Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az -At és a -(V)mÁny

Az -At főnévképző tárgyas igei bázisok után fordul elő, a derivátum a bázisige által jelölt cselekvés eredményét fejezi ki: ir+at, váj+at, keres+et. Igaz, az irat, vájat, kereset esetében nem merül ki a jelentés a bázisige által jelölt cselekvés eredményében, a képzett főnevek egyéb jelentéselemet is tartalmaznak (vagy tartalmazhatnak). Szabályosnak azonban csak abban az esetben tekintjük a képzést, ha az eredményjelentés a derivátum jelentésében jelen van. A nem eredménytárgyat kívánó tárgyas igei bázissal alkotott származékok általában szemantikailag nem transzparensek, pl. néz+et, olvas+at, mond+at. A nézet nem a néz ige által jelölt cselekvés eredményét jelöli, mint ahogy az olvasat sem az olvas és a mondat sem a mond ige által jelölt cselekvés eredményét fejezi ki. Ezekben az esetekben tehát az -At képzős főnév jelentése nem vezethető le az ige és a képző jelentéséből. Azt, hogy az -At képző az eredménytárgyat kívánó igei bázisok esetében sem termékeny, a következő példák mutatják: *talál+at (’amit valaki talált’ értelemben), *köt+et (’a kötés eredménye’ értelemben), *hímz+et, *varr+at (’a varrás eredménye’ értelemben), *vasal+at (’a vasalás eredménye’ értelemben).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave