Forgács Attila

Az evés lélektana

3., bővített kiadás


Száj: az arc csatatere

A kövér ember szemre békés és barátságos. Valójában az orális alkathoz destruktív és szadisztikus impulzusok is tartoznak, hiszen a fogazat nemcsak a táplálkozás ösztönének egyik végrehajtó szerve, hanem a támadásnak és a védekezésnek is hatalmas fegyvere (Hermann, 1984). A száj az arc közismert csatatere (Morris, 1990). A beszorított ember a magyar nyelvben „foggal-körömmel“ védekezik. Ez csak szélsőséges esetben jelent tényleges harapást. Mégis a hasonlat helyénvaló, tekintettel a fogak evolúciós ősfunkcióira. A ragadozó állatok összecsapás előtt félelmetes agyaraikat, fogazatukat mutogatják. Desmond Morris (1997) a támadó vicsorgást a majmok legkorábbi arckifejezésének tartja. Az embereknél is fennmaradt eme szájgesztus maradványa: közismert sértegetés a „fogpöcögtetés”, mellyel a Földközi-tengertől Észak-Európáig a haragot fejezik ki (Morris, 1990). Természeti népeknél előfordul, hogy a metszőfogakat eltávolítják, mert így a hegyes szemfogak nagyobb hangsúlyt kapnak. Az arc Drakula-szerű, míg a száj fenyegetőbb és vadállatias lesz. A vad kinézet másik elérési módja a fogak hegyesre reszelése (Morris, 1990). Egyes természeti népeknél a fogak agresszív megjelenítése tényleges fogászati beavatkozást jelent. Arisztophanész (2001) Békák című komédiájában a hős ellenfele a fogát képletesen köszörüli: „Látva: fogát fecsegő ellenfele mint köszörüli.”

Az evés lélektana

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 175 2

A könyv első változata 1991-ben jelent meg, majd ezt követően 2004-ben és 2013-ban az Akadémiai Kiadó adta ki. Ez utóbbi bővített változatát tartja most kezében az olvasó. Mi történt az utóbbi 25 évben? Megduplázódott az elhízottak aránya. Pedig soha korábban nem tapasztalt fogyókúrahullám söpört végig a világon. A fogyás szándéka még érthető is a tömeges elhízás esetén, na de miért hízunk, a fogyókúrák dacára? A tudatos fogyási szándék ellen – jóval erősebb – őstudattalan erők hatnak. Az éhségérzetet nem csupán az élettani éhségjelek, hanem bizonyos ősemóciók is kiváltják. Az ember eredeténél fogva gyűjtögető-eszegető lény, aki örömeit és bánatait egyaránt hajlamos elenni. A kövér ember éhes lelkének alagsorában ott élnek kiéhezett elődei, akik ősvágyak formájában irányítják evési szokását. Mi ez a titokzatos, kontrollálhatatlan őserő? Honnan ered? Mit kezdhetünk vele? Miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek? Ilyen kérdésekre keresi a választ ez a könyv.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forgacs-az-eves-lelektana//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave