Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Egytagú sz-d-v igék

A v megjelenése a már említett sz-d-v-tövű igék esetében is megfigyelhető. Ezeknek az igéknek—ahogyan azt a hangkivető tövekről szólva már említettük—létezik egy d-végű tövük, a nem-analitikus alakok viszont nem ezt a tövet tartalmazzák, hanem egy sz-végű tövet. Valójában van egy harmadik tövük is, mely nem tartalmazza egyik tővégi mássalhangzót sem, hanem magánhangzó végű. Ilyen ún. tőváltó igére példa a jön, ahol a toldalékolt alakok egy része egy feltételezett alakú, v-vel bővülő tőből vezethető le (a többi a jön tőből). Ennek a tőnek az I. típusú alakjait levezethetnénk a tőből is (a nő, lő, sző stb. analógiájára v-vel bővüléssel és rövidüléssel), ekkor azonban nem tudnánk megmagyarázni az egyébként nem rövid magánhangzós bizonyos II. típusú alakok rövid magánhangzóját, pl. jött, jössz, jöjj, jöhet (vö. nőtt, lőtt, nőj, lőj, nőhet, lőhet stb.). A lényeges különbség e tő és az sz-d-v-tövek között az n és az sz tővéghang különbsége mellett az, hogy a jönnek egyik alakjában sem jelenik meg a d tővég (jöjj, de higgy, tegyél stb.). Az alábbiak a v-vel bővülést mutatják egyes I. és II. típusú toldalékokkal ellátott alakokban (azokat az alakokat nem szerepeltettük, melyekben az sz, d vagy más nem v tővégi mássalhangzó megjelenik; ezek általában a személyragos alakok: pl. veszek, veszel, veszi, vesznek, issza stb. vagy venne, venni, vegyen stb.).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave