorolja fel (a szú tő problematikus, biztosan csak a szuvas alak rövidülő, az ő névmás pedig a szabályostól eltérően csak az -é toldalékkal mutat váltakozást: övé, övék, de ők, őt). Más töveknek is találunk nem v-s alakját, pl. jót, jón, szót, szón, egyes esetekben a kétféleképpen toldalékolt alak jelentéskülönbséggel párosul, pl. havat—hót, javak (fn.)—jók (mn.), ez utóbbi tő egyéb alakokban is kivételes (jók, jót, jón, jobb stb., de javít, javul). Éles különbség van a kétféle jelentésű státuszában: ’folyadék’ jelentésben v-tő (esetleges ingadozással levek, levet—lét, ?leven—lén), ’pénz’ jelentésben nem (pl. lém, léd, lék stb.). Igéknél hasonló eltérések nem fordulnak elő; a tőalak nyelvjárási, azonban rövidült alakjai a standard nyelvváltozatban is szerepelnek (jövök, jövünk, jövöget, jövő, jövendő stb.).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave